Sziasztok, ismét Potifár vagyok, a fáraó legfőbb intézője és József apósa, Menase és Efráim nagypapája. Emlékeztek, ott tartottam, hogy József elrejtette az ezüstöt a kisöccsénél és ott akarta fogni magánál szolgának. A testvéreit meg szépen visszaküldte Kánanánba, hogy menjenek, vissza se nézzenek. A fiúk már cihelődtek, hogy elindulnak vissza apjukhoz, amikor úrrá lett rajtuk a kétségbeesés. Júda, József bátyja ekkor előállt és könyörögni kezdett Egyiptom alkirályának, hogy ne Benjámint, hanem őt tartsa itt, Egyiptomban. Beszélt idős apjukról, akinek Benjámin a kedvence és biztosan a szíve hasadna ketté, ha nem látná őt többet. Amikor ezt hallottam, elgondolkodtam. Ha tizenketten vannak testvérek és az apjuk a legkisebbért van oda, meg vissza, akkor egész rendes fiúk ezek, hogy így védik és óvják. Igaz, hogy a másik idegesítő testvérüket egyszerűen eladták és hazudtak az apjuknak, de úgy tűnik, ők is változtak. Szóval Júda beszélt, József meg meghatódott, el is sírta magát. A testvérei, akik még mindig nem tudták, hogy ki is ez a nagyhatalmú egyiptomi ember valójában, csak álltak és döbbenten néztek. Ekkor József megtörölte a szemét és elmondta, hogy ki is ő igazából. Puff. Néhány testvére hanyatt dobta magát a csodálkozástól, néhányan sírtak, néhányan nevettek. Jó sok érzelem kavargott a szobában, az biztos. A testvéreket elöntötte a bűntudat, mondjuk ebben József is segített nekik, amikor azzal indított, hogy ti eladtatok engem. Később elmondta, hogy ez végül is nem baj, mert minden, ami történt, Isten akarata volt. Apjáról is érdeklődött, akit nagyon szeret és végig borzasztóan hiányzott neki.

Ezen is elgondolkodtam. József tudta, hogy az apja siratja halottnak hitt fiát, mégsem üzent neki, hogy ne aggódjon. Aztán azt gondoltam, hogy, ha József üzent volna az apjának, akkor kiderült volna a tíz testvérének a bűne és az nem tett volna jót a családi békének. Így egyet gyászolt, úgy tizet tagadott volna ki, ráadásul, jogosan. Egy szó, mint száz, József telepakoltatott  egy hatalmas karavánt minden földi jóval, visszaküldte a testvéreit, hogy hozzák el az apjukat és háza népét Egyiptomba. Ők engedelmeskedtek. Elmentek az apjukért, felpakolták a rokonságot és indultak is vissza Gósen földjére, amit a fáraó nekik adott. Hetvenen érkeztek meg, nagy volt az öröm, együtt volt a család, Jákob nem is lehetett volna boldogabb.

Így vált valóra József minden álma és végre az ínséges idők után  békére és nyugalomra találtak. Azóta is itt élnek a szép Egyiptomban.