Ma, február 8-án van Lomb Kató (született: Szilárd Katalin) tolmács, fordító, szinkrontolmács születésének 113. évfordulója. Lomb Kató összesen huszonhét nyelven értett, ebből tizenhatot folyékonyan beszélt. A zsidó származású Szilárd Katalin édesapja, Szilárd Ármin körorvos, édesanyja Schwartz Gizella volt.
A későbbi nyelvzseni a kezdetekben hadilábon állt az idegen nyelvekkel: négyévesen kezdett németül tanulni, de szülei szerint bármilyen nyelv elsajátítására alkalmatlan volt, németből kettesre érettségizett. Eredetileg fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Kató az egyetemen ugyan tanult latinul és franciául, de akkoriban „franciából több tanár akadt a fővárosban, mint tanítvány”, a latin nyelv pedig haldoklott, vagyis ahogyan ő fogalmazott: „nem volt nagy keletje”. Egyedül az angolt látta jövőképesnek, így kezdődött a nyelvi pályafutása: a megélhetésért bevállalta az angol nyelvtanulást. Heteken, hónapokon át forgatta, nyűtte, jegyzetelte, szótárazta, olvasta a Galsworthy-kötetet, mígnem aláhúzott szavakkal, margószéli jegyzetekkel a felismerhetetlenségig teleírta a könyvet. Míg a Nobel-díjas író gondolatmenetét próbálta valahogy megérteni, tulajdonképpen megalkotta a saját tanulástechnikai módszerét – legalábbis az alapját, hiszen később folyamatosan csiszolt a módszeren, finomította úgy, ahogyan jónak látta.
Lombnak zsidó származása miatt bujkálnia kellett kétéves fiával. Férjét, Lomb Frigyes elektromérnököt nem üldözték, mivel a hadiiparnak nagy szüksége volt a Laub Villamosmotorgyárra. Lomb Kató a rejtekhelyen bujkálva, két és fél év alatt, egy szótár és egy ócska orosz szerelmes regény segítségével végül úgy-ahogy elsajátította az orosz nyelvet. A történet különös fűszere, hogy ekkoriban életveszélyes volt oroszt tanulni, hiszen Magyarország háborúban állt a Szovjetunióval. Katónak egy könyvkötő ismerőse segített, aki néhány orosz ívet problémamentesen beköttetett a német nyelvkönyvébe, így Lomb a légiriadók alatt fejlesztette tökélyre a nyelvtanulási technikáját, aminek az alapszabálya az volt, hogy az ismeretlen szavaknál nem szabad lecövekelni, mindig csak a lényegre kell fókuszálni. Mint fogalmazott, összesen tizenhat nyelvvel keresett pénzt (angol, bolgár, dán, francia, héber, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán). E nyelveket javarészt önerejéből, autodidaktaként tanulta meg. Pályafutása során mind az öt kontinenst bejárta, tolmácsolt többek között Kodály Zoltánnak, Rákosinak és Christiaan Barnard orvosnak is, aki az első emberen végrehajtott szívátültetést végezte. Részt vett az UNESCO-üléseken is, később a Műegyetemen is tanított. Példátlan nyelvi karriert tudhat magáénak, noha érettségi bizonyítványában ott virított a német kettes, és elevenen élt benne az antitalentum megbélyegzés is. Későbbi sikerei ellenére sem tartotta magát nyelvzseninek, nem misztifikálta túl sikere titkát. Ezért is állt ki egész életében amellett, hogy a nyelvtudás nem tehetség vagy nyelvérzék kérdése, csak a szorgalmon és elszántságon, valamint a gátlások leküzdésének képességén múlik. Lomb Kató maga is unta a nyelvkönyvek mondvacsinált dialógusait, ezért kedvenc módszere az volt, hogy beszerzett egy eredeti regényt egy számára vadidegen nyelven, amelynek témája őt magát is érdekelte (legyen az detektívtörténet, szerelmes regény, vagy akár műszaki leírás is megfelel), és abból fejtette meg, silabizálta ki a nyelv alapjait: a nyelvtan lényegét és a legfontosabb szavakat. Nem hagyta, hogy a ritka, bonyolult kifejezések elakasszák: ezeket átugrotta, mondván: ami fontos, az előbb-utóbb úgyis felmerül újból, ha kell, megmagyarázza magát. Élete során összesen négy könyve jelent meg: az Így tanulok nyelveket, a Bábeli harmónia: interjúk Európa híres soknyelvű embereivel, Egy tolmács a világ körül, illetve a Nyelvekről jut eszembe. Kilencvennegyedik életévében is tanult, így tartotta karban szellemi frissességét. Utolsó éveiben az ivrittel ismerkedett.
Remélem jó páran tudtok erőt meríteni a nyelvtanulás próbatételei során a 2003-ban elhunyt Lomb Kató életútjából szemléletéből, arc poeticáját kiválóan foglalja össze ezen gondolata, zárszónak is tökéletes:
„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”
Források:
Egy elfeledett lingvista: Lomb Kató
egy.hu: Antitalentumnak tartották, majd több mint 20 nyelven megtanult – ismered Lomb Katót?