A héten, ádár hónap 7-én ünnepeltük Mózes születésének és halálának emléknapját. Elolvasva a nevet, komoly portrét várunk, hiszen olyan sok fontos történet és alkalom közül válogathatunk. Kőtáblák, manna, Egyiptom, kivonulás, Vörös-tenger szétválasztása. Ezen a képen mégis ott egy apró katicabogár is, ami igazán kedves és mindannyian szeretjük, de mégis, hogyan kerül oda?

A katicabogár neve héberül, párát Mose rábénu, azaz Mózes mesterünk tehene. A katicabogárnak tulajdonítják az alázat előjogát, mely erényt a zsidóságban Mózes képviseli. Mózes életét csodálatos asszonyok sora kíséri végig. Sifra, Pua, Jochebed, Bátjá a Fáraó leánya, Mirjám, Cipóra, akik alázatosak, bölcsek és bátrak voltak. Ők hatan tetteikkel segítették és támogatták Mózest. Lehet, hogy a hét pötty, Mózessel együtt, őket szimbolizálja?

Sifra és Pua

Mózes második könyvét nyitó hetiszakaszban írja le a Tóra a két szülésznő történetét. A Fáraó parancsa szerint minden zsidó fiú újszülöttet meg kellett volna ölniük. A parancsadással egyidőben a Fáraó megtanította a bábákat a szülés apró titkaira, jelekre, fortélyokra, amelyekből Sifra és Pua már azelőtt tudták, hogy milyen nemű gyermek születik, mielőtt teljesen kibújt volna! Ugyanis a fiúgyermek arccal lefelé születik, és a földet nézi, amelyből teremtették, a lánygyermek viszont arccal felfelé születik, mert azt a bordát nézi, amelyből formálódott! A Tóra elmondja, hogy a bábák nem figyeltek a Fáraóra, és nem úgy cselekedtek, ahogyan Egyiptom királya megmondta nekik, mert félték az I-stent, és élni hagyták a fiú újszülötteket.

Azt mondták, hogy nem tehetnek semmit, mert a zsidóasszonyok olyan ügyesek, hogy segítség nélkül szülnek, és mire ők odaérnek, már nem kell tenniük semmit. Bölcseink tanítása szerint, nemcsak nem ölték meg a fiúkat, hanem aktívan segítették is őket étellel és vízzel. Ha a bábák szegény nőket láttak, ennivalót és vizet hoztak a gazdag asszonyok házából, amit a szegényeknek adtak, így lehetővé tették számukra, hogy megfelelően el tudják látni és táplálni gyermekeiket. Azzal, hogy a bábák élni hagyták a fiúgyer­me­ke­ket, nem csupán pár családnak segítettek, hanem majd a később Egyiptomból kivonuló egész nemzedéknek, melyből Izrael későbbi nemzete származik. Bátor tetteikkel Mózes megszületését és életben maradását tették lehetővé.

Jochebed

Jochebed Levi lánya volt, Amram felesége, valamint nagynénje, aki igaz, és i-stenfélő volt, sokan Sifraként azonosítják. Házasságukról nem sokat tudunk. A hagyomány szerint Amram nemzedékének meghatározó tudósa volt. Amikor a Fáraó elrendelte a fiú csecsemők Nílusba ölését, így szólt: „Hát azért szülessenek meg fiaink, hogy megöljék őket?” Inkább elvált feleségétől, példáját nagyon sok férfi követte a zsidó nép közül. Ekkor Mirjám apja elé állt, és szemére vetette, hogy az ő döntése keményebb, mint a Fáraóé. Mert a Fáraó „csak” a fiúk életéről döntött, de Amram valamennyi gyermek meg nem születéséről. Ne legyen gonoszabb, mint a Fáraó. Apjára ez akkora hatással volt, hogy újra feleségül vette Jochebedet, és ugyanígy cselekedtek azok is, akik szintén elváltak feleségüktől.

Amikor Amram újra elvette feleségét, Jochebed százharminc éves volt, de megjelentek rajta a fiatalság jelei, bőre feszesebb lett, ráncai kisimultak és korábbi szépségében ragyogott. Ebből az „új” házasságból született Mózes, két testvére, Áron és Mirjám mellé. Amikor Mózes megszületett, Jochebed látta, hogy milyen jó gyermek. Nem sírt hangosan, szinte csak evett és aludt. A rabbik azt kérdezték, hogy Jochebed mit látott olyan különlegesnek a fiában, ami miatt meg akarta menteni őt. Az egyik vélemény szerint rájött arra, hogy próféta lesz, egy másik szerint látta, hogy körülmetélve született. A harmadik magyarázat szerint az egész ház ragyogott a fénytől. Mindhárom magyarázat szerint Jochebed azonnal megértette, hogy fiát nagy feladatok elvégzésére szánta az Ö-rökkévaló. Jochebednek három hónapig sikerült titkolnia Mózes létét, addig tudta rejtegetni őt. Három hónap múlva azonban kénytelen volt engedelmeskedni a fáraó rendeletének. A midrás részletesen leírja, hogyan készítette elő a kosarat Mózes számára. Gyékényből és nádból fonta, bitumennel és szurokkal kente be, hogy lebegjen a vízen. Puha takarókkal bélelte ki, majd gyermekét beletéve a kosarat a nád közé helyezte. Olyan védett helyre tette, ahol bokrok nőttek és sűrű volt a nád.

Egy másik midrásban Jochebed egy kis baldachint épített Mózesnek a kosár fölé, mert így szólt magában: Talán nem fogom látni őt az esküvői sátor alatt. Ez a midrás hangsúlyozza azt, hogy milyen gondos volt Jochebed, a kosár minden részletére külön gondot fordított. Nehéz szívvel búcsúzott gyermekétől, és minden erejével megpróbálta védeni és biztosítani azt, hogy életben maradjon. Jutalma egy rendkívül hosszú élet volt, sőt egyike volt azoknak, akik Kánaán földjére beléphettek.

A Fáraó lánya, Bátjá

Bátjá jelentése, I-sten leánya. Bölcseink szerint ugyanis az Ö-rökkévaló örökbe fogadta a fáraó lányát, mondván, hogy Mózes nem volt vér szerint az ő gyermeke, de ő mégis gyermekévé fogadta. Történt ugyanis, hogy egy nap a Fáraó lánya fürdeni ment a folyóhoz. A Nílus partján fürdőző hercegnő meglátta a kosarat, majd egy szolgálóját küldte a vízbe érte.

 

 

 

Mikor belenézett egy gyönyörű fiúgyermeket talált benne. Egy midrás mesél nekünk arról, hogy Mózes éhes volt, mikor kihúzták őt a folyóból, hiszen panaszosan sírdogált. Bátjá elhozatta az összes egyiptomi asszonyt, hogy közülük szoptatós dajkát találjon neki. De Mózes egyikük mellét sem volt hajlandó elfogadni, és tőlük tejet szopni. Hiszen az a száj, amelyik I-stennel beszél, nem érintkezhet valami tisztátalannal. Ekkor Mirjám előlépett, és felajánlotta a fáraó lányának, anyját, Jochebedet, mint szoptatós dajkát, aki „héber” volt. A palotába hívatták, és a fáraó lánya megparancsolta Jochebednek, hogy vegye ezt a gyermeket, és szoptassa meg neki. Jochebed huszonnégy hónapig szoptatta Mózest. Az Ö-rökkévaló visszaadta neki gyermekét, így megadta neki jutalma egy részét, amiért életben tartotta a zsidó fiúcsecsemőket. Bátjá megsajnálta, megmentette, védelmébe vette és később örökbe fogadta Mózest. Feltételezhetjük, hogy bizony komoly nehézségekbe ütközött rávenni a Fáraót és a család többi tagját, hogy törvényes, örökbefogadott fiaként tekintsenek rá.

Mirjám

Életét a zsidó női ideálnak megfelelően családjának, illetve bábaasszonyként, más zsidó nők segítésének szentelte. Amíg Bölcseink többsége Sifrát Jochebeddel, addig Mirjámot Puával azonosítják, aki szintén zsidó nő volt. De akkor miért hívták Puá-nak merül fel bennünk a kérdés. Mert jó cselekedetekkel segítette Izrael népét. Például az anyjával ment a szülő asszonyokhoz segíteni nekik a szülésnél. Más magyarázat szerint birkaként bömbölt a vajúdó nőknek, ami ingerül hatott rájuk, és ez segítette a szülést. Mirjámot csak néhány helyen említi a Tóra. Például mikor Mózest kosárban a Nílusba helyezik, nővére, anyjuk kérésére, messzebbről figyeli és vigyáz rá.

Majd mikor kihúzzák a vízből, ő ajánlja föl, hogy Jochebed személyében szoptatós dajkát hoz neki. Az egyiptomi kivonulás bibliai elbeszélésében Mirjám prófétanőként van említve, amikor Mózes vezetésével sikeresen átkelnek a Vörös-tengeren, utána Mirjám vezetésével a nők dobbal, énekkel, tánccal hálaéneket zengenek az Ö-rökkévalónak.

Amikor a zsidó nép Hazerótban táborozik, miután elhagyták a Sínai-hegyet, Mirjám és Áron Mózes ellen beszélnek, feltüzelik a népet ellene, mert egy névtelen „etióp” vagy „kusita” nőt vett feleségül Cipórá személyében. Az Ö-rökkévaló egy felhőoszlop képében leszáll és megdorgálja őket, távozása után Mirjám fehérnek tűnik, büntetésül poklossággal sújtja az Ö-rökkévaló. Áron bocsánatot kér, és Mirjám gyógyulását kéri, Mózes pedig közvetíti az Ö-rökkévalóhoz, aki azt parancsolja, hogy hét napra ki kell zárni a táborból, ami meg is történik. Mirjám halálával kapcsolatban a Tóra kijelenti: “Izrael fiainak egész gyülekezete megérkezett Tzin sivatagába az első hónapban, és a nép Kádesben telepedett le. Mirjám meghalt és ott temették el.” A Midrás szerint, ahogy Mózes kivezette a férfiakat Egyiptomból és tanította őket a Tórára, úgy Mirjám is vezette a nőket és tanította őket a Tórára.

Cipórá

Cipórá, a midjáni főpap, Jitró lánya. Mózes felesége, betért a zsidóságba, és két fiút szült, Gersomot és Eliézert. Neve azt jelenti, hogy madár, ennek magyarázatát természetesen a midrásokban találjuk.

Az egyik szerint, mint ahogyan a madár vére megtisztítja a leprával fertőzött házat, ugyanúgy tisztította meg Cipórá apja házát a bálványoktól. Ez annyira jól sikerült neki, hogy Jitró végül Mózes tanácsadója lett. A másik midrás szerint, úgy csodálták Cipórát a szépségéért, mint ahogyan csodálják a madarakat is szépségükért. Mózes elmeséli Jitrónak, aki korábban a Fáraó tanácsadója volt, menekülésének történetét, mire Jitró megijed, Mózes még bajt hozhat rá, egy gödörbe vetteti, hogy ott éhen és szomjan haljon. Cipórá azonban megkönyörül rajta, kenyeret és vizet hoz neki tíz éven keresztül! A tizedik év végén ráveszi az apját, hogy küldessen Mózesért, Jitró kétkelkedik abban, hogy tíz év után még egyáltalán életben lenne, de lánya azt válaszolja, hogy a zsidók I-stene, nagy és hatalmas I-sten. Biztos benne, hogy Mózes még életben van! Olyannyira, hogy az Ö-rökkévalóhoz imádkozva találták őt. Kiemelték a gödörből, megmosdott és a családi asztalhoz vitték. Ezután Mózes feleségül kérte Cipórát, aki életben tartotta és éveken át gondoskodott róla. Egy másik midrás szerint Cipóra fülig szerelmes lett a Jitró házába érkező Mózesbe, és ő maga kérte meg apját, engedje meg, hogy összeházasodjanak.

Útban Egyiptom felé Cipóra ismét megmentette férje életét. Amikor megszálltak, I-sten angyala lecsapni készült Mózesre, Cipórá fogott egy követ, és azonnal körülmetélte vele újszülött fiúkat. Gyors észjárásával ugyanis rájött, hogy az Ö-rökkévaló azért haragudott meg Mózesre, mert az egyiptomi utazás miatt halogatta fia körülmetélését. Cipórá és két gyermeke azonban végül nem ment le Egyiptomba, hanem visszatért Jitróhoz Midjánba, és csak később, a kivonulás és a Vörös-tenger szétválasztása, tehát legalább egy évvel később találkozott újra a férjével. Ekkor azonban Mózes már az egész zsidó nép vezetője volt. Ha megkérdezzük egy nőtől, vágyik-e arra, hogy az első helyen álljon az általa szeretett férfi életében, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy azt fogja válaszolni, igen!

Cipórának hatalmas áldozatot kellett hoznia, mivel férje, hogy állandóan készen álljon az Ö-rökkévalóval való kommunikációra, ezek után teljesen külön élt tőle, Cipórá pedig meghozta ezt az áldozatot a zsidó népért.