Amikor az Ö-rökkévaló megteremtette az első embert, elvitte és megmutatta neki az Édenkert fáit. Majd azt mondta az embernek: „Nézd milyen gyönyörű lett a munkám! Jegyezd meg jól! Minden, amit teremtettem, neked teremtettem. Gondolj erre, és ne tegyél kárt a világomban, ne rombold, mert ha ezt teszed, nem lesz, ki kijavítja.”
A Bölcseink szerint “aki fát ültet, az bízik a jövőben”. Az Ö-rökkévaló csodálatos világot teremtett, sok fával, virággal és élőlénnyel. Ő igazán bízik a jövőben, a mi jövőnkben!
Bennünk, emberekben is bízik, hisz különleges képességekkel ruházott fel, hogy munkatársai legyünk a jövő építésében. Az Ö-rökkévaló nemcsak a saját gyönyörűségére alkotta a világot, hanem értünk és miattunk is, az Ő és a mi örömünkre egyaránt. A szívünkbe ültette a vágyat az öröm iránt. Szabadságot és hatalmat is adott, hogy szemlélve alkotásait, kiegészítsük azokat a magunk alkotásaival, a magunk örömére.
Van olyan ember, aki el tudná képzelni az életét fák nélkül?
Lehet, hogy van. De az biztos, hogy hamar rádöbbenne arra, hogy nem lehet, nem tudunk élni fák nélkül. Ha csak egy egyszerű hétköznapra próbálunk visszaemlékezni, fel sem tűnik fel, hogy mennyi fa vesz körül bennünket. Hány és milyen fajta fa mellett mentünk el. Alig tudjuk felidézni annyira megszoktuk, hogy ott állnak esetleg magányosan a téren, szépen sorban az út mellett, vagy sok ezren erdőt alkotva a minket körülvevő természetben.
Otthont és védelmet nyújtva az állatoknak és madaraknak.
Mindenki számára természetes, hogy ott vannak mindenhol, és szolgálnak minket életük minden percében, és még utána is. Fából készült bölcső mellé állunk születéskor és egyszerű, sima fából készült koporsó mellé állunk, mikor valakinek mennie kell.
De fordítsuk meg a kérdést! Mikor lehet fontos az ember a fák életében?
Bizonyára sok válasz jut eszünkbe. Talán a legfontosabb az, amikor valaki elültet egy fát, megajándékozva ezzel majd mindenkit hűs árnyékkal, tiszta levegővel, a tavaszi rügyfakadással, a nyarat magába záró zamatos és lédús gyümölcsökkel, az őszi színes lombokkal!
Erdész leszek, fát nevelek: Csenge története
Csengét nagyon régről ismerem. Mondhatom, hogy a szemem előtt nőtt fel! Az általa választott hivatás nyelvén megfogalmazva egy kis magoncból, magcsemetéből vált egy bájos csemetévé, és aki napjainkra egy gyönyörű, virágzó fává cseperedett! Tubisvát kapcsán vele beszélgettem iskoláról, hivatásról, tervekről, az álmairól.
Csenge, áruljuk el a kedves Olvasónak, hogy hol tanulsz?
A Kis Ferenc Erdészeti Technikumban tanulok. Ez az iskola az Agrárminisztérium által fenntartott gimnázium Szegeden. Erdész leszek.
Nagyon ritka, hogy egy fiatal lány erdész szeretne lenni. Honnan jött az elhatározás? Mi egy erdész feladata?
Nagypapámmal gyakran jártunk ki az erdőbe. Jó volt sétálni a csendben, élvezni a nyugalmat, magunkba szívni a tiszta levegőt. Meghallani az erdő csendjét, és bizony megijedni egy felröppenő madártól vagy egy rikoltó fácántól. Távolról csodálni az őzeket vagy hagyni, hogy az erdei sikló rátekeredjen a csuklómra. az erdő szeretete innen ered részemről, ez pedig magával hozta a döntésemet, hogy hivatásomul választom ezt a szakmát. Meghatározó pillanatok voltak, amikor egy családi barátunk, aki erdész, egy vacsora alatt mesélt a munkájáról. Teljesen lenyűgöztek a tőle hallott történetek! Úgy hatodik osztály vége felé, amikor lassan tájékozódni kellett arról, hogy hol szeretnék majd tovább tanulni, beszéltem erről anyával, megnéztük a lehetőségeket, és megtaláltuk ezt az iskolát. Akkor döntöttem el, hogy ide fogok jelentkezni!
Egy erdész mindenkori feladata és célja, hogy a jövő nemzedék számára, stabil erdei ökoszisztémát, egészséges, önmagukat megújítani képes erdőket biztosítsanak. Bővebben az erdők tervezése, telepítése és főleg gondozása a feladatunk, hiszen a megfelelő tervezéssel és telepítésekkel alakíthatjuk ki a korszerű vadgazdálkodást. Az erdész szakma tulajdonképpen az erdészmérnöki diplomához az alapképzés.
Milyen tantárgyaid vannak és van olyan, amelyiket különösen kedveled?
Az úgymond általános „hétköznapi” tárgyak megvannak, mint például a matematika és a magyar vagy az angol. De természetesen szakmai tárgyakat is tanulunk, ilyen például a növény és állattan, erdészeti ismeretek. De gyakorlatra is járunk. Hogy példát is említsek, a csemetekertben kapálunk vagy öntözünk, de részt vettünk már élőnyúl befogáson is, ahol hajtók voltunk, de fel kell ismernünk egy állat nyomát is! Ezekkel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen sokrétű, összetett feladatai vannak egy erdésznek. A szakmai tárgyakat nagyon szeretem. Növénytanból például egy gyűjteményt kellett összeállítanunk, különböző hajtásokat, leveleket és terméseket kellett gyűjtenünk, és albumba rendeznünk őket. Fákat kellett felismernünk, a gyökértől a levélig, virágtól a termésig, és mindent elmondani róluk. Hatalmas feladat volt, de most már rutinszerűen megy. Ugyanez volt állattanból is. Meg kellett értenünk, hogy a növények és állatok szoros szimbiózisban élnek együtt, egyik nincs a másik nélkül. Ha erre gondolunk, akkor még a csemetekertben a kapálás is új értelmet nyer!
Csenge, úgy érzem, hogy a csemetekerti munka nagy hatással van rád, úgy beszélsz róla, mint egy édesanya a gyermekeiről. Miért találod fontosnak? Mit üzennél az olvasónak?
Jól érzed, nagyon fontos, hiszen ezekből a kis magoncokból a jövő erdői lesznek! A mi feladatunk óvni és vigyázni őket! A faültetéssel nagyon előre tudunk tekinteni a jövőbe, egy egész emberöltőben gondolkozhatunk! Biztosan mindenkinek van egy fával kapcsolatos emléke! Ki ne mászott volna gyerekként fára? Kinek volt egy vastag ágon hintája a nagyszülőknél az udvaron? Az öreg cseresznyefa érett gyümölcséből is szívesen akasztottunk a fülünkre fülbevaló gyanánt! Tudunk ezekről a fákról valamit? Milyen régóta állnak az udvarban? Ki ültette őket? Pedig mennyire részévé tud válni az életünknek, velünk együtt öregszik és lesz része, néma szereplője a kedves emlékeknek! Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy milyen fontos a környezetünk védelme! Vigyázzunk rá, mert a Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön! Ültessünk közösen fát! Ültessünk közösen emléket!