,וַיִּגַּשׁ אֵלָיו יְהוּדָה

Ekkor eléje lépett Jehuda
( I.M. 44/18.)

Juda tanácsára Jákob fiai eladják testvérüket. Józsefet aki Egyiptomba kerül.  ( I.M.37/26-27.) Sok viszontagság után a testvérek találkoznak. Józsefnek és testvéreinek is bűntudatuk van, és ez megváltoztatja József és testvérei „természetét”.
A történet hátterében ott lebeg a szembesülés, elszámolás drámaisága.

Júda és József párbeszédébe kezdenek, melyben bölcseink, két király dialógusát látják.

Miért Királyok?
A király Melech (מלך) szóban három fogalom olvasható ki: „moách” agy, „lév” szív, „koved” tisztelet. A helyes uralkodáshoz tehát ész, szív és tisztelet kell. A Juda és József dialógusban e három fogalom összessége szolgáltathat  békés megoldást. Kabbala ( 205b) felteszi a kérdést:  Mit jelent az  וַיִּגַּשׁ  „előlépett”,! A válasz:  két „világ találkozása”! Hogyan kell ezt érteni? József יוֹסֵף  jelentése növekedés.  József szimbolizálja a növényeket, az eget, ahogy a növények felfelé nőnek. József  jelképes Istenszolgálat a Tóratanulást, ami fokozatosan elmélyülhet. Jehuda  יְהוּדָה  jelentése: dicséret (kabbala jelen értelmezésében beletörődés) egyben  szimbóluma  a földnek és az élettelen tárgyaknak. Jelképes engedelmesség a örök és megváltoztathatatlan I-eni törvényeknek. A szolgálattevő angyalok mondják:  „Menjünk le nézzük meg a bika és oroszlán beszélgetését.” A bika (József atributuma) és az oroszlán (Júda atributuma).

Ezek az állatok melyek szerepelnek Jehezkiel próféta trónszekér látomásában, ami által részeseivé válnak az I-eni jelenlétnek, I-en hatalmának. A két entitás József és Jehuda ebben a kontextusban a párbeszéd, dialektika dinamikája. Minden élőlény közül csak az ember rendelkezik a beszéd képességével. Az ember  gondolat „ÉN”-jének  megnyilvánulása, a karakter tükörképe. Az emberi gondolat eszköze a kimondott szó, mely a  verbalitásban nyilvánul meg. Jehuda is azt gondolja amit a Bölcsek állítanak: „Szelíd szó csillapítja a haragot”. Ugyanakkor kész megvédeni harciasan érveit. A „vajigás” „előlépett” szó után a „kérlek uram” kifejezése annak, hogy mindenre kész: békés egyezkedésre, jogos védelemre de harcias fellépésre is.

Egyszer az aptai Avráhám jehosuá Hesel és a rymanowi Menachem Mendel mesterüknél, a lublini Jaakov Jichák rabbinál, a „Látónál” tartózkodtak Lancutban.  Ellenségeik valami hamis váddal bevádolták őket így mindhármukat őrizetbe vették. Megegyeztek egymás között, hogy a kihallgatáson a rymanowi Menchem Mendel fog mindhármuk nevében beszélni, mert ő beszélte legjobban a hivatalos német nyelvet. A bíró megkérdezte:

-Mi a hivatásotok?

– A király szolgálata – válaszolta a Rymanowi.

– Miféle királyé? – kérdezte a biró!

– A Királyok Királyáé.

– És ti, két idegen, miért jöttetek Lancutba?

– Hogy ettől az embertől – mutattak a „Látóra”- hogy a szolgálat iránti buzgóságot eltanuljunk.

– És miért hordotok fehér köntöst? – Tisztségünknek ez a színe.

Erre a bíró kihirdette a végzést: Semmi dolgunk efféle emberekkel- és szabadon bocsátotta őket.