Az 1869-es év különös jelentőséggel bírt a Közel-Kelet történelmében: ekkor fejeződött be a Szuezi-csatorna tíz évig tartó építése. A víziút azóta is fontos nemzetközi szerepét jól példázza az a tavaly márciusban történt eset, amikor egy konténerszállító óriáshajó megfeneklett, csaknem egy hétre eltorlaszolva ezzel a csatornát, és ily módon többszáz millió dollár értékű áruforgalmat tartóztatott fel.
A csatorna ünnepélyes megnyitása 1869. november 16-án volt számos magasrangú külföldi vendég, köztük I. Ferenc József császár és király, az Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodója részvételével. Őfelsége kihasználta a közel-keleti utazás alkalmát és Jeruzsálembe is ellátogatott az oszmán-török vezetés nagy örömére. Az uralkodó végigvonult kíséretével a tiszteletére fellobogózott városon, megtekintette a történelmi nevezetességű helyeket, így az óváros zsidó negyedét, azon belül a Tiferet Jiszrael (Izrael Dicsősége) nevű zsinagógát, amelynek felépítése Niszán Beck (Bak) nevéhez fűződik. Beck 1833-ban érkezett az Országba apjával és egy 90 fős csoporttal, amelynek tagjai mezőgazdasági települést alapítottak a Meron hegyen. Apa és fia rövidesen elvált a csoporttól. Előbb Cfátra, majd Jeruzsálembe költöztek, ahol megnyitották a város első nyomdáját. Apja halála után (1874) Niszán folytatta a nyomdai munkát, hogy biztosítsa megélhetését, de valódi céljául zsinagóga tervezését és megépítését tűzte ki az óváros zsidó negyedében.
A helyi haszid közösség vezetőjeként jó kapcsolatot ápolt a török hatóságokkal, a zsinagóga megépítéséhez azonban nem voltak meg az anyagi eszközei. Mikor aztán hírül vette, hogy a Siratófallal szemben orosz keresztények templomot készülnek építeni, elutazott Ruzsinba és elpanaszolta rabbijának, hogy nekik haszidoknak még telekre sincs pénzük. A rabbi, Jiszrael Friedmann erre átadott neki egy zacskó aranyat, hogy vegye meg a telket. Egy Jechezkel Szaszon nevű szefárd milliomos támogatásával aztán fel is épült a zsinagóga. Illetve majdnem felépült, de a teljes befejezésre, nevezetesen a kupolára már nem maradt pénz. Ekkor került sor Ferenc József jeruzsálemi látogatására.
A zsinagóga előtt a haszid küldöttség élén Niszán Beck fogadta az uralkodót, s a kérdésre: miért nincs kupolája, azt válaszolta: mert leemelte a kalapját, hogy ő is tisztelegjen Őfelsége előtt. A császárnak tetszett a válasz, de rájött, mi a hiányosság valódi oka, és nagylelkű adományával lehetővé vált a kupola megépítése, amelyre három évvel látogatása után, 1872-ben került sor. Ez a kedves történet jóval a császári látogatás után kapott szárnyra, ám legyen bármilyen szép és nemes, többen – köztük Abraham Ludvipol újságíró – szükségesnek tartották, hogy megemlékezzenek még egy támogatóról. Ez pedig a fentebb említett Jiszrael Friedmann rabbi fia, aki apja örökébe lépve hallott a befejezést akadályozó nehézségekről és küldöttet menesztett Jeruzsálembe, aki átadott a közösségnek egy jelentős összeget az építkezés befejezéséhez.
Impozáns méretein túlmenően a kupola mással is felhívta magára a figyelmet: szokatlan zöld színével. Ez a szín az iszlámot jelképezi, és azokban az időkben, ha egy zsidó zöld ruhában járkált az óvárosban, atrocitásnak tette ki magát a muszlimok részéről. Több feljegyzés készült akkoriban ilyen esetekről, sőt, előre figyelmeztették a Szentföldre utazó zsidókat, hogy véletlenül se öltsenek magukra zöld színű ruhadarabot. Még 15 évvel a kupola megépítése után sem került le a téma a napirendről. Eliézer Ben-Jehuda, a héber nyelv megújítója Edmond de Rothschild báró és neje jeruzsálemi látogatása alkalmából többek között arról ír lapjában, hogy a báró kérte, fessék át a kupolát más, a muszlimok számára közömbös színre. Kérését, ha nem is azonnal, de teljesítették; XX. század eleji leírások szerint a kupola szürkésfehér színt kapott.
1948. május 28-án, a függetlenségi háború napjaiban a zsidó negyed védői hősies ellenállást követően kénytelenek voltak meghátrálni a túlerővel szemben. Másnap jordán katonák előbb kifosztották, majd felrobbantották a zsinagógát. A kupola teljes egészében megsemmisült. 2012-ben a jeruzsálemi önkormányzat döntést hozott a zsinagóga újjáépítéséről. Két évvel később sor került az alapkőletételre, a napjainkban is folyó munkálatokhoz azonban csak nemrég kezdtek hozzá.
