Tisztelt Rabbi!

Közeledik a karácsony, ugyan mi a Hanukát  ünnepeljük, de karácsonykor fenyőfát is állítunk, mert szeretjük annak a hangulatát és úgy gondoljuk, hogy ezzel semmi rosszat nem teszünk. Jól gondoljuk?

A Rabbi válaszol:

Köszönöm a kérdését. Azzal kezdem, hogy a karácsonykor használt fenyőfa forrása egy ősi pogány szertartásból származik, amelyet Jeremiás könyve  ír le:

És ezt mondta az Örökkévaló:

„El ne tanuljátok a nemzetek szokásait, és ne rettegjetek az égi jelektől, mert a nemzetek rettegnek azoktól. Mert a népek szokásai hiábavalóak. A mesterember fát vág az erdőben, és szerszámmal bálványokat készít belőle. Ezüsttel és arannyal díszíti őket. Szegekkel és kalapáccsal rögzíti, hogy el ne dőljenek. Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön, képtelenek beszélni. Hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne tiszteljétek őket, mert nem tudnak ártani, és jót tenni sem tudnak.”   /Jeremiás 10:2-5/

Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma, a téli napfordulóhoz kapcsolódott.  A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére, míg a déli június 21-22-ére esett. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték. Emiatt hitték sokan,  hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek így a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket. Nem véletlen tehát Jeremiás próféta pontos  leírása erről a pogány szokásról. Talán pont emiatt döntöttek úgy a korai keresztények, hogy a nem zsidó követőiket arra ösztönözzék, hogy hagyják el ezt a pogány kultuszból eredő tradíciót, és Jézus követése váltsa fel ezt a szokást.

A  Rabbi