הבשי שימון

Neve

Handler Simonként látta meg a napvilágot 1868. március 22-én, Aszódon. Héber neve Sámson Cádok (Sadoq) (1), melyet olvashatunk a lentebb látható, Csillag István 1925-ben róla készített bronz emlékplakett bal alsó sarkában is. A dombormű profilból, kipában, egyházi köpenyben, – kezében szorítva a Résit Hochmá c. tudományos művet, – szigorú puritán stílusban ábrázolja Dr. Hevesi Simon főrabbit. Rabbiképző Intézet elvégzésével 1892-ben doktorrá avatták, 1894-ben pedig rabbivá. A „nagy szószóló” melléknévvel is illették.

A reformkor kezdetétől a dualizmus végéig terjedő időszakban társadalmi elvárás volt a magyarosodás, melynek a zsidók nagy része eleget tett név-, illetve nyelvváltoztatással és az asszimilált zsidósággal együtt 1900-ra a lakosság magyar anyanyelvű többsége már elérte az 51,4%-ot. (1924-ben túlnyomó részt társadalmi változások miatt, de olykor vallásos vagy nemzeti meggyőződésből tömeges kikeresztelkedések történtek, voltak (konvertiták), akik áttértek református vagy katolikus vallásra pl. Dorothea Mendelssohn, Boris Pasternak, Edith Stein, Hevesi Sándor, Erdős Renée stb.) 1905-ben Handler Simon Hevesire magyarosította a nevét.

1906. jan. 28-án az Egyenlőség „Gondolatok a hitcseréről” című cikkében Hevesi nézetei a következők:

 „Azok az egyes hullongó alakok, melyek, mint a hervadó levél az élőfától, a zsidóságtól elszakadtak, nem egy jövendő átalakulás előfutárjai. […] Szórványos jelenségek ezek, melyek egyenként szigorú elbírálás alá esnek, de történelmi momentumot nem képeznek. Viszontagságok és támadások, térítések és csábítások […] dacára fönntartja a zsidóságot, mint hitfelekezetet, tanának a belső ereje és belső igazsága, meggyőződésének a belső létenergiája és vallásos igazságainak a kiválasztottakban tudatosan élő, a hivatottakban uralkodó, a lelkesekben lángoló, a tanultakban diadalmaskodó és a sokaságban legalább sejdített hatalma. … Aki Izrael hitétől eltántorul, vagy a környezet nyomása alatt teszi, amely esetben lelki gyöngeség tanújelét adja; vagy azért, hogy szabaduljon a zsidó vallás követésével járó, társadalmi téren megnyilatkozó rosszakarattól, ez esetben szepegő, félénk, zászlóhagyó; vagy pedig, mint legtöbb ízben, anyagi előnyök elérése céljából, és ez esetben pedig hitvány, céda, kufár, ki a lélekkel és a meggyőződéssel üzérkedik.”

 

RABBI-DINASZTIA

Anyja Rosenberg Júlia, atyja Handler Márk (1837–1911), volt siófoki, aszódi, hevesi és tatai rabbi. Az ő nevéhez is több zsidó könyv fordítása, szerkesztése kapcsolódik. Apja szólalt meg elsőként magyarul a tatai zsinagógában 1867-ben, a hitközség egyenjogúsítására törekedett a világi hatóságoknál. Handler Márk népszerűsége révén a helyi kaszinó dísztagjává is vált. Hevesi Simon testvérei Handler Mór, Handler Rudolf, Hevesi Illés, Handler Nóra, Braun Irma. 1904-ben Hevesi Simon testvéreivel, Rudolffal és Illéssel apjuk 40. rabbinikus évfordulójára emlékkönyvet jelentetett meg: Jubiláris emlékmű Handler Márk tatai rabbi 40 éves hivatali jubileuma alkalmából.

Hevesi Simon felesége Bródy Janka, rabbi fiúk Hevesi Ferenc (1898. júl. 15. Lugos – 1952. márc. 29. Honolulu, Hawaii), akinek 1905-ig Handler Ferenc volt a neve a család névmagyarosításáig. Hevesi Ferenc székesfehérvári rabbi, egyetemi tanár; apja halála után 1943-tól pedig a budapesti Dohány utcai zsinagóga főrabbija. 1942-1945 között Guttmann Henrik és Hevesi Ferenc támogatásával Löwinger Sámuel szerkesztette a Magyar Zsidó Szemle folyóiratait. Dr. Hevesi Ferenc 1946-ban hagyta el az országot, és Hawaii rabbija lett.

DIÁKÉVEI

Hevesi Simon önéletrajzában így ír ömagáról:

„Én, mint kisfiú gazdász vagy pap szerettem volna lenni. — Négy-öt esztendős kis fiú voltam, amikor rajzolgatni és festeni kezdtem. Krétából faragtam ki mindenféle figurát, ami egy kisfiú fantáziájában születhetik. A művészet érdekelt, hallottam, hogy egy Engel nevű szobrász Hevesen született és hogy híres ember lett, a király is kitüntette. — Hétéves koromban verseket írtam és az újoncozás körüli levelezéseket és lajstromozást magam bonyolítottam le a szolgabírákkal és a jegyzőkkel […] Tanáraim nem nagyon szerettek, mert önhitt voltam, erőszakos, dominálni akaró ember. Csak mikor pap lettem, határoztam el, hogy ezekről a nem papi tulajdonságokról leteszek. Ezt be is tartottam […] Első sikerem 16 éves koromban volt, mikor első prédikációmat tartottam Tatán. Édesapám figyelmeztetett, ha a közönség mozgolódik; köhécsel, beszélget, nem figyel — ne jöjjek zavarba, csak kezdjem el a prédikációt. Csak arra nem figyelmeztetett, mit csináljak, ha halálos csendben fognak fogadni. Mert így történt. Mikor kiléptem, nagy, félelmetes csend lett és én, aki éppen csak erre nem voltam elkészülve, annyira megijedtem, hogy visszafordultam volna, ha a hölgyek nincsenek a karzaton, akik előtt nagyon szégyelltem volna a balsikert.”

Az elemi iskolát Hevesen, a négy alsó gimnáziumot magánúton végezte, felvételi vizsgát tett Budapesten az Országos Rabbiképző Intézetben, ahol az alsó és felső tanfolyamot elvégezve oklevelet nyert. A budapesti Tudományegyetemen filozófiai, műtörténeti, irodalomtörténeti és sémi nyelvészeti kollégiumokat hallgatott; bölcsészettudori oklevelet nyert 1892-ben. A kassai jogakadémián 6 szemeszteren át jogi tanulmányait végezte. Magántanításból tartotta el magát.

„A pesti tanulóévek után Kassára kerültem, majd Lúgoson volt a második hitközségem. Itt nyolc esztendeig működtem. 1905 augusztusában kerültem fel Pestre. Sokat szenvedtem, nélkülöztem, fáztam, és hogy idáig eljutottam, annak a titka: az óriási hit az Istenben és a jövőben.”

 

RABBI PÁLYAFUTÁSA

1893. december 8-án a kassai izraelita hitközség megválasztotta őt, mint rabbit és hitszónokot; állását 1894 elején foglalta el és ott működött 1897 áprilisáig. 1897-től 1905-ig, mint lugosi főrabbi működött és hatásköre kiterjedt a karánsebesi, oravicai, resicai, bálinci és németbogsáni hitközségekre. 1905. március havában még, mint lugosi főrabbi, szentföldi tanulmányutat tett, meglátogatta Kairó és Alexandria után Jeruzsálemet, az új zsidó kolóniákat és Palesztina nevezetesebb helyeit. 1895 körül a hitközségek rabbijai a pesti nagygyűlésen elhatározták az Országos Rabbitestület megalakítását, melynek elnöke a komáromi Schnitzer Ármin, majd a nagykanizsai Neumann Ede, végül Hevesi Simon pesti főrabbi volt. Felavatta a temesvár-gyárvárosi, egri, nagykőrösi, aszódi, továbbá a budapest-kőbányai, aréna-úti, páva-utcai, csáky-utcai templomokat, valamint a Hősök Templomát és számos rabbi-installációt végzett. Imit választmányi tagja. 1905-ben elfogadta a pesti hitközségnél a rabbi széket, majd 1927-től halálig ő volt a főrabbi, majd vezető főrabbi. (Előkelő, tágas pesti lakása volt a Vilmos Császár út, azaz VI. ker. Bajcsy-Zsilinszky Endre út 5-ben).

 

ZSIDÓ KULTURÁLIS ÉLET

A Magyar Zsidó Szemle – amely egyébként 1884-től virágzott – szerkesztője lett 1923-tól, akárcsak a Yavneh (Javne) homiletikai és a Hacofeh héber nyelvű tudományos folyóiratnak is. 1909-ben neki köszönhetően az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE), melynek egyébként alapítótagja volt, zsidó kulturális felolvasásokat, előadásokat tart; humanitárius célból pedig az Országos Izraelita Patronage Egyesület támogatást nyújt zsidó főiskolai hallgatók menzájára. Élénken részt vesz a Mikéfe (Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egylet) munkájában is. Lugoson Putnoky Miklós gimnáziumi igazgatóval együtt szabadegyetemi előadásokat szervezett. Az Országos Rabbiképző Intézetben 29 éven át adott elő homiletikát és dr. Venetianer Lajos halála után vallásbölcsészetet. Működésében a hitszónoklatra, a valláserkölcsi nevelésre és a filozófiai műveltség terjesztésére fordított gondot.

 

Zsidó kultúra témájú írásai:

• Lantos és fülemüle (1888) A miskolci Chevra kadisa (1768-1888), szerkesztő Fischmami Joachim és Greiner Adolf, 1890
• A mi homiletikánk, 1917
• Nem hunyunk szemet! 1931
• Percpectiva, 1931
• Társadalmi munka, 1927
• Az első Peszikta tartalmi összefüggéséről, 1923
• A papnevelés problémája, 1923
• 50 éves jubileum, 1933, Magyar Zsidó Szemle
• Wertheimer Adolf, 1936
• Wertheimer Adolf, 1940
• Blau Lajos, 1936
• Jubiláris Emlékmű Handler Márk tatai rabbi 40 éves hivatali jubileuma alkalmából. Szerkeszti Dr. Hevesi (Handler) Simon lugosi rabbi.
• Emlékkönyv Dr. Kiss Arnold budai vezető főrabbi hetvenedik születésnapjára (1939) Dr. Guttmann Mihály, Dr. Hevesi Simon, Dr. Lőwinger Sámuel.
• Kohn Samuel centenáriuma. – Emlékkönyv néhai Dr. Kohn Sámuel pesti főrabbi születésének századik évfordulójára (1941) Írta Dr. Hevesi Simon, Dr. Guttmann Mihály, Dr. Friedman Dénes, Dr. Hevesi Ferenc, Dr. Guttmann Henrik, szerkesztette Dr. Lőwinger Sámuel
• A causalitás válságáról, 1938
• Cultur-Almanach I-II., 1908, 1911
• Esszé a zsidó zsenilitásról a kultúra és a művészetek terén. (1909) IMIT, Évkönyv

 

A Zsidó évkönyv az 5691. bibliai évre lapjain olvasható Hevesi Simon világnézeti vallomása:

„Az a bibliai tanítás, hogy Izrael papi birodalom és szent nép, a váltakozó korok rideg eszmeáramlatai között se változhat át sivár fikcióvá vagy kihűlt illúzióvá; hogy Izrael politikai értelemben megszűnt nép lenni, mit sem változtat a lelki tényezőnek élet­ jelentőségén, sőt ellenkezőleg, a politikai külső öntőminta leváltával a kialakult grandiózus lelki alkotás a hit és erkölcs vi­lágtörténeti programja szabaddá és annál egyetemesebbé vált, mennél szélesebb a diaspora-rádiusa, mivelhogy Izrael mindenütt ott van, ahol az emberiség kultúrája fejlődik, bárhol a föld ke­rekén. […] Tudni azt, hogy ehhez a lelki szövetséghez tartozunk, a zsidó öntudat alkotó eleme; érezni, hogy kötelességünk odatartozni, meggyőződéssel magunkévá tenni ezt az emberiség üdvét magában hordozó fejlődési világprogramot, annyit jelent, mint igaz zsidónak lenni Isten akarata szerint. Ha Izraelnek minden gyermeke át volna hatva ettől a gondolattól, ha Izraelnek egyetlen gyermeke se vétene ez ellen a program ellen, az volna Isten nevének megszentelése a földön, a legtökéletesebb Kidus Hasém! Hogy az emberiség megváltása az erkölcs jegyében remél­hető csupán, az minden egyház és vallásfelekezet meggyőződése és minden egyház azon fáradozik, hogy az erkölcs művelése által tegye jobbá és boldogabbá az emberiséget és hozza közelebb az emberiség jobb jövőjét.

E feladat nagyszerűségét Izrael minden egyes gyermekének úgy kell felfognia, hogy az az ő személyes ügye és kötelessége; ami minden felekezet papjának a szívén fekszik és ami az emberiség legkiválóbb szellemeinek álma és ideálja, az kell, hogy lelki birtoka legyen Izrael minden fiának és leányának és ezáltal ölt testet és alakot és életvalóságot a biblia tanítása a papi birodalom eszméjéről. […] A világ frivolitásával szemben érvényre juttatni az erkölcs kristálytisztaságát, ez olyan életprogram, mely Istentől ada­tott Izraelnek. És ezt megtagadni, az életből száműzni nem szabad. Ezért küzdeni és harcolni kell. A tiszta Egyistenhit és Isteneszme birtokában a zsidóság hivatva van ebben szolgálatot teljesíteni. Csak nem szabad a zsidóságnak önmagát profanálni, kivetkőzni ősmissziójából és a világ pogányságába beleöltöz­ködni. […] Nem vagyok fanatikus, nem vagyok türelmetlen és nem vagyok teljesen egyoldalú. A tudománynak hódolója, a művé­szetek rajongója, a gazdasági élettevékenységek méltánylója vagyok és óhajtásom, hogy a zsidóság kivegye a maga részét az emberiség nemes munkájából minden területen; de azt is óhaj­tom, hogy ős-örök küldetését ne veszítse el és ha már egyszer a Bibliát ajándékozta az emberiségnek, újra ajándékozza azt, an­nak szellemét, komolyságát, tisztaságát, az abban élő jóságot, igazságot, emberszeretetet, a családi élet tisztaságának kultu­szát, a becsület kultuszát, a béke kultuszát, az erkölcsi lét aka­dályai fölött diadalt arató következetes akarás programját és szolgálja ezt a célt szellemi nívójával, kultúrájával a tudomány és irodalom terén kifejtett munkájával, tökéletes becsületesség hódító példájával, élete gáncstalanságával, gyermekei nevelé­sével, követve és megvalósítva két igét, az egyiket, mely így szól: „mert az a te életed!” — a másikat, mely így szól: „és gondol­kozzál rajta éjjel és nappal!”
Ennek az eszmének, ennek a magasztos világprogramnak nehéz, óriási küzdelme van. Hogy milyen nehéz ez a küzdelem, megmutatja az emberiség mai nyomorúságos helyzete és leírhatatlanul szerencsétlen lelki állapota. […]

Nem csoda, ha föltűnnek a fejlődő ifjúság életében olyan kóros jelen­ségek, melyek riasztó vész jelekként ható bűncselekményekben robbannak ki egy olyan amúgy is súlyosan terhelt társadalom­ban, mely tele van botrányperekkel, sikkasztásokkal, öngyilkos­ságokkal, gazdasági katasztrófákkal, ártatlanok haláltusájával — egy olyan társadalomban, melyben a nyomor és a remény­telenség cinizmusa ragadta végzetes sodrába a szellemeket és melyet ellenállóképtelenné, beteggé szárított az ideáltalanság sivatag-számum-a. Az ilyen időben a vallási hivatás tudatára ébredni valóban jelentőséggel bíró dolog, annál inkább, mert a vallási eszmének az ilyen korban még a szokottnál is súlyosabb küzdelmet kell a maga világprogramjáért megvívnia, súlyosabbat annál, amit mindig folytatni kell az emberi lanyhaság, közöny, önzés, szív­telenség, durvaság, kulturátlanság, erőszak és szenvedély ellen. És szép és üdvös és jó a vallási hivatás tudatára ébredni, mert az emberiségnek szüksége van reá. […]

Ó nem arra van szükség, hogy a kor nyomasztó hangulatai között egyesek, kisebb cso­portok a spiritizmushoz meneküljenek, vagy narkotikumot ke­ressenek a vallásban és nem arra van szükség, hogy a hatalom birtokosai palládiumot és védőbástyát keressenek maguknak a vallás eszméjében és ürügyet hatalmuk megszilárdítására a vallás védelmének jelszavában, hanem arra van szükség, hogy az érdek és a hatalom minden kérdésének kikapcsolásával a tö­megek és első sorban a művelt emberek lelkében megszülessen egy új akarat, az életet jobbá, tisztábbá és becsületesebbé tenni vágy komoly, kitartó, elszánt igaz törekvés, a szeretet, a be­csület, az erkölcsi tisztaság és a testvériség szellemében. Ko­moly munkára és becsületes felépítésre van szükség.

Tanítsatok zsidó hitet, zsidó meggyőződést, zsidó etikát, zsidó Istenhitet, zsidó vallási törvényt, zsidó vallásbölcseletet, tanítsatok Bibliát emel­kedett szellemben, értessétek meg az emberi tudomány legtisz­tább világosságában azt, amire a Biblia, a nagy zsidó bölcsek, az agáda, a hagyományos irodalom etikai szellemtől áthatott mélyrejtelmű igazságlátása tanít, magyarázzátok meg, értes­sétek meg és építsetek tégláival fönséges templomokat és tegyé­tek otthonossá az eszme templomában a zsidó ifjúságot. […]

Mily nagyszerű és fontos, dicső hivatása van ebben a zsidó papnak, a rabbinak, aki a zsidó szellemi örökség propagálásával nem­zedékek regenerátora lehet; mily példátlanul szép és magasztos
feladat épen a mi megpróbáltatásokkal teljes nehéz helyzetünk­ben oly nemzedéket fölnevelni, mely tiszteletet parancsoló mó­don szerez etikai értékével tiszteletet a zsidóságnak. Mily gyö­nyörű hivatás, hatással lenni az apákra és az anyákra, hogy az öröklött valláserkölcsi hivatás részeseivé neveljék gyermekeiket és nekik a legjobb nevelőpéldát szolgáltassák önmagukban. És mily nemes hivatás a hitközségi vezetők és elöljárók részére, támogatni a rabbikat ebben, támogatni őket fölbecsülhetetlenül nagyjelentőségű feladatuk szolgálatában, ott állva a lelki vezér mögött és őt megerősítve hűséges ragaszkodással értékelve és méltányolva oly nagy lelki gazdagságot és sokoldalú tudást és képességet igénylő munkásságát, őt tisztelettel övezve és tekin­téllyel fölruházva, hogy működése üdvös és eredménydús legyen. […]

A zsidóság vallásépítő lelki munkájába bele kell kapcsolódni írónak, művésznek, tudósnak, kereskedőnek, ipa­rosnak, munkásnak, férfinak, asszonynak, ifjúnak és leánynak, lelki szövetségbe kell lépni és meggyőződésbe foglalni a tudatot, hogy tagjai vagyunk egy el nem múló formációnak, mely Isten­nek testülete, hitbeli szövetség a földön. Minden zsidónak tudnia kell, hogy mindennapi munkáján és kenyérkeresetén kívül, hon­fiúi és társadalmi kötelességein túl, neki még van valami tenni­valója a földön, tennivalója etikai értelemben, tennivalója val­lási értelemben, tennivalója a zsidóság örök értékeinek kultu­szában, mert részese ama lelkiszövetségnek, melyet a Biblia úgy nevez, hogy papok birodalma, Mamlechesz Kohanim.”

 

KÖZÉLETI SZEREPE

A Magyar Revíziós Liga igazgatósági tagja. Az Erzsébet Népakadémián az akkori társadalomnak előadást tartott a vallás helyzetéről. Hevesi Simon – „kiben a magyarság és zsidóság tökéletes harmóniában olvad össze” – a hitközségeken kívül is népszerűségnek örvendett, így kézenfekvő volt, hogy jelölik a magyar felsőházba; azonban végül a rangidős Lőw Immánuel rabbi került a posztra. Hevesi eme ún. „kizárása” tömeges felháborodást okozott, melynek a Síp utcai székház előtt hangot is adtak. Hevesi főrabbit azzal kárpótolták, hogy 1921. febr. 20-án vezető főrabbinak nevezték ki. 1938-ban Hevesi Simon, vezető főrabbi, az Országos Rabbiegyesület elnöke és Stern Samu, a Magyarországi Izraeliták Orsz. Irodája elnöke kiadta A magyar zsidóság vezetőinek szózatát, melynek megjelenését az első zsidótörvények indokolták.

 

VALLÁSI ÍRÁSAI

A Pesti Izraelita Hitközség megbízásából szerkesztette az Etika a Talmudban c. kiadványt és a Hitközség megbízásából írta Majmonides-tanulmányát. Előbbi az Imit kiadásában, utóbbi, mint a Pesti Izraelita Hitközség kiadványa jelent meg. Machzort fordított, imakönyv-fordítása ismételt kiadásokat is megért.

• Nevéhez fűződik az 1924—ben megjelent 107 oldalas Hagada, melynek magyar szövegét Hevesi Ferenc fordította.
• Sir ha-Sirim (1892)
• Imádságos könyv (1913) – Izráel-istentisztelete (héber-magyar) 363 oldal, Schlesinger József Könyvkereskedése.
• Örök áhitat – Könyörgések és rövid fohászok könyve. Zsidó nők és leányok számára. Írta Dr. Hevesi Simon. Eisler G. kiadása. 128 oldal
• Vallástani előkészítő a konfirmáns leányok számára (1914)
• Fohász – Zsidó nők imakönyve (1930) Dr. Hevesi Simon pesti vezető főrabbi közreműködé-sével, írta Dr. Hevesi Ferenc. Kiadja Steiner Ármin könyvkereskedés.
• Etika a Talmudban (1920) Dr. Blau Lajossal és Dr. Weisz Miksával együtt. Izraelita Magyar Irodalmi társulat kiadásában.
• Jób könyve (1904) – Hevesi (Handler) Simon fordítása, Lugos. Handler Mark tatai rabbi 40 éves hivatali jubileuma tiszteletére megjelent „Jubiláris Emlékmű” függeléke a rabbi saját fordításában közölt ószövetségi könyv.
• Jób könyvéről, azaz Der Grundgedanke des Buches Hiob (1921, Ha-Zofeh le-Hokhmat Jiszráél) Hevesi Simon magyarra fordította Jób könyvét és magyarázatokkal látta el.
• A Nisszájón Jób könyvében (1939)
• Czefanjah (1932)
• Prédikátorról (in Festschrift der Landesrabbinerschule, 1927) H. Simon tanulmányaiból H. Ferenc írta!
• Dalalat Alhairin (1928) Maimonidész útmutatójáról
• A Jóbel ünnepén (1927) Magyar Zsidó Szemle
• A Makkabéusok könyve (1924) görögből fordította és jegyzetekkel kísérte Dr. Dercsényi Móric. Bevezette Dr. Hevesi Simon.
• Versek – Elbeszélő költemények. (1904, Lugos) Írta Hevesi (Handler) Simon. Szidon József kiadása.

 

 

Több bibliai és zsidó lélekkel foglalkozó verse is megjelent, közülük valók az alábbi versrészletek:

 

„Dávid legényei, az ifjú leventék

A potrohos gazdát jó szóval köszönték:

– Adj, Isten, jó napot, minthogy jó nap’ jöttünk,

Bizalom s barátság legyen hát közöttünk.

A sok jónak látjuk nincsen vége, hossza

Áldását az Isten máskor is így ossza,

Aki megérdemli, adjon Isten annak;

Ki menhelyet nyit az üzött hontalannak.

[…]

– Izibe Nagyasszony, most segits eszeddel,

Haragos vitéznek kardja élét vedd el,

Mosolygó beszéddel szállj ellene síkra

Másképen belénk üt mint menyköves szikra.

[…]

Ragyogó, kedves volt, szép volt mosolygása;

Szemében öntudat s szeretet varázsa;

Az arcza ártatlan mint egy gyermekmese,

Ilyen volt Abigél, vén Nabal hitvese.

[…]

– Kik hozzád nem méltók, ne vedd tőlük zokon,

Bűnükért megtorlást ne keress azokon

S melyet nagyra tart fönn isteni végezet,

Hatalmaskodással ne szennyezd a kezet!

Gyűlölőid mind, kik szívedet gyötörték,

Legyenek mint Nabal, legyenek oly törpék,

Istennek haragja őket úgy hajítsa

Mint kavicsot sújt a suhogó parittya!”

(Bibliás versek: Az asszony. – Abigél – részlet)

 

„Mögötte néma megdöbbenés maradt

Félve kitérő nép közt szótlan haladt

Sértetlenül ment, nem érte bántalom!

Az ige erő, az ige hatalom!

[…]

Homlokán ború, szemében fény ragyog

Előtte törpék, a rettegett nagyok,

A meggyőződés egyetlen, ami szent,

Úr az igazság lenn s a magasba fent!

Kimondani jött a szót, mely dönt, lesújt,

Az igazságot, mely föllobogva gyújt

Sötét jósigét, amely sziven talál,

Jőjön bár nyomán kínpad vagy tűzhalál.”

(Bibliás versek: A Próféta – Dániel – részlet)

 

„De mért búsongsz lelkem,

Szárnyszegetten mért jársz alant elmém?

Remélj az Istenben!

Fogok én még vidulni Isten segedelmén!”

(Bibliás versek: A rabszolga. – Zsoltár c. verse – részlet)

 

„Ez a főváros: a nagy hulladéktál,

Minden inség ide tart és ide talál,

Körülostromolják az órjás tálat,

Lökdösve egymást mint éhes vadállat.”

(Szenvedő világ: Kivándorlók. – Kivándorlók c. verse – részlet)

 

UTÓÉLETE

1930-ban Dr. Ballagi Ernő A bélyeges seregben című könyvének egyik fejezete Hevesi Simonról szól:

„Hevesi Simon papi pályája egészen különös korszakban indult meg. Egy jólétben, kultúrában élő, eszményeitől eltávolodó zsidó társadalmat talált maga előtt. Társadalmat, melynek egyes rétegei már kezdtek leszokni a templomról is és zsidóságuk csupán a születési, esketési és halotti anyakönyvben maradt meg. Rangra, címre, jólétre törekvő társadalmat talált Hevesi Simon, mely a hit eszményi értékeit kevesebbre becsülte a reális élet kézzelfogható értékeinél. Egy ilyen társadalom papjának lenni nem könnyű feladat volt. És, hogy Hevesi Simon ennek a társadalomnak nemcsak papja, hanem lelki vezére is tudott lenni: ebben látom kimagasló egyéniségének legfőbb bizonyságát. Hevesi Simon nem várta meg, mig az elkényeztetett zsidóság újra visszatér a templomba, hanem elvitte a hit igazságait és poézisét a társadalmi életbe. Megtanított rá, hogy a hit többet jelent templomi szertártásnál, néhány órai áhitatnál. Megmutatta, hogy a hit az élet szépségeit szebbé, kultúráját mélyebbé, művészetét színesebbé és melegebbé teszi. Megszervezte a zsidó kultúra otthonát: az Omikét, a zsidó művészet otthonát: a Műbarátok körét, megteríti a Menza asztalát, világosságot gyújt a Tanonc-Otthonban, elmegy a Mikéfe kertésznövendékei, a patronálásra szoruló hadiárvák közé, Egyenlőség-beli vezércikkeivel irányítja a hitmozgalmat […] Belenyúl a zsidóság életének minden ágába és mindenhova bevilágít a zsidó hit és kultúra Menórájával. Mikor Hevesi Simon a magyar zsidóságnak ezeket az ismeretlen intézményeit megteremtette, talán akadhattak, akik abban túlzó ügybuzgóságot láttak […] Ő nem egy hitközség, nem egy templom, hanem a magyar zsidóság vezére lett.”

1934. január 1-én tanítványai és barátai (Dr. Guttman Mihály, Dr. Lőwinger Sámuel, Dr. Hevesi Ferenc, Dr. Friedman Dénes) kiadtak egy Emlékkönyvet Dr. Hevesi Simon pesti vezető főrabbinak, papi működése negyvenedik évfordulójára. 1934-ben a már többször említett Emlékkönyvben Hevesi Simon negyvenéves papi pályájának 512 bibliográfiai egységét sorolja fel Scheiber Sándor, ezen kívül 31 önálló kötete jelent meg, s publicisztikai közlései 26 periodikában láttak napvilágot. (Ezek közül kettő héber nyelven.)

– 1934-ben Scheiber Sándor írásának címe: Hevesi Simon irodalmi munkássága.

– 1934-ben Budai Goldberger Leó írása: Hevesi Simon és az OMIKE.

– 1934-ben Ballagi Ernő ír róla: Hevesi Simon, a publicista.

– 1934-ben Farkas József ír róla: Dr. Hevesi Simon, mint a Pesti Izr. Hitközség rabbi-kollégiumának elnöke.

1940-ben Löwinger Sámuel esszét írt róla: Dr. Hevesi Simon amerikai díszdoktorátusa.

1938-ban Dr. Fisch Adolf és Dr. Hahn István megírta a Pesti Izraelita Hitközség Bar Micva ajándéka c. könyvét Dr. Hevesi Simon vezető főrabbi úrnak címezve. Ebben a könyvben szinte minden ismert zsidó személyiségnek szentelnek egy-egy fejezetet pl. Ábrahám ősatya, Mózes, Ezra, Jesája próféta, Makkabi, Maimonidesz, Mendelssohn stb.

 

Hevesi Simon 1943. február 1-én halt meg, síremléke a Kozma utcai temetőben található. Haláláról 1943. március 4-én a New York Times egyik cikke is hírt adott. 1943 augusztusában az Országos Rabbiegyesület félévi értesítőjében Hevesi Simon emlékfüzet jelent meg.

 

Jegyzet

(1) Frojimovics Kinga: Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik

 

Felhasznált irodalom: Róna Tamás – Mezei Mónia: A magyarországi zsidóság története (2018)