A Japánban élő zsidókról az első feljegyzések egy Nápolyból 1572-ben odaérkezett szefárd csoportról szólnak, akik kényszerből keresztény hitre tértek át. Nagaszakiban telepedtek le, egy részük visszatért a zsidó valláshoz és eredeti nevét is visszavette. Aztán 1845-ben, mikor Japán megnyitotta kapuit a nyugati bevándorlók előtt, megindult a zsidók betelepedése. Elsősorban Kínából érkeztek. Ne gondoljunk tömegekre: 1870-ben pl. Yokohamában 50 zsidó család lakott. Az első zsinagógát Nagaszakiban építették, ezen kívül Kóbe volt az a nagyváros, ahol jelentősebb közösség élt. Abban az időben a szigetországban nyoma sem volt az antiszemitizmusnak. Mikor az orosz-japán háborúban (1904-1905) a híres cionista vezető, Joszef Trumpeldor japán fogságba esett, megengedték neki, hogy előadásokat tartson a többi zsidó fogolynak. Nem mellesleg ezt a háborút Jacov Schiff amerikai zsidó bankárnak köszönhetően nyerte meg Japán. Ő volt ugyanis, aki jelentős összegű kölcsönt adott az országnak modern hajóhad felállítására, miután az amerikai és több európai kormány visszautasította a kérést. A háború után Schiff megkapta elismerésként Mutsuhito (Meidzsi) császártól az általa alapított Felkelő Nap érdemrendet.
Az első világháború után az oroszországi születésű népszerű előadóművész, Aaron Lebedeff kelet-ázsiai körútja során jiddis dalaival a japán közönséget is meghódította. A jiddis nyelvet ezután birobidzsáni zsidók hozták Japánba, akik elődjeik nyomában Yokohamában, Nagaszakiban és Kóbe városában telepedtek le. A nyelv egyik kiváló ismerője, Marvin Tokayer rabbi a New York állambeli Great Neckből érkezett Tokióba 1968-ban, ahol nyolc éven át Japán egyetlen rabbijaként tevékenykedett. Itt ismerkedett meg Kazuo Uedával, aki a Tokiói Egyetemen végzett és autodidakta módon megtanult jiddisül. A nyelv iránti szeretete azt követően ébredt fel, hogy részt vett egy előadáson, amelynek témája a németországi zsidó szellemi élet története volt. Az előadó beszélt nekik Franz Kafka jiddis iránti lelkesedéséről, amely magával ragadta Uedát, olyannyira, hogy egy időre beköltözött a jeruzsálemi ultraortodox Mea Seárim kerületbe, hogy közelről tanulmányozhassa a nyelvet. Évtizedekig tartó kemény munka eredményeként aztán megszerkesztette a világ első jiddis-japán szótárát, amely 2010-ben jelent meg. A kiadvány 28.000 szót és kifejezést tartalmaz, többet, mint az akkori angol-japán szótár. Közben jiddis irodalmi szöveggyűjteményt, nyelvtankönyvet és társalgási szótárt is szerkesztett.
Az első jiddis – pontosabban jiddis-héber-latin-német szótár – 1542-ben jelent meg Elia Levin velencei zsidó nyelvész összeállításában. Ma kb. száz különböző jiddis szótárról tudunk; köztük előkelő helyet foglal el Kazuo Ueda kiadványa. Ami Tokayer rabbit illeti: mintegy húsz könyvét adták ki japán nyelven, elsőként az 5000 év bölcsesség: a Talmud titkai címűt 1971-ben. Ezt később koreai nyelvre is lefordították. Elmélyült kutatásokat végzett Hideki Tódzsó hadügyminiszter és Kiichiro Higuchi altábornagy szerepéről, akik a második világháborúban megakadályozták, hogy mintegy húszezer zsidót a Szovjetunió visszatelepítsen Németországba. Szintén kevésbé ismert történelmi tény, hogy 1940-ben Chiune Sugihara, Japán kaunasi (Litvánia) alkonzulja – kormánya többszöri határozott tiltása ellenére – többezer zsidó életét mentette meg azzal, hogy tranzitvízumokat állított ki számukra. A menekültek aztán Kóbéból Amerikába, Izraelbe és más országokba folytatták útjukat. Chiune Sugihara 1984-ben megkapta a Jad Va’sem Intézet Népek igaza kitüntetését, tavaly októberben Jeruzsálem Kiryat Jovel kerületében egy közteret neveztek el róla.
Azzal együtt, hogy ma kb. 600 fős zsidó közösség él Japánban, a jiddisül beszélők többsége hívő keresztény. Tokió, Kiotó, Kóbe és Okajama egyetemein van lehetőség a jiddis tanulására. A nyelvvel foglalkozó nemzetközi konferenciákon, klezmer- és egyéb zenei fesztiválokon mára megszokottá vált japán résztvevők jelenléte.
A legismertebb japán klezmer együttes zenéjéből a műfaj kedvelői itt kaphatnak ízelítőt
