Az elsőszülöttek kiváltása, a pidjon hábén ősi zsidó parancsolat, mely az apa második kötelessége a fiával szemben. A Talmud a Böhorot traktátusában tárgyalja és részletezi előírásait. A kiváltás parancsa azonban sokkal régebbről eredeztethető, már az egyiptomi kivonulás megelőzően találkozunk vele. „És szólt az Ö-rökkévaló Mózeshez, mondván: szentelj meg nekem minden elsőszülöttet, minden anyaméhnek megnyitóját, Izrael fiainál, emberből és baromból, enyém az… de az ember valamely elsőszülöttjét fiaidból, váltsd meg” (2Mózes13,1-2 és 13)
E mondatokból következik, hogy minden elsőszülött fiú és az állatok közül az elsőszülött hímek az Ö-rökkévaló tulajdonai, kifolyólag abból, hogy a Halál angyala nem ölte meg őket annak idején Egyiptomban, a tizedik csapásban, mely az elsőszülöttek halála volt. Ezért szokás böjtölni az elsőszülött fiúgyermekeknek pészách ünnepét megelőzően. Az állatok elsőszülöttjét nem kellett kiváltani, őket a Szentély idejében áldozatként mutatták be, természetesen csak a „tiszta” állatokról beszélünk. A zsidó elsőszülött fiúgyermekek eleve az Ö-rökkévaló szolgálatára voltak kiválasztva.
Az ősatyák korától egészen a Szináj-hegyi törvényadás utáni időkig végezték az áldozatbemutatásokat, látták el a papi teendőket. Azonban az aranyborjú készítésében az elsőszülöttek is kivették a részüket, ezért elveszítették jogukat a papi szolgálatra és helyüket a Lévi törzsének fiai vették át, így kerültek az elsőszülöttek a kohénok fennhatósága alá. Mivel a zsidó ember elsőszülött fiúgyermeke megszentelt jellegénél fogva, úgymond, az Örökkévaló „tulajdona”, apjának meg kell váltania a kohéntől a fölötte való rendelkezés jogát.
A kiváltás menete
A kiváltási szertartásra a gyermek születésétől számított harminc nap elteltével kerül sor. A szertartást egy szöudá, azaz egy vallási parancs teljesítésekor tartott lakoma, jiddisül: szüde vagy szide keretein belül történik. Ez a szertartás történhet a lakásunkban, de akár a zsinagógában is. A gyermeket szokás ékszerekkel körülrakni és ezüsttálcán vinni a kohén elé. Az ékszerekkel jelképezik, hogy milyen nagy drágaság érkezik!
De sok helyen szokás még, hogy fokhagymagerezdeket is tesznek a tálcára, hogy távol tartsa a démonokat és rossz szellemeket. A néphit ezekkel a tulajdonságokkal társítja a fokhagymát. A gyermeket kizárólag kohéntól lehet kiváltani. Ha lehet, keressünk vallásos és a szertartást jól ismerő kohanitát.
A szertartás kezdetén az apának el kell mondania a következő arameus nyelvű szöveget:
„Zsidó feleségem szülte nekem ezt az elsőszülött fiúgyermeket.”
Ezután a kohén minden esetben megkérdezi:
„Mit akarsz inkább, elsőszülött fiadat, vagy azt az öt ezüstöt, amit köteles vagy nekem adni, elsőszülött fiad kiváltása fejében?”
Az apa válasza erre a kérdésre:
„Fiamat akarom, az elsőszülött fiamat. Íme, itt van az öt ezüst, amit köteles vagyok neked adni fiam kiváltása fejében!”
Az apa átadja a kohénnek az összeget, majd utána elmondja a következő áldást:
„Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, áser kidsánu bömicvotáv vöcivánu ál pidjon hábén.”
„Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, váltsuk ki elsőszülött fiunk!”
Ezután elmondja még a sechechejánu áldást, amelyben megköszöni az Ö-rökkévalónak, hogy megengedte megélni ezt a napot:
„Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, sehechejánu vökimánu vöhigiánu lázmán háze.”
„Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Királya, ki életben tartott s megőrzött bennünket, s engedte megérni a mostani időt!”
A gyermek értékét a Tóra határozta meg: „… és ha egy hónapostól öt évesig levő, akkor legyen a férfiszemély becsértéke öt sékel ezüst…”(3Mózes27,5).
Van olyan szokás, hogy öt darab, de van olyan szokás is, amely szerint 18 darab (a cháj, azaz az élet szó számértéke 18) ezüstérmével végzik a kiváltást. Fontos, hogy az érméknek közel 120 gramm tiszta ezüstöt kell tartalmaznia.
A kiváltatlan gyermek
Az elsőszülött kiváltásának kötelezettsége nem évül el a gyermek egyhónapos korában. Ha valakit bármilyen okból kifolyólag nem váltottak ki, pedig kellett volna, akkor a közösségre hárul ez a feladat. Ha mégsem történt meg, akkor neki magának kell pótolnia a mulasztást. Ha bármely okból kifolyólag az apa nem tartózkodik a gyermekkel egy városban, akkor is kell keresnie egy kohént és kiváltani tőle a gyermekét. Ilyenkor azt mondja: „Ki kell váltanom elsőszülött fiamat…”, a kohén pedig a szokásos válasszal válaszol. Minden nap, amely kiváltása nélkül múlik el, vétségnek számít. A pidjon hábennek nem előfeltétele a körülmetélés. Mivel ha az orvosi okokból elmaradt, akkor is időben kell kiváltani a gyermeket, mert két különböző micváról van szó. A középkorban elterjedt szokás volt, hogy a kiváltatlan elsőszülöttnek ezüst amulettet akasztottak a nyakába, melyre rá volt vésve: ben bchor, „elsőszülött”, hogy ne felejtse el kiváltani magát, ha felnő!
A pidjon hábén, a mi családunkban és közösségünkben így történt
Számunkra nagyon fontos, hogy ne csak a szűk család, hanem a közösség is meg és átélje ezeket a pillanatokat! Főleg vidéken, ahol a Holocaust után huszonöt, harmincévente van egy bármicvá vagy bátmicvá. Számomra ezektől az „ünnepektől” élő egy hitközség!