A napokban van az évfordulója, hogy széki gróf Teleki Pál másodízben is kormányt alakított, 1939. február 16. napján. A ZSIMAgazin olvasói előtt már ismert időgépünk segítségével elrepülünk 1939 kora nyarába, a helyszín a Nyugat-magyarországi járási székhely kávéháza, beszélgetés résztvevői most is Béla, a főpincér és a méltóságos úr.

– Alá’ szolgálja Méltóságos úr, már reggel ily szép időnk van, bátran üljön le a teraszra!

– Köszönöm Bélám, így is teszek, mi jót sütött ma az az aranykezű Sára?

– Kérem alásan, túrósbatyut tudok hozni a szokott kávéjához Méltóságos úr, ha az megfelel.

– Tökéletes Béla, tökéletes, hozza bátran!

– Itt is vagyok Méltóságos úr! Mi újság a nagypolitikában, meg vannak ott fönn Pesten elégedve az új kormányfővel, a Teleki Pállal?

– Bonyolult kérdés ez Béla, a múlt héten megyei főispán úrral Pesten voltunk Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter úrnál, volt egy kötetlen tájékoztató a megyei vezetőknek az aktuális politikai helyzetről, elég sokáig tartott, ráadásul a minisztériumi cukrászsütemények messze lemaradnak a mi Sárink sütésétől, mondtam is a szintén édesszájú államtitkár úrnak, hogy küldetek neki Sára sütéséből, hadd egyen valami jót is.

– Inkább meséljen valamit az egyeztetésről Méltóságos úr! Szükség volt erre az újabb zsidótörvényre? Hiszen eddig is jól megvoltunk az izraelitákkal, tudtuk rendesen, hogy mi az, amiben ők jók, és mi az, amiben mi vagyunk az erősebbek.

– Igen Béla, a megbeszélésen is két részre szakadt a meghívottak köre, voltak a radikálisok, akik igenelték a rendelkezéseket és voltak a mérsékeltebbek (közük jómagam is), akik óvták volna a kormányzatot a faji elkülönítéstől. Faji jelzőt kell használnom, mert az új jogszabály – hivatalos nevén a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvénycikk – már ez alapján minősített, amikor kimondta: „a jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.”

– Nem tetszik ez nekem Méltóságos úr, ahogy az sem, hogy a törvény kimondja – legalábbis a megyei újság azt írta -, hogy az ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma a teljes tagság számának hat százalékát ne haladja meg. Itt a Fő tér túloldalán praktizáló Szekeres ügyvéd 1.) úrral mi lészen majd?

– Szekeres doktor miatt ne aggódjon, a választások miatt az ő beszélőkéjére nagyon is szükség van és lesz, mindig bele fog férni a 6%-os előírásba.

– Méltóságos úr, megmondom őszintén nem nyugtatott meg, az is benne van az új törvényben, hogy akár időszaki, akár nem időszaki lap szerkesztésében állandó munkaviszonyban álló munkatársul zsidókat csak az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottakra megállapított szabályoknak megfelelően lehet alkalmazni. Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gyakorol. Méltóságos úr, ezt mondtam a beszélgetésünk elején, ezeken a szabad értelmiségi pályákon sok volt a kiváló zsidó ember. Miért kellett a munkájukat elvenni?

– Béla, ez nagypolitika, a radikális oldal azt mondja, hogy a zsidók elveszik az életteret a magyaroktól, én ezzel nem értek egyet, én is úgy látom, hogy ha a kiegyezés óta megvoltunk itt valamennyien békében, miért ne lehetne ez továbbra is így. Az államtitkárság azzal védekezik, hogy a túlzott náci szellemiséget sem tűri, hiszen február 24-én a kormány betiltatta a Szálasi által vezetett Hungarista Mozgalmat, mert a szélsőségesek február 3-án kézigránátot dobtak a Dohány utcai zsinagógából távozó zsidókra.

– Méltóságos úr, nem akarok senkit megbántani, de hagyjuk a gyermekmeséket, olvastam a helyi néplapban, hogy oly nagy ereje volt a „betiltásnak”, hogy már március 15-én Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes Párt néven új szervezetet alapított, remélem sokat nem fog részt venni a politikában.

– Béla, mindenki abban reménykedik, hogy elkerülhető egy újabb háború, egyelőre titok, de felsőbb szinteken már megfogalmazódott az igény, hogy a baráti alapon rendezni kell a viszonyt Jugoszláviával, talán összejön egy örök barátsági egyezmény. Megyek Bélám, meg kell tartanom egy értekezletet a főosztályon. Kézcsók a kedves feleségének, ölelem a fiait!

– Aviszont látásra Méltóságos úr, várom holnap is!

Epilógus

Teleki Pál történelmi szerepét sokan sokféleképpen ítélik meg, talán nem hibázok nagyot, ha Sir Winston Leonard Spencer Churchill gondolatait idézem:

„Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt. De a német seregeket nem tudta megállítani és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani.”

Szálasi Ferenc életútja közismert, míg a szövegben szereplő Tasnádi Nagy András igazságügyminisztert a nyilas hatalomátvételt követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében betöltött szerepéért a Népbíróság golyó általi halálra ítélte, amit kegyelemből életfogytiglani börtönre módosítottak. A fogságban halt meg.

Jegyzet