A Pékudé heti szakasszal zárul Smot, Mózes II. könyve. Az utóbbi öt hetiszakaszban, a Pusztai Hajlék, a Miskán építéséről olvashatunk. A zsinagógában erre a “Chazak, Chazak ve-nitChazek”, azaz “erős, erős, és erősödjünk!” felkiáltással emlékeztetjük egymást.
Rabbi Ovádjá Szforno (1470-1550 kommentátor, filozófus, orvos) tanította: „A Sehiná (isteni jelenlét) olyan szorosan kapcsolódott a Hajlékhoz, hogy elkészülte után, nem is távozott onnan, amíg Izrael fiai a zsidók, negyven évig a pusztában vándoroltak. Azután, már nem volt így Józsua idejében majd utána a Birák kora végéig, amikor a Hajlék Silóban volt, és a két Jeruzsálemi Szentély működése idején se.”
Rabbi Ovádjá Szforno a remény hangján zárja tanítását. Azzal, hogy ismét ez a különlegesen szoros kapcsolat lesz az idők végén, Isten jelenléte és nép között, a harmadik Szentély idején. Az előbbieket tovább gondolva, idézzük Zehárjá próféta szavait:
וַאֲנִי אֶהְיֶה-לָּהּ נְאֻם-יְהוָה, חוֹמַת אֵשׁ סָבִיב; וּלְכָבוֹד, אֶהְיֶה בְתוֹכָהּ. „Én pedig leszek neki, úgymond az Örökkévaló, tüzes fal gyanánt köröskörül, és dicsőségül leszek közepette”. (2/9)
Hogyan lehet, vagy kell, ezt értelmezni? A prófétai szövegben előbb az áll: „És leszek…Tüzes fal gyanánt….” Majd: „dicsőségül leszek közepette”. Ez az Isteni Jelenlét: a viszony megváltozása I-en és népe között!
Amig a Pusztai hajlék, majd a két jeruzsálemi Szentély „működött” az érvényes parancs így hangzott: „ …..ne menjen be minden időben a szentélybe…..hogy meg ne haljon…” ( III.M. 16/2.)
„ ….mert a felhőben megjelenek a födél felett…” (u.o.) I-en jelenléte látomás…”felhő borulat”
És lett változás: I-en jelenléte a pusztai Hajlék és a Szentélyek működésé után spirituális bizonyossággá szublimálódott? Erre vonatkozik a bíztatás:
„Minden helyen, ahol Nevemen említeni engedem, eljövök hozzád és megáldalak….!” ( II.M.20/21.)
És erre vonatkozik hát a zsoltár szava: „ ..védőpajzs Ő mindazoknak, akik benne bíznak…” ( 18/31.)
Báhir könyvében olvassuk: „Miért van írva? „áldva legyen az Ö-való dicsősége az ő helyéről”
(Jesája. 3/12.)
Azért, mert senki sem ismerheti az Örökkévaló helyét?
Pedig ismerjük!……
„ Isten ott van, ahova beengedik….” (haszid mondás)