1945. február 13. Budapest ostroma véget ért. A sok szenvedést hozó napok pusztulást, szenvedést és rettegést hoztak a város lakóinak.
A második világháború során számos nagyváros ostromára került sor, sajnos ezek egyike a magyar főváros, Budapest volt. Az ostromgyűrű 1944 karácsonykor zárult és csak a következő év februárjában ért véget. Budapest már ekkor milliós város, csodálatos belvárossal és egy még mindig létező, de már ekkorra is sok szenvedést átélt zsidó közösséggel. Szálasi, aki saját magát aszemitának tartotta, egyszerre akart megszabadulni a megmaradt zsidóktól, s ugyanakkor mind politikai, mind pedig gazdasági értelemben hasznot is akart húzni belőlük. Amikor az ostrom elkezdődött, a zsidók két – az un. nemzetközi és a nagy – gettóban élhettek már csak Budapesten. Természetesen több ezren bujkálhattak még rajtuk kívül a városban, kockáztatva nem csak a saját, hanem az őket segítők életét is. 1945. január 5-6-án a nemzetközi gettó lakóit áttelepítették a nagy gettóba, ahol így kb. 70000 ember várta az ostrom végét.
Tudjuk, hogy rendszeresen razziáztak a nyilas pártszolgálatosok a gettókban, s ezek keretében több ezer embert vittek le a Duna partjára, ahol belelőtték őket a jeges vízbe. Maga az ostrom, az ellátási nehézségek és a nyilasok garázdálkodásai elviselhetetlenné tették a gettólakók életét. Január közepére látszott, hogy a magyar és német alakulatok nem tudják megtartani a Pestet. A Vörös Hadsereg elérte a gettót január 16-án, pár napra rá védők kiürítették a pesti oldalt. A belvárosban temetetlen holttestek, kimúlt lovak tetemei voltak szerte-széjjel.
A harcok a budai oldalon is a kezdetektől hevesek voltak. A nyilas pártszolgálatosok aktivitása a budai oldalon legalább olyan aktív volt, mint a pestin. S hasonlóan a pesti oldalhoz: a harcokban nem vettek részt, sokkal inkább a bujkáló emberek és a zsidók elleni erőszakos cselekmények elkövetésében „jeleskedtek”. Ezek közül is az egyik legismertebb eseménysor a XII. kerületben elkövetett tömeggyilkosságok, amikor is a Városmajori kórházban, az Alma utcai szeretetotthonban és a Maros utcai kórházban több száz ártatlan és jórészt beteg embert és ápolóikat, orvosaikat lőtték agyon, azokban a napokban, amikor már a pesti oldalt ürítették ki a magyar és német csapatok.
1945. február 11-én a várba szorult német és magyar csapatok kitörési kísérlete kudarcba fulladt, február 13-án a Vörös Hadsereg elfoglalta Budapestet. A nyilas terror és az ostrom emléke sokáig kísérte és kísértette a túlélőket.
