A születés

A Tóra emberekhez szóló első parancsa így hangzik: ”Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a Földet és hódítsátok meg azt”.(I.Mózes 1,28) A zsidó hagyomány tanítása szerint az ember partnere az Ö-rökkévalónak a világ formálásában és a fenti utasítás, parancs betartásával, végrehajtásával hozzájárul a teremtés nagy művének folytatásához. A gyermekek születése hatalmas ajándék az Ö-rökkévalótól. Ezt pár név is alátámasztja, melyek a bibliai időkből származnak, például: Nátán, jelentése: ad, adta. Nátániél: adta az I.ten. Ez a név nagyon közel áll hozzám, hozzánk. Gyermekünk születésekor érzett boldogságunk és hálánkból kifolyólag ezt a nevet választottuk és adtuk neki. Gyermek születése esetén a bibliai korban és az azt követő időkben a fiúk születése fontosabb esemény volt, mert ők biztosították a család, a nemzettség fennmaradását. A fiúk közül az elsőszülöttek nagyobb feladatokra voltak hivatottak, ők kétszeres részt örököltek a vagyonból, ők végezték az áldozatok bemutatását, és apjuk halála után ők vették át a család irányítását, azaz családfők lettek. A Tóra szerint a gyermek születésekor az anya tisztátalan legyen. Fiúk születése esetén ez az állapot 40 napig, leány születésekor 80 napig tartott. A tisztátalan napok után az anyának áldozatot kellett bemutatnia a Szentélyben. A Talmud Nidá traktátusában két magyarázatot olvashatunk a tisztulási idők közötti különbségekre. Az egyik szerint az anya előbb békül meg a szülés nehézségeivel fiúgyermek születése esetén. A másik szerint a leánygyermek szülése nagyobb fájdalommal jár. Napjainkban fiú után 7 napig, lány születése után 14 napig lesz rituálisan tisztátalan az anya. E napok után a mikvében való alámerülés után fog rituálisan megtisztulni.

„Szívemben születtél!”

Az örökbefogadás

Miután a háláchá nem tekinti a gyermeket a szülők tulajdonának, egyszerűen nem is ismeri az örökbefogadás fogalmát, mint a gyermekre formált jognak valaki másra való átruházását. A törvény szemében a vér szerinti szülők és utódaik közötti viszony megmásíthatatlan. Elfogadott viszont a szellemi szülői intézmény. „Aki másnak a gyermekét neveli, azt olyannak kell tekinteni, mintha ő maga hozta volna a gyermeket a világra…” (Megilá 13a., Szánhedrin 19b.) A jótékonyság legnemesebb formája az olyan gyermekről való gondoskodás, akinek a szülei nem akarják, vagy nem tudják teljesíteni gyermekükkel szembeni kötelességüket. Már a Bibliában is találunk példát az örökbefogadásra. Eszterrel is így cselekedett nagybátyja Mordecháj. Miután Eszter szülei meghaltak, magához vette, és lányaként nevelte tovább. De olyan esetről is olvasunk nemsokára a Tórában, amikor egy zsidó gyermeket, egy nem zsidó fogad fiává és nevel fel sajátjaként. A gyermek pedig nem más volt, mint maga Mózes. A téma fontosságát és komolyságát hangsúlyozva, tanácsért, útmutatásért forduljunk rabbihoz!

Betérés

Bármennyire furcsának tűnhet, de a születés kapcsán szót kell ejteni a betérésről, a zsidóság felvételéről, hiszen ez is egyfajta születés, újjászületés. A Talmudban is olvashatjuk: „újszülöttek a betértek.” Ugyancsak a Talmudban olvashatjuk: „Zsidó az, aki zsidó anyától születik, és az aki szabályosan betért”,  ez a háláchá napjainkban is érvényes. Manapság a betérés folyamatánál a következő a gyakorlat: először is a betérni szándékozó bejelenti kilépési szándékát „eddigi” vallási felekezeténél és erről igazolást, tanúsítványt hoz. Megvizsgálják, hogy miért kíván zsidó lenni, és megpróbálják többször is lebeszélni róla. Ha elkötelezett és még mindig be akar térni, akkor tananyagot kap (héber betűk, imák, áldások, szokások, ünnepek, történelem) és újból időt kap a gondolkozásra. Ha tanulással is jelzi szándékát, akkor segíteni kell őt tanulásában és a szokások, imák, áldások elsajátításában és azok gyakorlati alkalmazásában. Ha felkészültsége és állhatatossága megfelelő, akkor vallási bíróság, a bét din előtt számot ad tudásáról, és fogadalmat tesz. Férfiak esetében ekkor megtörténik a körülmetélés, ha ez már előzőleg megtörtént, akkor egy csepp vér (hátáfát dám brit) is elegendő. Majd a mikvében megmerítkezik. Megtörténik a befogadás és a héber nevével bekerül az anyakönyvbe, Izrael háza pedig egy új lélekkel gyarapodott!

Névadás

Napjainkban a fiúgyermekek névadása a brit milá során történik. Ezt megelőzően azonban a gyermek születése utáni legközelebbi tóraolvasáson az apa felhívást kap és misebéráchot mondat gyermekének anyjára és az újszülöttre. A közösség így tudomást szerez a gyermek születéséről. Szokás, hogy elhunyt hozzátartozó nevét kapja a gyermek, hogy az eltávozott neve, emléke minél tovább fennmaradhasson.

Brit milá, brisz

„Ez az én szövetségem, melyet megőrizzetek köztem és köztetek és magzatod között utánad… Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély. Metéltessetek körül előbőrötök húsán és legyen szövetség jeléül köztem és köztetek. Nyolcnapos korában metéltessék körül…”(I.Mózes17,10-12) A körülmetélés tehát a szövetség jele Ábrahám utódai és az Ö-rökkévakó között. A brit milá fontosságát mutatja, hogy a zsidó férfira vonatkozó 613 parancsolatból ez a második! A brisz szó számértéke 612, utalva arra a tényre, hogy annyira fontos parancsolat, mint a többi parancsolat összesen együttvéve! A briszt a nyolcadik napon kell elvégezni, még akkor is, ha az szombatra vagy ünnepnapra esik, még akkor is, ha az Jom Kippurra esik!

A briszt csak akkor lehet elhalasztani, ha a gyermek beteg, gyenge vagy koraszülött! Tehát arra az esetre, ha a gyermek nem egyértelműen egészséges, a törvény óvatosságot ír elő! A körülmetélés, körülmetéltetés az apa felelőssége, aki segítségére van ebben az a mohél. A briszt a mohél végzi. Igazi jámbor zsidó, aki megfelelő tudással rendelkezik a beavatkozás elvégzéséhez. Mohélkönyvbe írták a körülmetélt fiúk nevét, mely ennél fogva az anyakönyvek rendszeresítése előtt részben pótolta a születési anyakönyveket! A brisz elvégzésekor nincs szükség minjenre, de nagyon szép, ha minél többen összejönnek és részt vesznek a szertartáson és az utána következő szeudán, azaz lakomán. Néhány személynek azonban kiemelt „feladata” van, amire a felkérés nagy kóvednek számít! A brisz után kapja meg a gyermek a nevét, melyet hangosan mondanak el, és egy csepp bort tesznek a gyermek ajkai közé. Elsőszülött gyermekünk a Nátániél ben Dániél Zév nevet kapta. Azaz Nátániél Dániél Zév fia. Ezt a nevet fogja használni minden olyan alkalommal, amikor hagyományos szertartásban vesz részt. Például ezen a néven hívják fel a Tórához, bármicvóján, de esküvőjén a ketubában is ez a név szerepel.

Ha az Ö-rökkévaló kegyelméből gyermekünk kislány, akkor az ő születése után is az apa felhívást kap a Tórához.

Szintén misebéráchot mondanak az édesanyára és az újszülöttre, majd az apa bejelenti a kislánya nevét. Szokás utána kiddust tartani. Szintén szokás már elhunyt rokon után nevet adni a gyermeknek. Sajnálatos módon kislányunk születésekor férjem édesanyja már elhunyt. Neve Zsuzsanna volt, fakadjon áldás az emlékéből! Az iránta érzett szeretetből és tiszteletből kapta kislányunk a Sosáná nevet. A Sosáná liliomot jelent, e név mellé kapta még a Blume azaz a virág, nevet. Így a teljes neve Blume Sosáná bát Dániél Zév, magyarul Blume Sosáná Dániel Zév leánya. Ezt a nevet fogja használni, amikor hagyományos szertartásokon vesz részt. Például bátmicván, esküvőn.