Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép nagy pusztaság. Boldog semmittevésben teltek a napjai, évei, évszázadai. Éltek ott kecskék, sakálok, rókák, gazellák, csúszkáltak a homoki viperák, repkedtek sasok és keselyűk. Néha letelepedtek nomád népek is, sátrakat építettek, majd bontottak, aztán lassan  tovább álltak.

Majd egyszer csak megérkeztek a zsidók. Sokan jöttek, tevékkel, szekerekkel, sátrakkal, szamarakkal és nagyon hangos gyerekekkel. Ha a pusztának lett volna szemöldöke, biztosan felvonta volna a nagy kavalkád miatt. Az emberek jöttek, mentek, tettek, vettek, kereskedtek, veszekedtek, perlekedtek. A vének próbáltak rendet tenni közöttük, néha sikerült nekik, néha nem.

Szerencsére az Örökkévaló is segített, törvényeket adott, mert törvények nélkül nehéz néppé válni. Most éppen ötvenhárom új parancsolatot kaptak, ebből huszonhárom parancsolat azt mondta ki, hogy mit kell csinálniuk, harminc pedig azt, hogy mit tilos. Ha ilyen sok szabályt kell megjegyezniük, nagyon okosak lesznek, mire Kánaánba érnek. Szabályok, hogy hogyan viselkedjenek egymással, az idegenekkel, a szolgáikkal, a szomszédaikkal, a szüleikkel, a gyerekekkel. Arról, hogy hogyan bánjanak az állataikkal, a mások állataival, hogyan kell legeltetni, kölcsönadni és kölcsön venni. Micvák bírákról és bíráskodásról, a hetedik napról, a hetedik évről, a zarándokünnepekről és az áldozatokról.

Az utolsó parancsolat úgy hangzik, hogy ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében. És akár hiszitek, akár nem, ez nagyjából a kóserság alaptörvénye. Tejes és húsos nem főhet együtt, nem sülhet együtt, nem lehet ugyanabban az edényben, ugyanazon a tányéron, ugyanazon az asztalon, nem vághatod ugyanazzal a késsel, nem eheted ugyanazzal a villával. Ha tejeset eszel, nem ehetsz húsosat, ha húsosat eszel nem ehetsz tejeset.

Az Örökkévaló megígérte a zsidóknak, hogy elviszi őket a Szentföldre, ők megfogadják, hogy a törvényt  megteszik és hűen meghallgatják. Végül Mózes felment a Szinájra és egy felhő beborította a hegy tetejét. Ott is maradt negyven napon és negyven éjjen át.

Vajon mi lesz, amíg, távol van?