Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bölcs pap Midjánban, akit Jitrónak hívtak. Hét lánya volt, sok földje és rengeteg báránya, kecskéje. Egy szép napon megjelent a környéken Mózes, akinek menekülnie kellett Egyiptomból. Segített a lányainak elrendezni egy régi vitát a kút körül, így hát hálából Jitró meghívta magához vacsorára. Annyira megtetszett neki Mózes, hogy végül még az egyik lányát, Cipórát is hozzá adta feleségül.
Telt múlt az idő, Mózes visszament Egyiptomba, ő lett a nép vezére, aki által az Örökkévaló kihozta a zsidókat a rabszolgaság országából. Jitró hallotta a kivonulás történetét. Hallotta, hogy milyen csapásokkal sújtotta az egyiptomiakat, akik gonoszul bántak a zsidókkal, hallotta, hogy kettéválasztotta a tengert, hallotta, hogy legyőzték a segítségével a rémisztő amelekitákat. Addig-addig hallgatta a híreket, míg eldöntötte, hogy meglátogatja a vejét. El is indult hát a pusztába, hogy megkeresse őket. Vele tartott a lánya, Cipóra és annak két fia, Eliézer és Gerson. Nagyon izgatottak voltak, hogy végre viszont láthatják Mózest és a családjukat. Jól felpakoltak, vittek eleget mindenből, elemózsiából, ruhából, takaróból, edényekből. Mentek, mentek, mendegéltek és végül meglátták a zsidók táborát. Nagy volt az öröm, amikor végre újra találkoztak. Mózes eléjük ment, illően köszöntötte az apósát, leborult előtte megölelte őt.
Mózes elmesélte, hogy mi történt velük addig a napig, hogy az Örökkévaló milyen csodákat tett a népével. Másnap Jitró jött ment a táborban, figyelte, mi történik, hallgatta az embereket.
Látta Jitró, hogy Mózes fáradt, kimerült és megviselt. Hallotta, hogy az emberek egész nap az ügyes bajos dolgaikkal nyüstölik. “Mózes, mikor érünk már oda?” “Mózes, a szomszéd sátorban hangosan horkolnak!” “Mózes, a gyerekeim folyton verekszenek!” ” Mózes, ellopták az aranyaimat!” “Mózes, az anyósom egyfolytában perlekedik velem!” “Mózes, elgáncsolt a haragosom és kibicsaklott a lábam!”
Jitró okos ember volt és tudta, hogy a veje hallgat a szavára, így este leült vele beszélni. Elmondta neki, hogy csodálja az erejéért és kitartásáért, de ez így nem mehet tovább, mindenki őt keresi meg az ügyes-bajos dolgával. Legyen az családi viszály, apró-cseprő bosszúság, vagy tényleg fontos ügy, csak hozzá fordulnak. Így el fog fogyni az ereje. Elfogy és kész, nem lesz több. Mózes igazat adott az apósának. Jitró nem kioktatni akarta a vejét, rögtön tudott megoldást is. Kérte, hogy nevezzen ki bírákat, vezetőket, főnököket, parancsnokokat, felelősöket és feletteseket. Legyen mindegyiknek meghatározott feladata és csak a legfontosabb ügyekkel mehessenek az emberek hozzá. Mózes így is tett. Megköszönte Jitró segítségét, elköszöntek egymástól és Jitró hazament a lányaihoz, akik Midjánban már nagyon várták.
A Tízparancsolat
Három hónappal a kivonulás után a Szináj hegynél a zsidók megkapták az Örökkévaló legnagyobb ajándékát, a két kőtáblát, rajta tíz parancsolattal.
Az első tábla parancsolatai:
“Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából.”
“Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt.”
“Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába..”
“Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt.”
“Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön..”
A második tábla parancsolatai:
“ Ne ölj!”
“Ne törj házasságot!”
“Ne lopj”
“Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú.”
“Ne kívánd meg felebarátod házát!..”
Szerinted miért kellenek törvények? Szerinted miért így osztotta el az örökkévaló a törvényeket? Neked melyik a legfontosabb parancsolat? Szerinted melyik parancsolat volt akkoriban újdonság? Szerinted melyik lehet a legnehezebben betartható parancsolat?
