אֱמֶת וּמִשְׁפַּט שָׁלוֹם, שִׁפְטוּ בְּשַׁעֲרֵיכֶם

„Igazsággal és a béke törvényével hozzatok ítéletetek kapuitokban”! (Zehárja 8:16) Hogy jön a törvény igazsága a békéhez? Nincsen ebben ellentmondás? A törvény, szinonimája a „szigornak” A béke, szinonimája az engedékenységnek!

 

A törvény betartásának és betartatásának csak úgy van értelme, és csak úgy lehetséges, ha a törvény alkalmazásának célja  a béke. Erre mondja a próféta: ”Keressétek a város békéjét…” majd: „Mert az ő békéje lesz számodra is béke.” (Jeremiás 29/7.) „ Az ő békéje” az ő (a város) törvénye ! Törvénye biztosítéka a békének. Elfogadása megbékélés. Ha a törvény alkalmazásában nincs béke, akkor a törvény akár akadály és a félelem eszköze is lehet.

Ez egyáltalán nem egyszerű és egyértelmű.

Hilél a Mester tanítja: „ Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem? Ha meg én vagyok magamért (értsd:  csak a magam szempontja szerint itélek), akkor ki vagyok én? És ha nem most, hát mikor?” (Avot 1/14) És, hogy még fokozzuk Mertin Buber az „Én és Te” filozófiai munkájában még inkább kérdésessé teszi a törvény alkalmazásának és a hozzá való alkalmazkodás kérdésének szempontját:

„ha én azért vagyok én, mert én én vagyok, és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok, te pedig te. De ha azért vagyok én, mert te te vagy, te pedig azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én, te pedig nem vagy te”.

Mi tehát a törvény és a béke összeférhetőségének lehetősége? A kompromisszum! A törvény alkalmazójának és elviselőjének is egyaránt. Rabbi Menahem Mendel Morgenstern-nek (1787-1857), a kocki rabbi, mintegy átvágva a dichotómia gordiuszi csomóját tanította:

“A kompromisszum érdekében: Nem mindent kell elmondani, nem minden elmondottat kell leírni, nem minden leírtat kell közzé tenni, és nem mindent, amit közzé tesznek, kell tudomásul venni”.

Mindenesetre nagyon különös!

Nagy Sándor bevonult Lud városába. Ott előtte, térden állva esengett kegyelemért hozzá, a hóditóhoz, sok száz férfi és nő.

– A törvényt akarom ismertetni- mondta szigorúan- Itt vannak-e mind a város lakói?

– Egy öreg bölcs hiányzik csak, -felelte reszketve a város feje. – De az kin lakik a temetőben.

A hódító bosszúsan intett és a katonák előhozták a bölcset.

– Mit művelsz te a temetőben, miért nem jöttél hódolni elém? – kiáltott rá ingerülten a világ győztes ura.

– Bocsáss meg király,- felelt szelíden a bölcs-, dolgom volt a temetőben. Csontokat hasonlítottam össze. megnéztem, mi a különbség, a győzők és a legyőzöttek csontjai között! És bizony, nagy király, nem találtam a kettő között semmi különbséget.

Chana ben Chanina az ellentmondásra mutat rá: „ Harag nincs bennem”  majd : „ki ad elém tövist és tüskét.” (Jesája 27/4.) Ebben nincs ellentmondás! Az egyik a békére vonatkozik, a másik a törvényre. Mert ne legyen különbség a  törvény és alkalmazása között! Ez a béke! ( Avoda Zara 4.a.)