Beregszász (ukránul Берегове (Berehove), oroszul Береговo (Beregovo), németül Bergsaß, Lampertshaus) város Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás székhelye. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Beregszászi járásának központja, Munkáccsal felváltva rövidebb-hosszabb ideig a vármegye székhelye volt. A trianoni békeszerződés értelmében Beregszász Csehszlovákiához került. 1938. november 2-án az első bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta Csehszlovákiától a trianoni határ mentén elterülő magyar többségű országrészt, így Beregszászt is. A Szovjetunió és Csehszlovákia között 1945. június 29-én megkötött szerződés értelmében Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták.
A régi, és nyilván mindenki által ismert vicc szerint megkérdezi valaki a Beregszászban lakó Kohn bácsit, hol lakott eddigi élete során: Mire sorolni kezdi: születtem az osztrák-magyar monarchiában, aztán Csehszlovákiában kezdtem iskolába járni, amit Magyarországon fejeztem be, a Szovjetunióban dolgoztam és Ukrajnában vagyok nyugdíjas.
– Maga aztán igazán sokat utazott Kohn bácsi.
– Én? Egész életemben ki sem mozdultam Beregszászról.
Köztudomású, hogy a térségben, Kárpátalján, egykor virágzó zsidó élet volt, az 1910-es népszámlálási adatok szerint csak Beregszászon 4000 zsidó élt, a teljes Kárpátaljai régióban kerekítéssel 25.000 fő, napjainkban – 2001-es adat szerint – minösszesen 570 fő vallotta magát zsidónak a régióban. A beregszászi és vonzáskörzetének zsidó történelmét írta meg – családi kötődéstől vezérelve – dr. Goldberger Tamás háziorvos, a budapesti neológia közismert alakja, hosszú esztendőkön keresztül a Budapesti Zsidó Hitközség elöljárója. A kötet alcíme: „szemelvények Beregszászban és vonzáskörzetében egykor élt zsidók életéből”. A könyv bevezetőjében kimondott cél: Beregszász városban és a beregszászi járásban vagy közvetlen közelében egykor élt zsidóság bemutatása a feltárt levéltári és korabeli sajtóban megjelent hírek, dokumentumok, információk, képek, újságkivágások segítségével.
Ízelítőnek egy-két szemelvényt idéznék:
„1925. június 23. Megalakult a Kadimah cserkészegylet Grosz Béla vezetésével, kinek a város olyan akkori cionista aktivistái segítettek, mint dr. Mandel Emil, Brummer Nándor mérnök, Rottman Ignác, Fischer Sándor és Hartmann Ferenc.”
„1938. november 10. Budapestről…gratuláltak a beregszászi orthodox zsidó hitközségnek abból az alkalomból, hogy hogy ismét az „anyaország védelmét élvezhették”.”
„1938 november 17. Levél Beregszászból. A Trianon bilincsei alól felszabadult Beregszász városából üdvözletet küldünk Önöknek, mint Magyarország zsidó sajtójának. Szerdán délelőtt 11 órakor vonult be a honvédség zúgó éljenzés közepette. A város zsidósága, apraja-nagyja is kivonult, hogy ünnepelje a Nemzeti Hadsereg bevonulását. Csütörtök délelőtt hálaadó istentisztelet volt a Nagytemplomban. Hirsch Salamon főrabbi úr tartotta az ünnepi beszédet. Hitsorsosi üdvözlettel: Berner Zsigmond, Beregszász, Horthy Miklós u. 22. (Egyenlőség)”
„1944. június 7. Befejeződött Kárpátalja, Északkelet-Magyarország és Észak-Erdély „zsidótlanítása”, 92 vonatszerelvénnyel 275.415 zsidót deportáltak Auschwitz-Birkenauba.”
„2000. június 21-én Vays József és Gutman Húgó kezdeményezésére létrejött a Shalom jótékonysági alapítvány Beregszászban, melynek célja a beregszászi temető karbantartása, a beregszászi orthodox (kis) zsinagóga rekonstrukciója, valamint Beregszász és környéke zsidósága emlékének megőrzése.”
Fontos, alapos munka a hosszú XX. század magyar történelméből, mindenkinek csak ajánlani tudom. A gazdagon illusztrált kötet, szép kivitelű nyomdai munka a Gabbiano Print Kft. munkáját dicséri. A könyv hivatalos bemutatójára, holnap 2021. december 15-én 18.00 órakor kerül sor a Zsilip Zsinagóga és Kultúrházban (Budapest, Újpesti rkp. 1.) A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.