Talán két hete sétáltam el egyik este a Budapesti Operettszínház előtt, ahonnan éppen özönlöttek ki az emberek. A szokásos vidám, felszabadul, kokettáló formák helyett azonban mélyebb hangszín, drámaibb vonások uralkodtak a kifelé igyekvő tömeg tagjain.

Ekkor láttam meg, hogy  – véleményem szerint – a színház legjobb darabjáról jöttek ki a nézők, az Abigél című musicalről. Magam is láttam már kétszer az előadást, dalai fülbemászók, szinte örökre belém égett, ahogy a zseniális Udvaros Dorottya jelent a hadnagy úrnak, mert fáj a szíve vagy ahogy a Szabó P. Szilveszter által játszott Kőnig tanár úr dalba foglalja a világ legnagyobb bölcsességét a Tiszta jellem című dalban miszerint,

A jellem, amelytől ember az ember,
porból és szennyből a jellem emel fel.

Aztán a másodperc tört része alatt átsuhant az agyamon miről is szól a történt, miről is szól az eredeti Szabó Magda regény és az 1977-ban készült, zseniális filmsorozat…és rögtön megértettem azokat az arcokat a színházból.

Maga a könyv és a sorozat életem egyik legmeghatározóbb élménye, talán a kortárs próza egyik első olyan darabja, amit nem azért olvastam el, mert felírták a „pálutcaiegricsillagokkőszívűemberlégyjómindhalálig”  -féle muszáj elolvasnod/tudnod és szeretned, még ha valljuk be, némelyikkel nem igazán tud mint kezdeni, egy 10-12 éves srác. Az Abigél azonban más volt, beszívott azonnal, így evidens volt, hogy szeretném látni a belőle készült sorozatot is.

Aki nem ismerné a sztorit, bár kétlem hogy van ilyen ember kis hazánkban, azoknak egy kis emlékeztető: A történet a második világháború alatt játszódik. Vitay Georginát apja, Vitay tábornok az ország szélén lévő városba, Árkodra íratja be a teljesen zárt, bentlakásos kálvinista Matula Leánynevelő Intézetbe. Ginának nem mondja meg ennek okát, miszerint közel van a német bevonulás és zsarolhatóvá válik a lánya miatt, akik meg akar kímélni a nácik kegyetlenségeitől. Mindeközben Gina elsőre nehezen illeszkedik be az matulás lányok közé, ám ekkor felfedezi az iskola udvarán található csodatévő Abigél szobrot; ahova a lányok rendszeresen visznek kis üzenetek, hátha valóra váltja őket az őrangyaluk.

A magyar sorozatgyártás egyik alapműveként igyekezett a legnagyobb hűséggel kezelni a sorozat Szabó Magda művét. A főszerepet alakító Szerencsi Éva mellett olyan ifjú tehetségek tűnnek fel a matulás lányok szerepeiben, mint Zsurzs Kati, Egri Kati vagy Bánfalvy Ágnes. A „felnőtteket” pedig olyan legendák alakították, mint Básti Lajos, Garas Dezső, Piros Ildikó vagy Ruttkai Éva.

Ennek történetnek vannak olyan pillanatai, amik valamiért belénk égnek; gondoljunk csak a „férjhez menős jelenetre” vagy arra a torokszorító része, ahogy Gina és ’Abigél” megmenti a deportálástól a zsidó lányokat – többek között Bánki Annát – hamis papírokkal, nem beszélve  katartikus végről, amikor kiderül, ki is Abigél és kik segítik őt.

Miközben ezt írom, a zenés darab YouTube-on elérhető dalait hallgatom. Amióta eljöttem a színház előtt se az újranézett sorozat, se a Somogyi Szilárd – Kocsák Tibor – Miklós Tibor trió dalai nem eresztenek.

„Menteni kell az életet.
Menteni kell, amíg lehet
a sok falvat és várost itthon,
a katonákat kint a fronton.
A háborút be kell fejeznünk,
hogy több vér ne folyjon.
Ez hát a tét.
Élet-halál.
Más út nincs már… „ ( idézet a Háború elveszett című dalból)

De leginkább itt ettől a daltól lett „dallamtapadásom”

„Abigél, Abigél, Abigél…
Megóvod azt, aki fél,
Abigél.
Abigél…

Eljön egy ember,
Mint a mesében,
Eljön, ha baj van,
Jön, hogy segítsen…

Úgy teszi mindezt,
Csendben és szépen,
Másé a taps
És másé az érdem…” (idézet az Abigél himnusza című dalból)

Alig 300 kilométerre tőlünk, ezek a sorok teljesen mást jelentenek azoknak az embereknek, akik azt gondolták, az utolsó világégés után  – kisebb nagyobb zökkenőkkel – de nyugalomban élhetnek egy civilizált világban. Két hete kiderült, 2022-ben sincs így. Sokunk rokona, testvérei vagy honfitársai kényszerülnek menekül az otthonukból vagy fegyvert ragadni, hogy védjék azt, ami a számukra a legfontosabb. Miközben sokkolva figyeljünk innen az eseményeket, rengeteg embert megmozgat a háború; adományokat küldenek, menekülteket fogadnak, imádkoznak értük vagyis segítik azokat, akik félnek. Furcsa ezt kimondani, de ha csak a fenti dalra gondolok, nem is tudjuk, hány Abigél él köztünk, talán mi magunk is egy vagyunk, csak eddig nem tudtunk róla. Az igazi hősök sokszor láthatatlanok maradnak, egyikük se le Krőzus, de élnek becsületben, fölemelt fejjel, szívvel és ésszel, mert emberek maradtak még a legkegyetlenebb időkben is.