,וַיִּגַּשׁ אֵלָיו יְהוּדָה
Ekkor eléje lépett Jehuda
( I.M. 44/18.)
Juda tanácsára Jákob fiai eladják testvérüket. Józsefet aki Egyiptomba kerül. ( I.M.37/26-27.) Sok viszontagság után a testvérek találkoznak. Józsefnek és testvéreinek is bűntudatuk van, és ez megváltoztatja József és testvérei „természetét”.
A történet hátterében ott lebeg a szembesülés, elszámolás drámaisága.
Júda és József párbeszédébe kezdenek, melyben bölcseink, két király dialógusát látják.
Miért Királyok?
A király Melech (מלך) szóban három fogalom olvasható ki: „moách” agy, „lév” szív, „koved” tisztelet. A helyes uralkodáshoz tehát ész, szív és tisztelet kell. A Juda és József dialógusban e három fogalom összessége szolgáltathat békés megoldást. Kabbala ( 205b) felteszi a kérdést: Mit jelent az וַיִּגַּשׁ „előlépett”,! A válasz: két „világ találkozása”! Hogyan kell ezt érteni? József יוֹסֵף jelentése növekedés. József szimbolizálja a növényeket, az eget, ahogy a növények felfelé nőnek. József jelképes Istenszolgálat a Tóratanulást, ami fokozatosan elmélyülhet. Jehuda יְהוּדָה jelentése: dicséret (kabbala jelen értelmezésében beletörődés) egyben szimbóluma a földnek és az élettelen tárgyaknak. Jelképes engedelmesség a örök és megváltoztathatatlan I-eni törvényeknek. A szolgálattevő angyalok mondják: „Menjünk le nézzük meg a bika és oroszlán beszélgetését.” A bika (József atributuma) és az oroszlán (Júda atributuma).
Ezek az állatok melyek szerepelnek Jehezkiel próféta trónszekér látomásában, ami által részeseivé válnak az I-eni jelenlétnek, I-en hatalmának. A két entitás József és Jehuda ebben a kontextusban a párbeszéd, dialektika dinamikája. Minden élőlény közül csak az ember rendelkezik a beszéd képességével. Az ember gondolat „ÉN”-jének megnyilvánulása, a karakter tükörképe. Az emberi gondolat eszköze a kimondott szó, mely a verbalitásban nyilvánul meg. Jehuda is azt gondolja amit a Bölcsek állítanak: „Szelíd szó csillapítja a haragot”. Ugyanakkor kész megvédeni harciasan érveit. A „vajigás” „előlépett” szó után a „kérlek uram” kifejezése annak, hogy mindenre kész: békés egyezkedésre, jogos védelemre de harcias fellépésre is.
Egyszer az aptai Avráhám jehosuá Hesel és a rymanowi Menachem Mendel mesterüknél, a lublini Jaakov Jichák rabbinál, a „Látónál” tartózkodtak Lancutban. Ellenségeik valami hamis váddal bevádolták őket így mindhármukat őrizetbe vették. Megegyeztek egymás között, hogy a kihallgatáson a rymanowi Menchem Mendel fog mindhármuk nevében beszélni, mert ő beszélte legjobban a hivatalos német nyelvet. A bíró megkérdezte:
-Mi a hivatásotok?
– A király szolgálata – válaszolta a Rymanowi.
– Miféle királyé? – kérdezte a biró!
– A Királyok Királyáé.
– És ti, két idegen, miért jöttetek Lancutba?
– Hogy ettől az embertől – mutattak a „Látóra”- hogy a szolgálat iránti buzgóságot eltanuljunk.
– És miért hordotok fehér köntöst? – Tisztségünknek ez a színe.
Erre a bíró kihirdette a végzést: Semmi dolgunk efféle emberekkel- és szabadon bocsátotta őket.