לֹא תַחְמֹד „ Ne kívánd…..” ( II.M. 20/13.)
Bölcseink gyakran szokták a Tíz parancsolatban helyettesíteni a „Ne kívánd” igét a „Ne irigykedj”-el. Minden Fő imát követően elmondjuk könyörgés a békéért. A betoldott ima szöveg, Jób könyvéből idézet mondattal kezdődik: עֹשֶׂה שָׁלוֹם, בִּמְרוֹמָיו „ Aki békét teremt a magasságokban..” ( 25/2.) ezt a Talmudi időkből a rabbik által megfogalmazott szöveggel folytatódik: „…az hozzon békességet ránk és egész Izraelre!”
Rási a szöveghez írt magyarázatában kihangsúlyozza, hogy a teremtett égi magasságokban azért van béke, mert I-en úgy teremtette az égitesteket, hogy azok nem irigykednek egymásra. Talmud Bava Mecia 85.ban rabbi Jichák tanítja: Minden, amit a próféták előre láttak az, amit a Tórával kapcsolatban tanítottak. Így Jeremiás próféta is:
וְדִרְשׁוּ אֶת-שְׁלוֹם הָעִיר, אֲשֶׁר הִגְלֵיתִי אֶתְכֶם שָׁמָּה, וְהִתְפַּלְלוּ בַעֲדָהּ, אֶל-יְהוָה: כִּי בִשְׁלוֹמָהּ, יִהְיֶה לָכֶם שָׁלוֹם.
„És keressétek azon város békéjét, ahova számkivetettek benneteket és imádkozzatok érte, az Ö-valóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke!” (29/7) Rási logikáját követve kijelenthetjük, hogy a békétlenségnek oka legtöbbször az irigység.
Jichák rabbi mondta (u.o.):
„Boldogan és szabadon élt Izrael a perzsa uralom alatt. Ifjú tanítvány sétált a machuzai ligetben ősz mestere oldalán. Különös nép vagyunk mi zsidók – szólt az ifjú- minden imánk, minden fohászunk csak egyet kér: BÉKÉT! Reggel és este, jártunkban és keltünkben békéért könyörgünk. A béke sátrát kívánjuk, az béke I-nét ünnepeljük. Ó mesterem! Körülnézek és látom Izrael fiait nyugton hajlékaikban. Dolgozva a földeken, játszadozva az iskolák napos udvarán….és azt kell mondanom: mily félénk nép ez, mely folyton a békéért és nyugalomért imádkozik! Az ősz mester e vakmerő szavakra reszketően felemelte ég felé fáradt ujjait és így szólalt meg: -Te nem tudod fiam, te nem tudod! Ne is tudd soha! Te nem érzed Izrael titkát, te nem sejted, miért reszket folyton népünk lelke, mitől tart és mi leskelődik rá. Szabadságunk, csak álom, mely elszáll, nyugalmunk, sóhajtás, mely végé szakadhat hirtelen. Mi tudjuk, miért imádkozunk. Mert egyszerre csak meginog a föld, elsápadnak kertjeink, kigyullad a tűz! Vér, vér folyik gyermekeink homlokán….Te nem tudod, hogy nekünk egy félelmünk van: az, hogy elmúlik a béke. Egy aggodalmunk: eltűnik a nyugalom. Nincs más kincsünk, csak a béke. Ezért imádkozunk. Nincs más álmunk, mint a béke. Ha nincs béke, nincs Izrael. Ne kételkedj fiam, hanem imádkozz népeddel a békéért. És ha nem is érted, ha ki is gúnyolod: te csak imádkozz. És én, úgy kívánom neked: ne is tudd meg életedben, mit jelent valójában ez az örök, ez a meg nem szűnő ima, mit jelent a menekülő Izrael jajkiáltása a békéért!”