Ahogy a korábbiakban, a képzelt helyszín továbbra is békebeli: Nyugat-Magyarország egyik járási központja, valamikor a 30-as években. Ezt a történetet is egy kávéházban jegyezték fel, a beszélgetés résztvevői: Béla, a főpincér és a méltóságos úr.
– Alá’ szolgálja Bélám, leülnék a szokott asztalomhoz!
– Tiszteletem Méltóságos úr, foglaljon csak helyet!
– Jól telt a karácsony?
– Köszönöm, tisztelettel Méltóságos úr, a fiúknak tetszett az új futball-labda, a sportszerek, talán még a nejem kényes ízlését is sikerült eltalálnom egy szép nyakékkel. Városházán minden rendben van?
– Igen Bélám, így karácsony és újév között nincs annyi teendő. Ráérősen meg tudom inni a kávémat. Mit ajánl hozzá?
– Méltóságos úr, ez a Sári olyan beiglit készített mint egy álom, még most, december 28-án is omlós, szaftos, egész egyszerűen mesés.
– No akkor Bélám, ne csak meséljen, hanem hozzon is gyorsan egy pár szeletet.
– Itt is vagyok Méltóságos úr a rendeléssel, szilveszter estét hol töltik a nagyságos asszonnyal?
– A szokásos szilveszteri mulatság lesz a Megyeházán, oda vagyunk hivatalosak. A Főispán úr még kocsit is küldet elénk. Maguk?
– Szakszervezeti bál lesz a helyi vendéglátós dolgozóknak, oda látogatunk majd el. Ropjuk majd erre az új bolond-táncra, a swingre.
– Furcsa egy ünnep ez a szilveszter-újév, nemde Béla?
– Már miért lenne furcsa Méltóságos úr?
– Fontos ünnepünk, de ókori római és zsidó gyökerei is vannak.
– Igen erről én is hallottam: a nyugati kultúrkörben január 1-ét az ókori rómaiak nevezték ki újév napjának i. e. 46-ban, a julián naptár bevezetésekor. Azonban ezt a dátumot az 567-es Tours-i zsinat eltörölte, a következő ezer évben pedig különböző napokat, egyes helyeken karácsonyt vagy húsvétot tekintették az év kezdetének. A legtöbb európai országban március 25-e honosodott meg újév napjaként annak vallásos jelentősége, Gyümölcsoltó Boldogasszony miatt, bár nem rendeztek évköszöntő ünnepségeket, mert az ilyeneket pogány dolognak tekintették. Látja, Méltóságos úr, megérte odafigyelni a délutáni önképzőköri beszélgetéseken.
– Igen, látom Bélám, hogy ismeri a hátteret, no de folytatom én: 1582-ben, XIII. Gergely pápa naptárreformjával január 1. lett az általánosan elfogadott dátum az új esztendő kezdetére, melyet 1691-ben XI. Ince pápa tett véglegessé. Azt tudja-e Béla, hogy a karácsony és az új esztendő között miért éppen nyolc nap a különbség?
– Nem tudom, de Méltóságos úr nyilván elmondja.
– Lukács evangéliuma említi, hogy Jézust – a zsidó vallási törvénynek, a haláchának megfelelően – a születését követő nyolcadik napon körülmetélték. Lukács így számol be az eseményről: „Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.” A korai keresztény egyház a pogány újévi ünnep ellensúlyozására e napra rendelte el a circumcisio, azaz Jézus körülmetélésének ünnepét.
– Akkor „az érti a csíziót” mondásunk is Jézus körülmetéléséhez kapcsolódik?
– Igen, Béla a csízió eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár. Egy hónaphoz két sor tartozott. A versek latinul, általában erősen rövidített formában az egyházi ünnepeket és a fontosabb szentek ünnepét, vagyis a névnapokat jelezték. Mindegy egyes szótag egy napnak felelt meg a versben. A vers első két szava Cisio Janus. A “Cisio” a ‘Circumcisio Domini’ vagyis az ‘Úr körülmetélése’ ünnepének rövidítése, míg a ‘Janus’ a Januarius (= január) rövidítése, öt betűje a hónap első öt napját jelentette az Újévet is beleértve. A versbe foglalt naptárat tartalmazó könyvecske a névnap, napkelte, holdkelte időpontján kívül sok minden más hasznos, érdekes információt is tartalmazott, és aki ezeket olvasta, tudta, az a kortársak szemében sok tudománnyal rendelkezett, azaz “értette a csíziót”.
– Látja Méltóságos úr, mennyi minden összeköt minket a zsidókkal, ha hazajönnek a fiaim a fociból majd mondom nekik, hogy kérdezzék meg a következő edzés elején a két Schwartz fiút, hogy ők tudják-e ezeket.
– A választ feltétlenül ossza meg velem Bélám, no minden jót, B.U.É.K., ha addig nem jönnék!
