“Összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik, ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Örökkévaló, hogy meg kell tennetek: hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, a Mindenhatónak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon! Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!“
Mielőtt a Tóra elkezdené a pusztai Szentély építésének leírását a gyakorlatban, látszatra két ide nem illő vers előzi meg ezt. Ezek a versek nem a Szentélyről beszélnek, hanem a tiltott szombati munkára figyelmeztetnek. Csak e bevezetést követve kezd bele a Tóra a pusztai Szentély építéséhez szükséges anyagok és magának az építkezés folyamatának a leírásába. Ez a bevezetés elgondoltató, mert a Gyülekezet Sátorában magát a szolgálatot gondolhatnánk állandó szombatszegésnek: az áldozati állatok levágása, előkészítésük az áldozat bemutatásához, a fáknak az oltáron történő meggyújtása és így tovább. Mindezek a munkák tiltottak a Tórában és a fenti versekben.
Természetesen a Miskánban szolgáló papok nem voltak bűnözők, I’sten mentsen minket ezektől a gondolatoktól, de a Miskanban (és a Templomban) még szombaton is szabad volt ezeket a munkákat végezni. Itt állunk egy alapvető különbség előtt, ami a Szentély és az azon kívüli világ között van. A Szentélyt nem a természet törvényei irányítják, megvannak a saját törvényei. A tíz csoda, ami a Templomban történt csak parányi része annak a természetfeletti világnak, amely ott zajlott. (Traktátus Avot 5:4) .
A Miskán egy szent hely a világon, I’sten jelenlétének helye, nincs alávetve a külvilágnak. Nem tartozik a szombathoz, a szombat a természetfeletti világ része. “Mert hat nap teremtette Örökkévaló az eget és a földet”, a szombat parancsai a mi világunk részei. A szombat kevéske a tökéletes világból, ezen a napon nincs szükség munkavégzésre és ezért is nevezik úgy “eljövendő világ”. Hét naponként az ideál szerint élünk és ez ad testi és lelki erőt a következő hétre.Egész héten azért dolgozunk, hogy elérjünk az ideális szombat szintre. A Miskán, az állandó szentség a mi valóságunkban, már az eljövendő világ létezésének szintjén áll, ahol nincs szükség szent időszakra, ezért folytatódhat benne a munka szombaton is. Így bárki tévedhet és összekeverheti a szentet magát, a Miskánt, a szent előkészületi lépéseit a pusztai Szentélynek. Azt gondolja, hogy ez az a szentség, ami túl van már a természetfeletti világon a szombati munka tilalmán így építheti a Miskánt. Ezért előzi meg a szombati munka tilalma a pusztai Szentély építését, azt mondja ezzel, hogy a szent felkészülés különböző szakaszai, még nem a szentség része.
Ne gondolja senki sem, aki a Miskánon dolgozik, hogy elért a szentség csúcsára. Az építkezés szakaszait el kell különíteni a szakrális szakasztól. Az építési szakaszt tehát el kell választani a befejezéstől, ahol már jelen van a világban a szentség.
