Tisztelt Rabbi,
A minap megkérdezte tőlem az egyik barátom, hogy nálatok az a kóser ami finom?! Persze, automatikusan adtam rá a választ, hogy természetesen nem, nem az a kóser, de az igazi kérdés a számomra mégiscsak az, hogy a mai modern világban egyáltalán érdemes megtartani a kósersági előírásokat? Van ennek még értelme? Köszönöm a válaszát.
A Rabbi válaszol:
Az első, amit szeretnék mondani, de mint rabbi nem is mondhatok mást, mint, hogy igen érdemes megtartani, és van értelme annak, hogy a kósersági szabályokat figyelembe vegyük, és azokból egyre többet építsünk be az életünkbe.
Ehhez pedig szeretnék négy magyarázatot adni.
Az első a spiritualitás megélése.
A Tóra azt tanítja, hogy a nem kóser ételek negatív hatással vannak az emberi lélekre. A lélek olyan, mint egy antenna, amely felveszi a spirituális energia hullámait. A nem kóser ételek fogyasztása viszont rontja a lélek azon képességét, hogy ezek az antennák jól tudjanak működni.
A második az elkötelezettség megélése.
Ha az ember elkötelezett abban, hogy mit és mikor eszik, ebből az következik, hogy az élet más területein is ugyanennyire tud elkötelezett és figyelmes lenni.
A kóserság megköveteli, hogy várni kell a tejes étel és a húsos ételek fogyasztása között, és nem ehetünk bizonyos állatokat vagy élelmiszerek kombinációit. (Még akkor, se ha nagyon éhesek vagyunk!) Mindez nagy önfegyelmet igényel, ami segít bennünket a tudatos döntéseink meghozatalában.
A harmadik az egészség megélése.
A kóserságból fakadó rabbinikus felügyelet az ételek extra tisztaságát és az egészséget jelentették mindig is a különböző történelmi korokban. A levágott állatok teljes átvizsgálásával, a vér teljes kifolyatásával a baktériumok szaporodásának táptalaját szüntették meg. A kagylók, puhatestűek, homárok és rákok tífuszt terjesztettek, és a csalánkiütés (neurotikus bőrbetegség) forrásai voltak. A tej és a hús egyenlőtlenül emésztődik, és nehézkes a szervezet számára. Tehát ezek tilalma nagymértékben növelte a zsidóság túlélésének az esélyét egy – egy járvány vagy betegség felbukkanása idején.
A negyedik a hagyomány megélése.
Ha megtartjuk otthonainkban a Szombatot, az Ünnepeket, a kóserságot, és emellett a judaizmushoz való ragaszkodásunk is jó érzéssel tölt el, akkor ezek az általunk hozott döntések valami mellett születnek, és nem, mint” áldozathozatal marad” meg a lelkünkben.
A Rabbi