Bölcsesség és méltóság, kötelességtudat és alázat jellemezte életét és működését. A múlt felkutatása, a jelen felvirágoztatása és a jövő építése határozta meg tevékenységét. Történész, hittudós, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) elnöke, a zsidó tudományos és oktatási élet kimagasló alakja volt. 101 évvel ezelőtt, ádár hó 21-én hunyt el dr. Kohn Sámuel (1841-1920). Rá emlékezünk.
Kohn Ignác és Neuschlosz Karolina fiaként látta meg a napvilágot 1841. szeptember 21-én Baján. Apai és anyai felmenői között is rabbikat találunk, úgy, mint Kohn Schwerin Götz bajai és Bács-Kiskun megyei főrabbit, akinek emlékét egy életrajzban örökítette meg. Kohn Sámuel a ciszterciek bajai gimnáziumában végzett tanulmányai után két évet töltött Pápán zsidó tanulmányokat folytatva. Ezt követően a breslaui rabbiképzőben végezte vallási tanulmányait, miközben a breslaui egyetemen keleti nyelvészet, filozófia és történelem tanulmányokat folytatott, majd 1865-ben ott szerzett bölcsészdoktori fokozatot. Doktori disszertációjának témája a szamaritánus Pentateuchus volt. 1866-ban megválasztották a Dohány utcai zsinagóga rabbijának. Ez időben meghatározó kérdéskörré vált a zsidóság számára a polgári emancipáció és a magyarosodás. Ő volt az első rabbi, aki először tartott magyar nyelvű prédikációt. 25 éves korától haláláig a Dohány utcai zsinagógában látta el a rabbi hivatással járó teendőket. 1905-ben főrabbivá nevezték ki, majd 1906-ban a rabbitestület tiszteletbeli elnökének is megválasztották. Ünnepélyes állami megemlékezéseken ő képviselte a hitközséget. Beszédet mondott a Ferenc Józsefet köszöntő küldöttség tagjaként a koronázást követő hála i-tentiszteleten, és a zsidók egyenjogúsításának örömünnepén is. Tevékenységét Ferenc József is elismerte, először királyi, majd udvari tanácsosi címet kapott.
Aktívan vállalt részt a zsidó közéletben, valamint a tudományos és oktatási életben is. Az 1868-ban összehívott zsidó kongresszus egyik „megálmodója” és kivitelezője volt. Az üléseken mindig higgadt tárgyilagosságával és bölcs mérsékletességével szólalt fel, megteremtve ezzel a békés konszenzus útját. Lelkesen támogatta a Rabbiképző felállítását, részt vett tervezetének kidolgozásában, a tanterv és tanári kar összeállításában, ahol később ő maga több, mint egy évtizeden át homiletikát (prédikálás tan) tanított. Két éven keresztül a pesti elemi iskolák felügyelője is volt, és vallást tanított zsidó középiskolákban. Tudományos munkásságában is a magyarosodás egyik fő támogatója és előmozdítója lett. Fontosnak tartotta a prédikációk nyelvének magyarosítása mellett a neológ magyar zsidó identitás tudományos megalapozását is. Goldziher Ignáccal vetették fel egy olyan társulat létrehozását, mely bemutatja a modern irodalmat, emellett kiadja a héber nyelvű Szentírás magyar fordítását. Ennek érdekében jött létre 1894-ban az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT), melynek Kohn Sámuel volt az egyházi elnöke. Emellett Kohn kezdettől fogva munkatársa volt a Magyar Zsidó Szemlének, és ő írta a Pallas nagy lexikona számára a zsidó történelemre és irodalomra vonatkozó összes cikket.
Legjelentősebb tevékenységét történészként fejtette ki. Különösen a középkori és a koraújkori magyarországi zsidó történelemmel foglalkozott. Korszakalkotó művei lettek a Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez, mely 1881-ben jelent meg, valamint az 1884-ben megjelent A zsidók története Magyarországon, a legrégibb időktől a mohácsi vészig című munkája. Ebben fogalmazza meg elsőként azt a tézist, hogy a honfoglalás során a magyar törzsekkel együtt zsidó vallású kazárok is érkeztek Magyarország területére. S bár sokan vitatták e felvetést, mégis Kohn Sámuel könyve kétség nélkül az első munka a magyar zsidóság történetéről, és forráskutatásait a mai napig mérvadónak tartják. Joggal nevezhetjük őt a magyar zsidó történetírás atyjának. Elsőként dolgozta fel a szombatosok történetét is egy 1889-ben megjelent monográfiában A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk címmel.
Családi élete is harmonikus volt. Felesége, Löwbeer Katalin hűséges társként állt mellette. Frigyükből három gyermekük született.
Kohn Sámuel fél évszázadon keresztül egy olyan biztos és szilárd pontja volt a Pesti Hitközségnek, melyben tapintatos viselkedése és bölcs higgadtsága által példaértékű lett együttműködése rabbi társaival. E méltósággal teli, de mégis alázattal és szeretettel átszőtt odaadó és elkötelezett jelleme mindannyiunk számára követendő utat mutat. Sírja a Kozma utcai zsidó temető rabbi-parcella során található.
Felhasznált irodalom:
Róna Tamás – Mezei Mónika: A magyarországi zsidóság története 2018
Dr. Groszmann Zsigmond: Kohn Sámuel. Magyar Zsidó Szemle, Budapest, 1929, 46.évf.
Dr. Kálmán Ödön: Kohn Sámuel. Magyar Zsidó Szemle, Budapest, 1927. 5-6.szám
Emlékkönyv dr. Kohn Sámuel pesti főrabbi születésének századik évfordulójára. Budapest, 1941.