A szeretet szavával köszöntöm minden Kedves Hitsorsosomat Tecáve szentírási szakasz szombatjára készülve!
“És te parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked világítás céljaira, tört, tiszta olajat, hogy örökmécsest gyújtsanak vele. A Találkozás Sátorában, a Függönyön kívül… Rendezzék el Áron és fiai; estétől reggelig legyen az Ö – való színe előtt: örök törvény legyen ez, nemzedékeik számára.” (2M:27,20)
Különlegessége T’cáve hetiszakasznak, hogy itt olvashatjuk az első utasítást az örökmécses használatáról. A Menóra a mai napig Izráel fiainak egyik jelképe, Izráel államiságának jelképe.
“És viselje Áron Izráel fiainak nevét a Chosen hamispat – on (a Törvény vértjén) a szíve fölött, amikor betér a Szentélybe, Ö – való színe elé.” (2M:28,29)
A második Szentély pusztulásáig a zsidó nép szétszórattatásáig, a majd 2000 éve tartó galut kezdetéig a főpapi melldísz volt a menóra mellett Izráel államiságának legfontosabb jelképe.
Azt jelenti, hogy a hivatását hűen teljesítő főpap szívén viseli az általa képviselt népnek nemcsak a nevét, hanem sorsát, problémáit és főpapi szolgálatával létesít kapcsolatot Ö – való és Izráel között.
Áron, az első főpap, mintaképül szolgált az utána következőknek. A Talmud, amely dicséri a jót, de nem takarja a rosszat sem, elmondja: A főpapi palást Áron után sokféle irányt, vezetőt takart.
Néha a jót, néha a rosszat képviselte Izráelben.
“… és helyezd a Chosen hamispat, a törvénytevő melldíszbe az Urimot és a Tumimot, és legyenek Áron szíve fölött, midőn az Ö – való színe elé lép, viselje Áron Izráel fiainak ügyét az Ö – való előtt…” (2M:28,30)
A főpapnak nyolcféle ruhája volt, míg az alacsony rangú, egyszerű papnak csak négy. A melldísz, amelyen 12 ékkövön Izráel 12 törzsének neve volt feltüntetve – csak a főpap ruházatához tartozott.
A melldíszen található Urim és Tumim útmutatóként funkcionált, amelyet a nehéz időkben megkérdeztek, és az általa nyújtott útmutatás alapján cselekedtek. Ez azonban csak akkor működött, ha a zsidók Ö – valónak tetsző módon éltek.
Az ókori zsidóság “kohanita királyság és szent nép” jellege biztosította a kajhénok pozícióját. A főpapi tisztség a legmagasabb volt és mindenkor egyenrangú a királlyal és a prófétával.
A “kohanita királyság és szent nép” jellegből talán napjainkig megőrzött valamit népünk, de prófétáink, királyaink és főpapjaink nincsenek többé.
A Menóra viszont szimbóluma ma is a galutba szétszóratott zsidóságunk valamennyi ágának, irányzatának. Jelképe a zsidóság hitvallásának, hivatásának. Az örökmécseshez hasonlatosan világít a Tóra, hiszen a hit a lélek világossága, a micvák pedig olyanok, mint a mécses és a Tóra, világítanak.
Világosságra az embernek itt, a földön van szüksége, és a Tóra az, amely megvilágítja az egész világot.
A Menóra Izráel államának címere lett. Lángjai az ősi hitre és a mindenkori egységre intenek. Egy tömb aranyból készült, jelképezve, hogy az izráeli zsidó nép is egy közös forrásból jött létre. A zsidó hit évezredes forrásából.
Zsinagógáink atmoszférája ma is a Találkozás különleges helyéül szolgál.
Zsinagógáinkba belépve szakrális helynek érezzük azokat.
És valóban, történelmünk azzá is emelte azokat.
Ugyanakkor tudva tudjuk Ö – való nem az épületben, hanem köztünk, a hívők lelkében lakozik.
Mindezt a rabbinikus judaizmus egy jeles templomának, a neológia “főtemplomának”, a budapesti Dohány utcai zsinagógának a homlokzati falán is olvashatjuk.
A szombati tanítás a továbbiakban szóljon az egymást követő három Szentély szolgálatáról és a szentélyszolgálat szentségéről.
“A találkozás sátorában, kívül a függönyön, mely a bizonyságot takarja, rendezzék el azt Áron és fiai: estétől reggelig legyen az Ö – való színe előtt, örök szabály legyen ez nemzedékeik számára Izráel fiai részéről.” (2 M:27,21)
Miként Törúmó a Szentély leírásával, aként Töcáve heti szidra azoknak a kötelességével foglalkozik, akik a Szentélyben szolgálnak.
Áron és fiai a Szentélyben végezzék feladataikat.
A Törvény két kőtáblája pedig a frigyládába zárva a szentek szentjében legyen estétől reggelig – azaz Ö – való színe előtt.
Nappal, Áron és fiai kivehetik a frígyládából a Törvény tábláit és kivihetik a szentek szentjéből a Szentélybe, hogy ott tanulmányozzák, taníthassák Ö – való parancsait.
“És te engedd magad elé járulni fivéredet Áront és fiait vele, Izráel fiainak köréből, hogy pappá avasd őket, Áront, Nádábot és Abihút és Itamárt, Áron fiait.” (2M:28,1)
Mózes mesterünk, miután Törúmó hetiszidrában utasításokat kapott a Szentély építésére, most megkapja az intézkedéseket azokra a személyekre vonatkozólag, akik mint papok szolgálnak a Szentélyben.
“És készíts szent ruhákat fivérednek, Áronnak méltóságra és fényes díszül.” (2M:28,2)
Izráel fiai mind tudják, hogy ez a szent hivatás Áronnak és utódainak volt fenntartva.
Részletekre menő utasításokat olvashatunk e heti szidránkban azokról a ruhákról, amelyeket a papoknak viselniük kellett szolgálatuk alkalmával a Szentélyben. A papi ruházatok megkülönböztették a papokat a világi izraelitáktól és emlékeztették a ruházatot viselő papot arra, hogy a világi embereknél nagyobb mértékben kell neki a szentség eszményének megfelelnie, azt élete céljának tekintenie.
“És ez az eljárás, amit végezz velük, hogy fölszenteld őket papi szolgálatra előttem: …” (2M:29,1)
A papság felszentelését olvashatjuk teljes részletességgel a Töcáve hetiszakasz további verseiben.
“Íme ez a háznak törvénye: A hegy tetején egész határa körös körül megszentelt hely, a legszentebb legyen, íme ez a háznak törvénye.” (Jechezkél: 18,12)
Jechezkél prófétánktól vett háftorónk leírja, hogy milyen lesz az égőáldozati oltár a Második Templomban.
Töcáve a füstölögtető oltár leírásával fejeződik be. És ehhez kapcsolódik a próféta leírása az újjáépített Szentély oltáráról.
“Te pedig, emberfia, hirdess Izráel nemzetségének igét a Házról, hogy piruljanak bűneik miatt és mérjék ki a tervét.” (Jechezkél: 18,10)
Az Új Jeruzsálemről szóló prófétai látomás életre fog kelni, ha vége lesz a babiloniai számüzetésnek.
Jechezkél könyvéből tudjuk, az új Templomnak is jelképeznie kellett és látható alakban meg kellett testesítenie a szentség és tisztaság eszméjét.
Ezért Jechezkél prófétánk, próféciájának ebben a részében, a szentélybeli szertartás és szolgálat pontos megtartására helyezi a legnagyobb hangsúlyt.
Úgy véli, csakis így lehet védekezni a tévelygések és a bálványkultusz ellen, ami többször beszennyezte az elpusztított első Templomot.
Jechezkél az újra felépülő Szentély tervének ismertetésével lelkiismeret furdalást keltett népében a múlt bűnei miatt.
Azt hirdette -, és ezt bölcseink a későbbi korokban is érvényesnek tartják -, hogy a nép múltbéli bűnei okozták a Templom pusztulását és a száműzetést.
Ebből világosan következik, hogy ha megjavulnak, méltók lesznek az újjáépítésre, amit nyilvánvalóan megelőz a Babilóniából való szabadulásuk. És ki ne akarná a mielőbbi szabadulását?
“És ha már pirulni fognak mindazért, amit elkövettek, akkor ismertesd meg velük a ház alakját, szerkezetét, … és foglald írásba is szemeik előtt, hogy meg tudják tartani összes törvényeit és azok szerint tudjanak eljárni.” (Jechezkél: 18,2)
Prófétáink számára a Törvény eszköz, amelynek segítségével megóvják a vallási szentséget a tisztátalanságok ellen -, tudniillik a prófétai ideálok csak így maradhattak életben.
A Törvény önkéntes és tökéletes szolgálatában rejlik a jövő reménye, ezért ha Izráel fiai belátták bűneiket és elhatározták, hogy nem haladnak többé a megbűnhödött rossz utakon, akkor méltók az új Szentélyre.
Ez, Jechezkél prófétánktól vett háftorónk legfőbb üzenete, amely időtlen üzenet.
“És csatolj rájuk övet, Áronra és fiaira és erősíts fejükre magas süvegeket és legyen papságuk örök törvényül nekik és avasd fel hivatásukra Áron kezét és fiainak kezét.” (2M: 29,9)
Töcáve hetiszakasznak a papság felszenteléséről szóló második részéből idéztünk egy pószuchot.
Ennek a verssornak a későbbi időkre gyakorolt hatása, hogy a papságnak Áron ivadékai közül kellett kikerülnie.
Máig ható hagyománya vallási életünknek a kajhénok tisztelete, és megkülönböztetésük jeleként elsőként olvassák a Tórát, valamint ők düchenolnak.
“Azután vedd a ruhákat és öltöztesd Áront a köntösbe és az éfód köpenyébe és add rá éfódot és melldíszt és övezd őt át az éfód fűzőjével.” (2M: 29,5)
Az idézett pószuk Áront és fiait felöltöztetésükkel, szentségük és hivatásuk látható jelvényeivel látta el, hogy ezzel jelezze; ők különböznek nemzetünk többi tagjától.
A Talmud erről a következőket írja: “A papok, ha rajtuk van a hivatalos ruházatuk, rajtuk van a papságuk is; de ha nincsenek papi ruhában, nincs rajtuk a papságuk.”
A Szentélyben teljesített szolgálat emeli ki őket és a szolgálat tartama alatt vannak elkülönítve a közösség többi tagjától.
A legkorábban lejegyzett Talmud – i magyarázatok, már olyan korban keletkeztek, amelyben az írástudók részéről felerősödtek a kritikai megjegyzések egyes papok polgári életben viselt dolgairól.
Ezt igyekeztek a helyükre tenni a Talmud – i magyarázatok.
Szeretett Hitsorsosaim!
A szentélybeli szertartás és szolgálat pontos megtartásának megfelelője a mi hagyományunkban a rendszeres zsinagógába járás; a liturgiánk pontos megtartása; a Törvény követése közösségünkben és a Törvény szem előtt tartása a közösségen kívüli életünkben.
Ezekre gondoljunk, amikor Jechezkél prófétánk intelmeiről olvasunk.
Gut Sábesz!
