” ….hozzanak neked világítás céljára….” ( II.M.27/20.)
Ráv Jákov Mose Charlap (1882-1951) a jeruzsálemi Sa’arei Heszed zsinagóga rabbija kérdezte: „Vajon szolgálatunk isteni szükséglet? Vajon I-en jó cselekedeteink által „létezik”?”
Válasz: „Természetesen I-en, nincs ráutalva az emberek szolgálataira…..de a Teremtő elvárja, hogy az emberek „istenszolgálata” jó cselekedeteik következményeikként nyilvánuljanak meg.”
Talmud Brachot 3: „ aki olajbogyóval álmodik, remélheti, hogy része lesz a Tóra fényében!
Talmud Bráchot.59. Az olajbogyó, a szerény életmód, a kevéssel való megelégedettség szimbóluma. Ezért, ha valaki olajbogyóról álmodik, szerény életről álmodik. Aki szerény, az szemben a nagyravágyóval, közelebb kerül ahhoz, hogy „részese legyen a Tóra fényének”.
Egyszer Eliezer ben Izrael rabbi a haszidizmus alapítója, -akit Báál Sém Tov néven ismer a világ- úton volt és néhány napra megszállt egy városban. Reggel, -szokása szerint- még imádkozás előtt pipára gyújtott és kitekintett az ablakon. Mit látott: egy ember ment el az ablak előtt. Kezében tálesza (imasálja) és tfilinje (imaszíjjai). A rabbi felfigyelt arra, hogy az ember olyan természetes ünnepiességgel lépdel, mintha az ég kapuja felé vinné útja. Ki ez az ember? -kérdezte házigazdáját! Az, az ember –kapta felvilágosítást- a helybeli harisnyaszövő! Furcsa lélek, mert télen, nyáron, nap nap után korán megy a zsinagógába, hogy elmondja imáját… és mondja-mondja ha van a minjen, (az imához szükséges tíz férfi), ha nincs. Nem várja meg, hogy összegyűljön a tíz férfi.
Eliezer rabbi kérte, hogy hívja be az embert, had beszéljen vele. Ez az ember egy „mesüge”! – magyarázta – bolond bizony ez az ember, mindenki tudja: Nem szakítaná meg útját, ha mindjárt maga a császár hívatná magához!
Ima után, a rabbi odament a harisnyaszövőhöz és megkérte: hozzon neki szálláshelyére négy-öt pár harisnyát. Nemsokára, meg is jelent az ember és eléje tett négy pár hófehér gyapjú zoknit. Olyan volt mind, mint amit az istenfélő haszid zsidók hordanak azon a vidéken…..
„Mit kérsz egy pár harisnyáért?”- kérdezte a rabbi….„ Két forintot” válaszolta az ember.
„ Ha mind megveszem, engedsz valamennyit az árból? „ Ha engednék az árból, mindjárt annyit kértem volna!”- volt a válasz.
A rabbi fizetett, majd kérdezte: „Barátom! Egyébként, mi mással foglalkozol?”
A harisnyaszövő, mintha nem értené a kérdést, ránézett Báál Sém Tov-ra és megmagyarázta: „Nem foglalkozom semmi mással. Csinálom a harisnyákat…ez a mesterségem…”
A Rabbi nem hagyta magát: „Akkor mond, kérlek, hogyan csinálod?”
„ Egyszerű!- magyarázta- csinálom, csinálom, amig elkészül negyven, ötven pár. Ha készen vannak, veszek egy teknőt, forró vizet és hamuzsírt teszek bele. Veszem a harisnyákat, és beleteszem a vízbe. Addig keverem, dörzsölöm, facsarom, amíg hófehérek nem lesznek!”
„ És mond! Hogy adod el árudat?”
„ Én nem járok árummal vásárba. Kereskedők jönnek hozzám és megvásárolják. Ők szerezik be számomra a jófajta gyapjút. Én meg megfizetem fáradtságukat.
Csak most egyszer, a tiszteletedre hagytam el házamat”.
„ És ha korán ébredsz, -mond kérlek- mi csinálsz, mielőtt imádkozni mégy?”
„ Akkor is harisnyákat csinálok”.
„És mond! Szoktál zsoltárokat mondani?”
„ Azokat a zsoltárokat mondom- magyarázta az ember -melyeket kívülről tudok….és mondogatom magamban munka közben….”
Mikor a harisnyaszövő elment, így szólt Báál SémTov:
„ Most értettem meg, mit jelent: : „hozzanak neked”. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha a Tórát követed, az nálad marad, hogy ”neked” világítson”. „ Isten mécsese nem alszik ki!………”
Találkoztam ebben az emberben Sámuel prófétával az Örökkévaló templomában ott, ahol I-en ládája volt„. (I.Smuel.3/3.)
Ez áll a Talmudban: „Sokan visznek Bölcsességet piacra, sokan bocsájtanak Értelmet áruba; igaz gyöngyre keres vevőt az egyik, vásári portékára a másik; vajon nem az utóbbi „áruja” az ami az istenfélőknek való?” ( Talmud Sota 40.a.)