Jöjjön az első sportvezető, az ismert magyar zsidó sportolókat, sportvezetőket bemutató sorozatunkban. Az olimpiai bajnokok sora után idézzük fel azt az urat, akinek köszönhetően Magyarország már a kezdetektől részese lehetett az olimpiai mozgalomnak. Dr. Kemény Ferenc, Pierre de Coubertin báró jó barátja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyik alapítójaként, s tagjaként is jelentős szerepet töltött be.
Dr. Kemény Ferenc Nagybecskereken született 1860. július 17-én és Budapesten hunyt el 1944. november 21-én. A későbbi sportszervező, pedagógus le sem tagadhatta zsidó származását, hiszen eredeti neve Kohn Ferencz. Később hiába tagadta volna… Magyarországi és németországi középiskolai tanévei után a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1883-ban matematika-fizika, 1888-ban német-francia nyelv és irodalom tanári diplomát szerzett. Közben, 1884-1885-ben Párizsban a Collège de France-on és a Sorbonne egyetemen tanult, illetve nyugat-európai tanulmányutat tett. 1885–től két évig Kőszegen, majd Brassóban, 1890-1893 között Egerben, végül 1894-től 1920-as nyugdíjba vonulásáig Budapesten tanít, illetve igazgató. Ezt követően humanista munkássága még intenzívebbé vált. Kutató és nevelő tevékenysége a békemozgalom iskolai lehetőségeire, az idegen nyelvek tanítására és a testnevelés általános kérdéseinek vizsgálatára, valamint a pedagógia egészének kérdéskörére terjedt ki.
Kemény Ferenc párizsi tanulmányai idején alakított ki szoros barátságot Pierre de Coubertin báróval. Mindketten úgy vélték fontos az olimpiai gondolat felelevenítése. Coubertin Párizsban a Sorbonne-on 1894. június 16. és 23. közötti alapító nemzetközi kongresszuson meghirdette az ókori olimpiai játékok felújítását, és a zárónapon életre hívta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is. A báró az iskolaigazgatói elfoglaltsága miatt távolmaradt magyar barátját is bevette az alapító atyák közé, így a magyar sport is az ötkarikás mozgalom alapítóinak egyike. Kemény nem pusztán a szervezet alapító tagja, de egyik alelnöke is volt a görög író, Dimítriosz Vikélasz vezette testületnek, melynek Coubertin a titkári teendőit látta el.
Az összesen öt alelnök közül akad még egy – számunkra is – fontos, Gustav Balck. Hogy miért izgalmas számunkra egy svéd őrnagy? Nos, Coubertin kezdeményezésére már a NOB (hivatalosan CIO) alapokmányában rögzítették, hogy az – ókori minta alapján – atlétikai sportok részére egy főbajnokságot kell szervezni pentatlon név alatt. 1906-ban az első olimpia tizedik évfordulójára a görögök rendeztek egy újabb játékokat. /Igaz a CIO nem ismerte el hivatalosként./ Ezen szerepelt egy öt számból álló összetett sportág, melynek versenyszámai az antik mintával megegyezően: távolugrás, diszkoszvetés, 200 méteres síkfutás, gerelyhajítás és birkózás voltak. A versenyen a Mudin István második lett. Elmaradt a folytatás, s a következő, az 1908-as londoni játékokon sem szerepelt a (modern) pentatlon. És itt jön Balck szerepe, az azt követő, az 1912-es olimpia egyik főszervezője az 1909-es kongresszusom ígéretet tett, hogy tesztelik az új sportágat. Egy év múlva beszámolt az eredményekről, s így a sportág, némi változtatással felkerült a stockholmi műsorra. Balck két helyen korrigálta Coubertin tervét (futás, lovaglás, úszás, kardvívás, evezés): utóbbi kettő helyett párbajtőrvívás és a kornak megfelelően pisztolylövészet került a programba, s alkotja mai napig is az öttusát. (Kérdés meddig, mert most a lovaglás veszélybe került.)
Térjünk vissza Kemény Ferenchez, aki kezdeményezője és szervezője volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 1895. december 19-én Budapesten, a Nemzeti Torna Egylet Szentkirályi utcai tornacsarnokának tanácstermében tartotta alakuló ülését, s a testület elnökének Berzeviczy Albertet, társelnökének Gerendai Györgyöt (a Magyar Atlétikai Klub képviselőjét), titkárának pedig Kemény Ferencet választották meg. Ezzel a francia, görög, amerikai, német és ausztrál után hatodikként a magyar szervezet jött létre. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagjainak nevét az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban őrzik márványba vésve. E híres sportpályának főbejárata előtt, egy kis olajfaligetben mondott beszédet dr. Kemény Ferenc a külföldi delegációk nevében az első újkori olimpiai játékok megnyitóján, a felújítást finanszírozó görög Averoff szobrának leleplezésekor. A kapu előtt jobbra találjuk egy táblán aranybetűkkel a tizenhat alapító nevét. Amikor Athén jelezte, hogy komoly anyagi gondot jelent számára az első modernkori olimpia megrendezése, egy időre felvetődött, hogy a millenniumi ünnepség részeként Budapest legyen a házigazda. Ám a honi kultusztárca is a pénzhiányra hivatkozva nem támogatta a tervet. Kemény Ferencet később fokozatosan háttérbe szorították, itthon az arisztokrácia vette át az irányítást a vezetésben, s a polgárságnak mind kevesebb szerepet kívánt adni. Ráadásul az 1896-os első újkori olimpia megtartásának 10. évfordulóján, 1906-ban, Athénben rendezett jubileumi versenyek körüli vitákkal sem értett egyet; 1907-ben április 4-én kelt levelével NOB- és MOB-tagságáról egyaránt lemondott. Az 1908-ban tartott közgyűlésre a Nemzetközi Bizottság már meg sem hívta, míg itthon legfeljebb tagként vették (volna) számításba. Ugyan írt még néhány cikket a testnevelés fontosságáról, ám csalódottsága és a jogos sérelmek miatt szinte teljesen eltávolodott a sporttól.
Élete tragikus véget ért. A nyilas hatalomátvétel után gettóba kéne vonulnia, ám ezt már nem tette meg a 84 éves professzor, a fokozódó embertelenségek elől feleségével 1944. november 21-én a halálba menekült. Csak a hetvenes évek végén lehetett ismét hallani róla, amikor az egri sportcsarnok felvette a nevét, majd a Testnevelési Főiskola szoborparkjában felállították emlékművét. Napjainkban iskola őrzi nevét Egerben, szobrok, emléktáblák, és róla elnevezett díj állít emléket munkásságának.
