Az első botlatókövet 1995. január 4-én helyezte el Kölnben az emlékezetforma megálmodója Gunter Demnig. A botlatókő (németül: Stolpersteine) a német szobrász ötlete és alkotása, a művész ars poeticája szerint „egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”, így elkezdte gyűjteni a német nemzetiszocializmus ideje alatt üldözöttek, és deportáltak adatait.
Gunter Demnig kezében egy botlatókővel.
Múzeumokkal, iskolákkal, túlélőkkel és az áldozatok családjaival együttműködve kutatott az archívumokban. Amikor megszerezte egy-egy személy halálának hiteles adatait, elkészítette a „felejtés útjába állított” macskaköveket, és azokat az áldozatok egykori lakhelye előtti közterületen, a földbe süllyesztette. Minden kis emléktábla az „Itt lakott” szöveggel kezdődik, melyet a név, a születési idő, valamint az illető sorsának alakulása követ. A kövek telepítése minden esetben az egyén utolsó, szabadon megválasztott lakhelyén történik.
A botlatókövek ötlete több, a kölni szintók (nyugat-európai romák) kitelepítésére emlékező művészi akció során fogalmazódott Gunter Demnigben az 1990-es évek elején. 1994-ben mutatta be az első 250 követ a kölni evangélikus templomban, az Antoniterkirchében. Próbaképpen 1995. január 4-én helyezte el az első botlatóköveket Kölnben, engedély nélkül, amiért eljárás indult ellene. A következő akció 1996-ban Berlin Kreuzberg kerületében volt, amelynek során – ugyancsak előzetes engedély nélkül – illesztett a járdába 51 emlékező macskakövet az Oranienstraßén. 1997-től már hatósági engedélyekkel is rendelkezett, ekkor mintegy 600 emlékkő került kihelyezésre. Időközben a megemlékezettek köre kibővült más üldözötti kategóriákkal, s térben is: egész Európára. Gunter Demnig külföldön első alkalommal az Osztrák Holokauszt Emlékszolgálat felkérésére rakott le botlatóköveket a Salzburg melletti St. Georgenben, Jehova tanúi emlékére.
Magyarországon 2007. április 27-én helyezte el az első botlatókövet a művész, Budapesten, a Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, és aki 1945. január 19-én Sopronbánfalván munkaszolgálatosként hunyt el. E követ ugyanezen év április és augusztus között több is követte Budapesten és vidéken egyaránt.
A kőletételek teljes szervezése Európa-szerte – így hazánkban is – Gunter Demnig kezében van. Őt, illetve koordinátor munkatársát kell megkeresni angol vagy német nyelvű elektronikus levélben. A felirat elkészítéséhez szükség van az áldozat pontos, történelmileg hiteles adatainak felkutatására: név, születési dátum, sorsának alakulása (deportálás időpontja, munkaszolgálat stb.), halál helye és időpontja, valamint utolsó, szabadon megválasztott lakhelyének címére. Az adatok beszerzésében, pontosításában, illetve hitelesítésében fontos szerepe jut a helytörténeti és holokausztkutató intézeteknek, dokumentációs központoknak.
Oldalágról távoli nagybátyám, Waldhauser Ottó botlatóköve. A 14 éves kamaszfiú 1944 decemberében próbált menedéket keresni Zuglóban, a nyilasok igazoltatás közben ölték meg a Stefánia úton.
Mivel a járda közterület, a kőletételhez szükséges az illetékes önkormányzat előzetes engedélye, amit egy rövid kérelemben lehet igényelni, megjelölve a megemlékezés célját, valamint a kihelyezni tervezett botlatókő pontos helyét (lakcím) és elhelyezésének körülményeit. A magyarországi botlatókövek egy részének interaktív térképe a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által üzemeltetett alábbi linken is megtekinthető.
Wikipédia szócikkek és HVG nyomán.
Címlapfotónk: A celldömölki Singer Béláné botlatóköve.