A zsidók tapasztalták az Örökkévaló félelmetes erejét. Jelen voltak, amikor I-en  tíz csapással sújtotta I-en Egyiptomot. Látták a csodát: kettévált a Vörös-tenger és a nép ment át a túlsó  partra, ami a szabadságot jelentette.  Ott voltak a Szináj-hegy előtt, saját fülükkel hallották a Tíz Igét Isten szájából! Érezték Isten, segítő és oltalmazó jelenlétét!

Ezek után bálványt készítettek! Hogyan tehették ezt? Milyen lelkiállapotban voltak, hogy képesek voltak erre!

Mose ben Maimon (1137-1205) a legnagyobb zsidó filozófus magyarázata:

Általában, a bálványimádás kialakulása nem egyszeri, spontán jelenség, hanem egy  folyamat vége. A régi korok emberei, ki voltak téve a természet erejének, félelemben éltek. Félelmüket tárgyiasították, és megjelenítették. Kifaragtak egy darab követ, fát, égitest, állat, vagy bármi más formát, amivel megjelenítették félelmüket és függőségüket.

Kezdetben nem a faragványt imádták, hanem az felfoghatatlan erőt, melyben félelmüket és függőségüket bálvány képében jelenítették meg. Egy idő után, már a napot, bikát, vagy bármi mást istenként imádták.

A „szellemi” EGY Istent lehetetlen értelemmel felfogni. Egyszerűbb másban keresni a lét forrását. Egyszerűbb hinni a láthatóban, mint a láthatatlan felfoghatatlan esszenciális létezőben, ahogy Spinoza Istent definiálta.

Szólt a rabbi: Hallottam Páposz: elhagyod Izrael Istenét! Érdemtelenné akarsz vállni arra, hogy szóba álljunk veled. Páposz! Halottam kész vagy hűtlen lenni néped Istenéhez! Miért tennéd? Te, ki gazdag és boldog vagy, te aki nem vágyhatsz semmire, mert mindened megvan! Miért cseréltélnél Istent?

Van rá okom, hogy miért teszem…..! – magyarázkodott az ember. Olyan eseményeket történtek, olyan tettekre vetemedtek társaim, hogy szégyellnem kellett zsidó voltomat! Maradhatok egy táborban azokkal, kik zsidó létükre törvényt taposnak lábbal, erkölcsöt zúznak, illemet sértenek?

Őmiattuk tennéd Paposz?- kérdezte a rabbi! …..Őmiattuk! -válaszolta Páposz.

A rabbi könnyes szemmel folytatta: Ó, te rövidlátó, te kishitű! Bosszút állni hiteden! Isteneden, mert néhány őrültséget cselekszik? Hát ők a zsidóság melyhez tartozol? Ők a Tóra, ők Mózes és a próféták, ők  Isten végtelensége, ők a szeretet és a türelem: ami mind együtt jelenti a zsidóságot? Egyetlen bűnös csoport miatt elhagynád a zsidóságot, mely száz gyönyörű és hős nemzedéket teremtett, és fog még teremteni? Elvetnéd magadtól a múltat, apáid zsidó múltját? Elvetnéd a jövőt, gyermekeid jövőjét, csak azért, mert néhány kellemetlen percet hozott jelened? Hajód ott úszik a zsidóság nagy áramában, az örök nagy folyóban, mely átvezet az egész világon… és te azért, mert felkavarodott a víz és zavaros hullámok tolonganak feléd, meghökkensz és szárazra vonod a hajót és elmenekülsz? Változott-e Mózes törvénye, ha akad néhány gaz, aki elcsavarja? Változott-e Isten örök szeretete, ha akad néhány gyűlölködő? Mit teszel te hitehagyó, te Isten cserélő? Néhány halandó miatt elhagynád a halhatatlant?

Páposz! Halld, mit mondok neked és hozzád hasonló tévelygőnek: „Keressétek a jót és ne a rosszat, azért, hogy éljetek!” (Ámosz 5/14)

…és ezután Páposz lehajtotta fejét és sírását visszatartva mondta:

„Mutass nekem utat igazságodban és taníts engem….” (25. Zsolt. 5.)