héberül:

אנטיגנוס איש סוכו

(Az alábbi anyagban kattintható módon helyeztük el a lábjegyzeteket.)

KORSZAK

A korai hasmoneus korszakban három mélyenszántó rend kialakulása a kereszténység növekedésének és a rabbinikus judaizmus későbbi fejlődésének sajátos hátterét képezte. A judaizmusban három ág – a farizeusi rend, a szadduceus-bóthuszi házak és az esszénus közösségek – megjelenése a későbbi forrásokban a szabad judaista államnak a Jónátán és testvére, Simon, a hasmoneusok (Kr. e. 153-135) idején elért központosításával függ össze. Josephus, a két évszázaddal későbbi zsidó történetíró a három filozófiai iskolát vagy szektát Jonatán tevékenységének záró szakaszában említi. Egy rabbinikus hagyomány is a szadduceus-boétuszi szakadást a farizeusokkal Simon az Igazságos[1] – a hasmoneus házból származó, – és Antigonosz Is Szocho idejére helyezi.

 

ELŐDJE

Simon, az Igazságos, a Szent Gyülekezet egyik utolsó tagja volt. Ő mondta: „Három dolog a világ alappillére (vagyis ezeken áll a világ): 1. A Tóra, 2. a szentélybeli szolgálat, 3. a jó cselekedetek.”

אַנְטִיגְנוֹס אִישׁ סוֹכוֹ קִבֵּל מִשִּׁמְעוֹן הַצַּדִּיק. הוּא הָיָה אוֹמֵר: אַל תִּהְיוּ כַעֲבָדִים הַמְשַׁמְּשִׁין אֶת הָרַב עַל מְנָת לְקַבֵּל פְּרָס, אֶלָּא הֱווֹ כַּעֲבָדִים הַמְשַׁמְּשִׁין אֶת הָרַב שֶׁלֹּא עַל מְנָת לְקַבֵּל פְּרָס, וִיהִי מוֹרָא שָׁמַיִם עֲלֵיכֶם:

Antigonosz Is Szocho átvette a fenti hagyományt Igazságos Simeontól és hozzátette: Ne legyetek olyanok, mint a rabszolgák, akik a jutalomért szolgálják urukat; legyetek inkább olyanok, mint a rabszolgák, akik a jutalomra nem gondolva szolgálják urukat; és legyen rajtatok az ég félelme.

A hagyomány, illetve a szóbeli tan láncolata nemzedékekre bontva (Misna, Avot 1):

• Mózes megkapta a szóbeli (és írott) Tórát a Szinájon, majd továbbadta.
• Józsué
• „Vének” tanácsa
• Próféták
• Nagy Gyülekezet (Kneszet ha-Gedola, a talmudi hagyomány szerint 120 fős
• Simon ha-Cadik (a Nagy Gyülekezet utolsó tagja) (Nagy) Szanhedrin 71 fős „legfelső bíróság”, élén naszi (elnök) és „áv bét din” (bíróság atyja).
• Antigonosz Is Szocho párok (zugot), utolsó (ötödik) pár: Hillél és Sammáj
• tannák, és azon belül a hagyomány szerint Hillél családjából származó naszik. Cél: a rabbinikus biblia-értelmezés legitimációja a konkurens értelmezésekkel szemben.

Egy másik értelmezés szerint:

• Jámbor Simeon,
• Antigonosz Is Szocho,
• Jósze ben Jóezer és Jósze ben Jochanan,
• Józsua ben Perachja és Árbél-beli Nitthaj,
• Júda ben Tabbaj és Simeon ben Sátách,
• Semája és Avtaljon,
• Hillel és Sammáj.

TANÍTÓ

Élt i. e. 273-231 körül. Antigonosz Is Szocho volt az első tudós, akinek a farizeus (proto-rabbinikus) hagyomány nemcsak a nevét, hanem egy fontos teológiai doktrináját is megőrizte. A Misna szerint Simon HaCadik első számú tanítványa és a zsidó nép új Tóra-vezetője (naszi).

Az első zsidó vezető, akinek görög neve volt, ezt a tényt a tudósok általában megvitatták a zsidóságra gyakorolt hellén hatásának mértékét illetően, miután Nagy Sándor meghódította Júdeát. Lehetetlen, hogy Antigonoszt befolyásolhatták volna a hellén nézetek: a kronológia tiltja ezt a feltételezést.

Antigonosz tanította a híres hitvallást: „Ne szolgáld I-tent jutalomért”^[2]. Bármilyen rövid is ez a mondás, tartalmazza az egész farizeusi tanítást, amely nagyon különbözik attól, amit általában elképzelnek róla. Így az első ismert farizeus azt szorgalmazza, hogy a jót önmagáért tegyük, a rosszat pedig kerüljük, tekintet nélkül a következményekre, legyenek azok akár előnyösek, akár hátrányosak. A héber Bibliában uralkodó azon felfogás, hogy I-ten akaratát kell teljesíteni, hogy az Ő kegyelmét fizikai jólét formájában elnyerjük, Antigonosz elutasítja, csakúgy, mint azt a kifejezetten „farizeusnak” nevezett nézetet, amely a túlvilági jutalmat teszi meg az emberi erény indítékává. Ennek az erkölcsi fölénynek az oka egyszerűen az volt, hogy a farizeusok gondosan ápolták a magasabb erkölcsiségnek a próféták által elvetett csíráit, és azokat teljesen gyümölcsözővé tették. Antigonosz rámutat arra, hogy az emberek cselekedeteit nem a halandóktól való félelem kicsinyes érzelmeinek kell befolyásolniuk, hanem van egy isteni ítélet, amely iránt az embereknek félelemmel kell viseltetniük. A korai judaizmusban a „menny” kifejezés az „I-ten” helyett, az elterjedő transzcendentális istenség eszméjének egyik legrégebbi bizonyítéka.

Bár ez a mottó egyszerűen azt jelenti, hogy az ember istenszolgálatának mentesnek kell lennie hátsó szándékoktól, két tanítványa, Cadok és Bétusz félreértették ezeket a szavakat, hogy azt jelentik, hogy nincs örök jutalom. Ezért tagadták a Szóbeli Törvény érvényességét és a bölcsek Tóra-értelmezői tekintélyét, és megalapították a szakadár szektákat, a Cadokim-ot (szadduceusokat) és a Bétuszim-ot. Ezen rendkívül viszálykodó csoportok folyamatosan becsmérelték a Szóbeli Tórát és a Tórát betartó zsidókat, és sok tragédia és viszály forrásai voltak.

Antigonosz Is Szocho rendelkezett egy olyan módszerrel, amellyel tanításait terjesztette a tömegek körében. Ő tanította a fő tanítványait, akik viszont tanítottak egy középszintű tanítványt, majd ők mentek és tanítottak egy nagyobb csoportot, alacsonyabb rangú tanítványokat. Cádok és Bóthusz a kiválasztott főtanítványok csoportjába tartozott.

Antigonosz Is Szocho két tanítványa tanulmányozták szavait, és abból tanították az ő tanítványaikat. Ez utóbbiak alaposan megvizsgálták szavait, és azt mondták: „Mit gondoltak atyáink, hogy így beszéltek? Lehetséges-e, hogy a munkás egész nap dolgozik, és este nem veszi fel a jutalmát? Ha atyáink tudták volna, hogy létezik egy másik világ és a halottak feltámadása, akkor nem így beszéltek volna”. Egy ponton eretnek gondolatok kezdtek kialakulni bennük a „túlvilági” tanításokkal kapcsolatban, Antigonosz Is Szocho tanítása miatt, miszerint az embernek úgy kell szolgálnia Hásemet, hogy semmilyen jutalomra nem számíthat. Ezt úgy értelmezték, hogy a korai bölcsek között volt egy bizonyos elzárkózás az ‘Eljövendő Világ’ létezésével kapcsolatban. Ekkor felkeltek és elszakadtak a Tórától, és két szektára szakadtak, a szadduceusokra és a bóthusziakra: a szadduceusok Cadok neve után, a bóthusziak Bóthus neve után. Nehéz megmondani, milyen történelmi alapja van ennek a legendának. Egyes tudósok jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy az első feljegyzett vita maguk között a farizeusok között (a szmichá – az áldozati állat fejére való kézrátétel kérdéséről) Antigonosz tanítványainak idejében kezdődött.

Antigonosz Is Szocho mintegy 250 évvel a Templom lerombolása előtt élt, és hidat képezett az Ansé Kneszet Hag’dola és a Zugot („párok”) kora között. Tanítványai, Joszi ben Joezer és Joszi ben Jóchánán voltak az első zuggot (páros). Másik két tanítványa – Cádok és Bóthusz volt, akik megkeseredtek, és ez oda vezetett, hogy létrehozták a „Cadokim” és „Bóthuszim” szektákat.

 

SZADDUCEUSOK

A Második Szentély idején (i.e. 351-től i.sz. 70-ig) a szadduceusok egy olyan szektát alkottak Júdeában, amelyik elvetette a Szóbeli Tant. A szekta alapítójáról, Cádokról kapta a nevét, aki Antigonosz Is Szokhó tanítványa volt.

A szadduceus nevet vagy egy ismeretlen Cadoktól származtatjuk, aki valamikor ismeretlen időben megalapította az arisztokraták pártját, vagy pedig a cadokiták papi vonalára vezetjük vissza. Az előbbi lehetséges, de az utóbbi valószínűbb. Cadok leszármazottai Salamon idejétől kezdve végezték a papi teendőket a jeruzsálemi templomban. A deuteronómiai reform óta, amely megtiltott minden áldozatot Jeruzsálemen kívül, csak az ott végzett szertartások voltak törvényesek. Ezért Jechezkél, a teokrácia ideális képében, kizárólag a „cadokiták” kiváltságát biztosítja, hogy papként szolgálhassanak a jeruzsálemi templomban (Jechezkél 40/46; 43/19; 44/15; 48/11). Amikor a száműzetés után helyreállították az istentiszteletet, Jechezkél követelése nem teljesült maradéktalanul, mivel a többi papi klán közül néhányan meg tudták őrizni a jogaikat! A cadokiták mindazonáltal a száműzetés utáni korban a papság magját és fő részét alkották. Ez abból a tényből látszik a legvilágosabban, hogy a Krónikás genealógiájában a Cadok-házat Eleázárig, Áron idősebb fiáig vezeti vissza, ezzel arra utalva, hogy a cadokitáknak volt, ha nem is az egyetlen, de mindenképpen az első és legközelebbi igényük a papságra (1Krón. 5/30-41). A krónikásnak ez az eljárása egyúttal azt is jelzi, hogy e nemzetség ősének neve még a Krónikák korában, az i. e. IV. században is élénken emlékezetes volt. Joshua ben Sirach is dicséri I-tent, hogy „Cadok fiát választotta papnak”: (הודו לבוחר בבני צדוק לכהן כי לעולם חסדו) – Ben Sirach 51:28. A főpapokhoz kötődő pártot tehát jól lehetett cadokitának vagy szadduceusnak nevezni. Mert bár ezek a papok a (בני צדוק)-nak, azaz Cadok fiainak csak egy töredékét alkották, mégis ők voltak a tekintélyes képviselőik. Az irányultságuk cadokita volt.

A Jádájim traktátus utolsó három misnája több vitapontot örökít meg, amelyek kérdéseiben a szadduceusok és a farizeusok között nézeteltérések voltak. A szadduceusok programjának három pontja a következő volt:

– Nincs túlvilági élet; nincs jutalom és büntetés,

– Nincs olyan fogalom, hogy szóbeli hagyomány,

– A papi osztály az uralkodó osztály.

Röviden, a szadduceusok tagadták a judaizmus alapvető tanításait, és a hellenista arisztokrácia filozófiáját hirdették, azt gondolván, hogy a felsőbb osztályok (amelyek történetesen a szadduceusok voltak) az egyetlenek, akik alkalmasak az ország vezetésére.

A karaitáknak a szadduceusokról alkotott felfogása nemcsak azért hamis, mert a rabbikhoz hasonlóan ők sem voltak tisztában a zsidó szekták történetével a második templom idején, hanem azért is, mert a rabbikhoz hasonlóan nekik is megvolt az okuk arra, hogy eltitkolják az általuk ismert tényeket. Qirqisani elismeri, hogy rabbinikus szövegekből értesült Cadokról (és bevallja, hogy nem örült ennek). Valójában arra a rabbinikus hagyományra támaszkodott, amely azt állította, hogy Cadok Antigonosz Is Szocho tanítványa és a szadduceus szekta alapítója volt. Nem meglepő, hogy Qirqisani elrejtette olvasói elől azokat a teológiai meggyőződéseket, amelyeket ez a hagyomány Cadoknak tulajdonít. Az ok világos: mindazt, amit Cadok e hagyomány szerint vitatott, a karaiták támogatták, akik átvették a muʿtazili terminológiát. Itt rejlik az, amit nevezhetünk „A karaiták szadduceus dilemmájának”. Átvettek néhány qumráni halakhát, amelyeket szadduceus halakhaként azonosítottak. Ugyanakkor nem tudták elfogadni a feltámadás, a jutalom és a büntetés szadduceus tagadását, amelyet rabbinikus forrásokból tanultak.

 

A Pirkei Avothoz írt „Új izraeli kommentár” a következőket írja Antigonoszról:

על אנטיגנוס חכם מדור המעבר שבין אנשי כנסת הגדולה (עליהם ראו במשנה הקודמת) ובין תקופת “הזוגות” (עליהם ראו במשנה הבאה), שחי במחצית הראשונה של המאה השנייה לפני הספירה, סמוך לראשית מרד החשמונאים. לא ידועים פרטים על חייו, אך שמו מעיד כי חי בחברה שלא ראתה כל רע בשימוש בשמות יווניים (אף אם לא ברור מה היה שמו, שכן בכתבי יד של המסכת הוא קרוי גם אנטיגנס או אונטוגנס וכיוצא בזה). מאמרו במסכת אבות הוא היחיד שהגיע לידינו בשמו מכל מרחבי ספרות חז”ל, ועל כן איננו יכולים לומר דבר של ממש על האיש, דעותיו ומפעלותיו.

Egy bölcs, aki átmenetet képzett az „Ansé Kneszet Hag’dola” tagjai és a „zugot” (párok) időszaka között. A polgári időszámítás előtt, a második század első felében élt, közel a Hasmoneus-lázadás kezdetéhez. Életéről nem tudunk részleteket, de a neve arra utal, hogy olyan társadalomban élt, amely nem látta rossznak a görög nevek használatát (még ha nem is világos, mi volt a neve, ugyanis a traktátus kézirataiban több néven is említik (אנטיגנס, אונטוגנס). Az Avot traktátusban megjelent cikke az egyetlen, amely a bölcsek irodalmának minden területéről eljutott hozzánk. Ezért csak keveset tudunk nézeteiről és a tetteiről.

 

EMLÉKEZETE

Antigonosz Is Szocho Cfatban van eltemetve, ahogyan azt Chaim Vital rabbi a Shar Ruach Hakodesh című könyvében leírja. Bár a sír pontos helye idővel elveszett, Jiszrael Meir Gabbi és szervezete, az „Oholei Cadikim” kutatásai révén sikerült megtalálni. A Kever Antigonosz Is Szocho (Antigonosz Is Szocho sírja) egy kis ásott barlangban található a helyi Shuk felett, közvetlenül Natan Dezuzita [3] mellett, a Kánaán negyed szélén, az óváros fölött. Antigonosz eredetileg Szocho városából származik, vagy jelentős időt töltött ott.

 

 

 

Sorozatunk bevezető írása ITT olvasható!

Jegyzetek

[1] Az Ab. 1.4. szerint a hagyományláncot és Antigonosz Is Szocho folytatta, akit kortársaknak tekintenek, lásd Hoenig, G. Sanh. Simon az Igazságos

[2] Ávot 1:3.

[3] Natan Dezuzita gazdag ember volt, aki legyőzte a kísértéseit, amikor alkalma nyílt arra, hogy házasságtörést kövessen el. Ezután rengeteg tesuvát (megtérést) végzett, és megérdemelte, hogy magas spirituális szintre jusson. Egy vélemény szerint Natan Dezuzita a Tanaim 3. generációjában élt, Rabbi Akiva idejében. Egy másik vélemény szerint Mar Ukban III Resh Galutával azonosítják. Nagyon valószínű, hogy két hasonló eset történt, az egyik a Tanaim idején Erec Jiszráelben, a másik pedig az Amoraim idején Bávelben. Natan Dezuzita Cfátban van eltemetve a Kánaán negyed alatt, közvetlenül Antigonosz Is Szocho kever-jének (sírjának) közelében.

Felhasznált irodalom:

Róna Tamás: Bevezetés a talmudi bölcsek életéhez