Tavasz a klasszikus zenében

Raáb Gábor
2022.01.16.

Ezen a vasárnapon köszönt ránk a Tu bisvát ünnepe, így ennek apropóján olyan klasszikus zenei csemegéket ajánlok a kedves olvasóknak, melyek a tavaszváráshoz, a tavaszünnephez, a természet újjászületéséhez kapcsolódnak. S hogyan is tudná a zene leginkább megjeleníteni számunkra a tavaszt, annak hangulatát? Akár egy remek impresszionista festmény, leginkább a természet megfestésével, csak éppen zenei eszközök segítségével, amikoris a hangszerelés keveri a színeket, a dallam ábrázol és mesél. Ünnepeljük hát a fák újévét olyan zenés darabokkal, melyek hallgatása közben a fák és az egész természet megújhodása tárul lelki szemeink elé. Lássuk először is a vokális zeneművek tavaszköszöntő darabjait, melyekben a zenei motívumok mellett a szöveg is egyértelműsíti a hallgató számára a témaválasztást. Hogy ne kelljen keresgélniük beillesztettük a zeneművek linkjeit!

 

A népdalok, gyermekdalok között szép számmal találunk tavaszváró énekeket. Ebből a kultúrából nőtték ki magukat a klasszikus kórusénekek. Ilyen Bartók Béla Tavasz című a capella kórusműve, ha pedig a nemzetközi zeneirodalomból kellene csak egyet választanom, az mindenképpen Mendelssohn csodálatos, szintén hangszerkíséret nélküli, vegyeskarra írt darabjai lennének, az Op. 59. számú, Sechs Lieder (im Freien zu singen), vagyis Hat dal (szabadban éneklésre). Hallgatásuk közben láthatjuk, érezhetjük az erdők-mezők derűs ébredezését a bukolikus vidéki tájon. Ennek a falusi életnek, természeti képeinek ábrázolása történik némiképp grandiózusabb formában Haydn: Az évszakok című, egyetlen világi tematikájú oratóriumában, melyben az emberi hangot már a zenekari aláfestés is erősíti. Mind a szólisták, mind a kórus (nép) a vidéki, földműves élet képviselői, elbeszélői. A bevezető zenekari rész még az elköszönő tél zordságát idézi, de az első rész további tételei már a várakozásról, a tavasz, a munka a termés dicsőítéséről szólnak. Ez a nemesen egyszerű vidámság és ünnepélyesség csúcsosodik ki a Tavasz Kórusban. A zenére egyébként is jellemző a letisztult játékosság (ami soha nem egyenlő a pejoratív értelemben vett egyszerűséggel), mely a bécsi klasszika igazi védjegyének számít.

A klasszikus korszak után a német romantika dalirodalma is bőséges táptalajként szolgált a tavasz tematikájú vokális művek születését illetően. A szólóhangra és zongorakíséretre írt dalok száma igencsak meghatározó. Schubert, Schumann, Brahms, Wolf, csak hogy a legnagyobbakat említsem, mind komponáltak a tavaszról szóló műdalokat, melyek a kamaramuzsikálás meghittségével, bensőségességével, nemes egyszerűségével mesélnek az évszak szépségeiről. Akkoriban a szalonok, a házi koncertek zárt köre élvezhette az előadást, ma a modern technika segítségével mi is könnyedén a nappalinkba varázsolhatjuk e szívmelengető hangulatot keltő dallamokat. Ha ezek közül csak egyet-kettőt is ajánlok, akkor legyen az Franz Shubert: Im Frühling (Tavasszal) című műve, melynél nehéz lenne eldönteni, vajon a zongora- vagy énekszólam a szebb. Szerencse, hogy nem kell választanunk: a kíséret önálló, az énekkel szinte egyenértékű szólama tökéletesen fonódik össze a vokális dallammal, csodás zenei egységet és élményt teremtve így. Hasonlóak mondhatók el Schumann: Dichterliebe (Egy költő szerelme, Op.48) dalciklusának egy darabjáról, ami már a tavasz későbbi időszakát idézi ugyan, az utolsó tavaszi hónapról szól: Im wunderschönen Monat Mai, vagyis A csodás május hónapban.

S ahogy Bartók a hazai vonatkozásunk a fentebb említett kórusművek esetében, úgy legyen Kodály a magyar példánk a szólóhangra írt művek sorában! Kanyarodjunk hát vissza a honi vizekre a Megkésett melódiák (Op.6.) dalsorozat A tavasz című darabjával, amit Kodály Berzsenyi Dániel, az 1800-as évek legelején írt versére komponált. Ez a dal, illeszkedve a szöveghez – mely az új életről, a természet újjáéledéséről szól, és persze a szerelemről – dinamikus, sodró, lendületes, játékosan szenvedélyes. A dalcsokorról egyébként tudni érdemes, hogy Berzsenyi mellett más nagy magyar költők – mint Kölcsey, Csokonai, Balassi – versei lettek megzenésítve, ezzel próbálva megidézni e nagy irodalmárok korában még nem igen létező magyar dalkultúrát. A tavaszhoz kötődő vokális művek sorát két operarészlettel zárnám, melyek – bátran állíthatom – igazi gyöngyszemei a francia, s egyben az egyetemes operairodalomnak. Az egyik Delibes: Lakmé című operájából a szoprán és mezzoszoprán hangra írt, híres Virág duett, amely éteri szépségével méltán kápráztatja el a hallgatót. A másik a szintén francia zeneszerző, Saint Saens: Sámson és Delila operájából (erről az operáról már olvashattak egy korábbi írásomban) Delila Tavaszáriája (Printemps qui commence), mely a tavasz köntösébe bújtatott, sokkal inkább a szerelemről szóló, buja, csábító ária. Áramló, folyékony zene ez, egészen más, mint az előbb említett Delibes duett lebegős érzete, levegőssége, de a maga nemében mindkettő egyformán kiemelkedő zenei élményt nyújt. A hangszeres kompozíciók a szólóhangszerre írt művektől egészen a nagyzenekari alkotásokig vonultatnak fel tavasz témára komponált zenét. A természet újraéledése két romantikus zeneszerzőt, a cseh Antonin Dvorákot és a norvég Edvard Grieget is megihlette annyira, hogy szólózongorára szánt művet komponáljanak. Címeik is igencsak hasonlóak: előbbié Tavaszi dal (Poetic tone pictures, Op. 85) utóbbi a Tavaszhoz (Lyric pieces, Op.43) címmel tett egyértelmű utalást a szerzemény tematikájára. Számomra a két zongoradarab közül inkább Dvorák műve tükrözi az évszakra jellemző áramló optimizmust, lágy mozgalmasságot, Grieg elhint egy kis északi melankóliát és zaklatottságot a tavaszvárásba.

A szólóműveket a kamaraművekkel összekötő, egyfajta hídként értelmezhető a már tavaszköszöntő kórusműveivel is kitűnő Mendelssohn Tavaszi dala. A mű a Dalok szöveg nélkül című, szólózongorára írt gyűjtemény egyik darabja, amit azonban a későbbiekben számos variációra írtak át, beleértve hangszerduókat, mint két zongora, zongora és cselló, zongora és fuvola, egészen a vonós zenekari változatig. Nagyon érdekes összevetni a különböző hangszerpárosításokban megszólaltatott zeneműveket. Mind kicsit más hangulatárnyalatot jelenít meg, de a már fentebb dicsért hamisíthatatlan bukolikus tavaszi képeket mindegyik változat maradéktalanul adja vissza a számunkra. Kamaraművek közül kiemelkedő Beethoven ötödik, (Tavasz) hegedűszonátája. A darab egyszerre a technikai virtuozitás és az elegáns, nemes egyszerűség megtestesítője. Amennyire csak lehet a tavasz nosztalgikus, az ebben a műben egész biztosan érzékelhető. Akár elmúlt tavaszokra emlékeznénk, akár az ismeretlen régmúltba kívánkozunk vissza, ez a szonáta bizonyára segít minket visszarepíteni az időben. A tavaszhoz kapcsolódó zenekari művek listája nem éppen rövid. Számos angolszász huszadik századi zeneszerző nyúlt ehhez a témához, ezekből a kompozíciókból ezúttal Vaughan Williams: The Lark Ascending (a felszálló pacsirta) című, szólóhegedűre és zenekari kíséretre írt szerzeményét ajánlom a kedves olvasó figyelmébe. Páratlan hangulattal köszön vissza a darabban az angolszász vidék bája, annak kultúrája és népzenei tradíciói, miközben a muzsika tökéletesen festi le az éledező természetet, a madarak játékos dalolását. Jó értelemben véve némi filmzenei stílus is áthatja a művet, így az igencsak fülbemászó mindenki számára, már az első hallgatás alkalmával is. Ugyancsak közismert, méltán népszerű dallamokat hallhatunk a cseh Smetana: Hazám című szimfonikus költeményének második darabjában, ami a Moldva címet viseli. A mű Csehország egyik legjelentősebb folyójáról kapta a nevét, annak születésébe, útjába kaphatunk betekintést a zene által. Hol sodró, olykor akár viharos, hol lágyan áramló a zene, a folyó a tavaszi tájban. Smetana gondoskodott számunkra egy rendkívüli virtuális, természetközeli utazásról. Külön érdekesség, hogy az izraeli himnusz, a Hatikva dallama kísértetiesen hasonlít a mű főmotívumához. Ha már népszerű dallamok, nem hagyhatjuk ki Csajkovszkij Virágkeringőjét a Diótörő című balettból. S bár hagyományosan karácsonyi balettről van szó, a Virágkeringő pedig az Újévi koncertek elmaradhatatlan slágere, mégis ez a kellemes walzer már magában hordozza a tavasz ígéretét, a kipattanó rügyeket, a fehér-rózsaszín virágokat a fákon. A dalirodalomban bizonyított kiválósága mellett, Schumann fiatalos lendülete hallható első, B-Dúr, Tavaszi szimfóniájában. Valóban friss, lendületes, akár a tavasz. Az évszakvárás hangulatában, január-februárban keletkezett a mű Böttger költeményének egyik sorának ihletésére: „A völgyben kivirul a tavasz!”

A teljesség igénye nélkül, a minden bizonnyal legismertebb klasszikus zenemű egyik tételével zárom a tavasz vonatkozású komolyzenei darabok sorát. Ez pedig nem más, mint Vivaldi Négy évszak című, négy hegedűversenyének első (E-Dúr), Tavasz című darabja. Akárcsak a többi, ez is három tételes – gyors-lassú-gyors – elrendezésű kompozíció. Mindennemű kommentár helyett álljon itt Vivaldi ikonikus zenéjének magyarázataként az azt ihlető szonett szövege, amit ismeretlen személy, vagy akár maga a zeneszerző írt:

Allegro
Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.
Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés – madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.

Largo
Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.

Allegro
S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.