A vallási és világi tudományok szintézisét alkotta meg és a legkiválóbban művelte azokat. Odaadóan és hűséggel tanított. 86 éve, Ádár hónap 14-én hunyt el Dr. Blau Lajos rabbi, hittudós, a Rabbiképző Intézet professzora és rektora. Rá emlékezünk.
Putnokon született 1861. április 29-én. Édesapja, Blau Lajos földbérlő volt és szatócsüzletet működtetett. Már gyermekkorában kitűnt éleselméjűségével. Először Putnokon a helyi jesivában tanult, majd Pozsonyban mélyítette el tudását a hagyományos zsidó stúdiumokban. 1879-ben iratkozott be az Országos Rabbiképző Intézetbe, s innentől kezdve neve elválaszthatatlan lett az intézménytől: itt érettségizett, majd az ún. felső tanfolyam végzésével párhuzamosan a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcseleti Karán doktori vizsgát tett 1887-ben, 1888-ban pedig rabbivá avatták. Egy év múlva az Intézet tanárává, 1913-ban igazgatóhelyettesévé, 1914-1932 között rektorává nevezték ki.
Rabbiként az ő nevéhez köthető a magyar neológ rabbik első generációinak nevelése és tanítása, és ő maga is azon tudósok közé tartozott, akiknek köszönhetően a XIX.-XX. század fordulóján a Rabbiképző a nemzetközi tudományos élet egyik központjává vált. S bár többször is kapott ajánlatot és meghívást amerikai rabbiszemináriumoktól, ő mindvégig hű maradt a Rabbiképzőhöz. Leginkább Talmudot, Tórát, történelmet, héber és arámi hang- és alaktant tanított.
Tudományos munkássága nemzetközileg is elismert volt, melynek meghatározó irányát adta a Talmud és midrásirodalom történeti forrásként való kezelése. A talmudi hagyomány kiváló forrásanyagot biztosított kutatásaihoz, melyek elsősorban az ókori zsidóság élet- és jogviszonyai, kulturális kapcsolatai felé terelték érdekelődését. Közérthetően és világosan tárta az olvasói elé tanulmányait, a legszárazabb témát is élvezetessé tette. A talmudi irodalomról írt munkáiban felhasználta a hellenisztikus kor görög és arámi nyelvű papiruszainak kutatásában elért eredményeket.
A Talmud és Szentírásmagyarázat mellett folklórral, irodalomtörténettel, kultúrtörténettel, nyelvészettel, joggal és pedagógiával is foglalkozott. Erről a jártasságról számol be a Leo Modena levelei és írásai (1905-1906), valamint A zsidó vallás és kultúra (1928) című kötete is. Több mint 900 tudományos publikációja, köztük 58 könyve jelent meg magyarul, angolul, olaszul, franciául, héberül és németül. Ezek közül kiemelkedő az 1898-ban magyarul, majd németül is megjelent Ózsidó bűvészet, vagy Az ó-héber könyv; adalék az ókori kultúratörténethez (1902).
Tudományszervezői és kutató munkássága egyaránt kimagasló jelentőséggel bírt. Szerkesztője volt a Magyar Zsidó Szemle, és egyik alapítója a Hacofe, a Jabne és a Moria című folyóiratoknak. Az IMIT társelnökeként egyik szerkesztője és fordítója volt az IMIT ifjúsági Bibliájának. Állandó munkatársként vett részt a Jewish Encyclopedia szerkesztésében is, és megalapította a Blau Lajos Talmudtudományos Társaságot.
Születésének 65. és írói működésének 40. jubileumán tanítványai, barátai és tisztelői közreműködésével jelent meg a magyar és héber nyelvű Jubileumi emlékkönyv valamint Friedman Dénes bibliográfiai összeállítása Blau Lajos irodalmi munkássága címmel. Dr. Lőwinger Sámuel így foglalja össze Blau tevékenységét: „Személyének varázsa, életének példaadása, jellemének tisztasága, tudományos munkásságának lenyűgöző nagysága élő valóságként hat tanítványainak százaira hazánkban és külföldön. Papok a szószéken, pedagógusok a katedrán, tudósok az íróasztaluk mellett az Ő szellemétől ihletve fogják végezni szent feladatukat. Emléke iránymutató marad a magyar zsidó szellemtörténetben.”
1927-ben, a Rabbiképző fennállásának 50. évfordulóján dr. Blau Lajos e szavakkal vallott a Jövő című írásában a Rabbiképzőben végzett munkájáról, hivatásáról, a célról, mely szüntelen előtte lebegett:
„Az örök nyugovóra tért nagy tanítók szelleme él az Intézetben, megihleti az utódokat, munkára serkenti őket hitért, tudományért, hazáért. Ez a hármas csillagzat ragyogott és dicsőségesen fog ragyogni Intézetünk fölött időtlen időkig.”
1936 márciusában hunyt el. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.
Felhasznált irodalom:
Lőwinger Sámuel: dr. Blau Lajos élete és irodalmi munkássága, in: IMIT Évkönyv, 1936.
