Purimot az életöröm, a humor és a vicc jellemzi, vidám zene vidítja a kedélyeket, színielőadások, úgynevezett purimspiel-ek tarkítják az estét! Sok helyen erre az alkalomra Purim Rabbit választanak! A túlélés, a megmenekülés öröme áthat mindent. Finomabbnál finomabb falatokat készítettünk a konyhában, melyekből sláchmóneszt küldtünk, adakoztunk a rászorulóknak, mielőtt azonban elindulunk meghallgatni vagy éppen felolvasni a Megilát, öltözzünk jelmezbe!
Ezen az estén nem érvényes a Mózes ötödik könyvében olvasható parancsolat, mely szerint „ne öltözzön férfi női ruhába”. Bölcseink megengedték, hogy ezen a napon férfiak női ruhába és a nők férfiruhába öltözzenek, hogy még a legközelebbi hozzátartozók se ismerjék fel őket. Tel-Aviv utcáin jelmezes felvonulásokat is tartanak. E felvonulások neve: ádlojádá. Bizony ismerős lehet a mondat, hiszen ezen az estén annyi alkoholt fogyaszthatunk, amennyi után már nem tudunk különbséget tenni a gonosz Hámán és az áldott Mordecháj között! Kétgyermekes édesanya lévén, bőven volt alkalmam jelmezt készíteni az iskolai farsangokra és a purimi rendezvényekre egyaránt. Igaz sokszor előfordult, hogy a két eseményen ugyanaz a jelmez került felvételre. Mosolyogva emlékszem vissza a fiús és a lányos jelmezekre. Kihasználva a kor adta lehetőségeket, két és félévesen oroszlán volt, igaz, nem az ordítása miatt, de mondjuk úgy, hogy a „sörénye” adott volt, és itt most nagyot kacsintottam!
De készítettünk xilifon jelmezt, volt pók, viszont legnagyobb sikere a Naplopó jelmezének volt! Fekete farmer, fekete póló, fekete baseball sapka és fekete álarc, a hátán pedig egy hátizsákból a Napocska kandikált ki!
Kislányom volt cica, többször hercegnő majd Éjkirálynő, de a Fogtündér jelmeze felejthetetlen volt! A jelmezeket szinte mindig együtt készítettük a gyerekekkel, ezek a pillanatok felejthetetlenek számomra, és az emlékeik szerint számukra is!
A saját jelmezeim közül a legkedvesebbet, csak egyszer lehetett „felvenni”! Egy fehér lepedőből szellemruhát csináltam és diplomatatáskával a kezemben, máris „Vállalkozó szellem” voltam! Ügyesebb kezű anyukák vagy apukák arcfestéssel vagy „tetoválással”, de akár hennafestéssel is próbálkozhatnak!
Ha viszont szóba került a tetoválás, akkor járjuk körül egy kicsit a témát!
Mózes harmadik könyvében, a Ködosim szidrában olvashatjuk: „Bevágást halott miatt ne csináljatok testeteken és bélyegírást ne csináljatok magatokon, én vagyok az Ö-rökkévaló!” Ezt Bölcseink úgy értelmezték, hogy tilos az embernek a bőrét vágnia azért, hogy azután, azt festékkel vagy bármilyen más színezésre alkalmas anyaggal töltenie, hogy azután az tartósan megmaradjon.
A bevágás, héberül ktovet kááká – כתבת קעקע, szó magyarázóink szerint a tetoválást is magában foglalja. Szintén tilos a folyamatot megfordítva elvégezni, azaz előbb felvinni a festéket, aztán megnyitni a bőrt, hogy a festék beszivárogjon. A mai eljárások már a két műveletet egyszerre végzik, ettől függetlenül a helyzet ugyanaz, azaz tiltás aláesik. Habár a tórai tiltás kifejezetten értelmes szövegre, betűre vagy formára vonatkozik, így egy sima egyenes vonal nem esne tórai tilalom alá, azonban a rabbinikus tiltás egy picike pötty létrehozására is vonatkozik.
Az egyetlen jel, amelyet az ember a testén ejthet, a körülmetélés jele és ennek is megvannak a maga pontos szabályai! Fontos még hangsúlyozni, hogy egy már meglévő tetoválás természetesen senkit nem zár ki a zsidóságból, a zsinagógai életből, a közösségi életből, az ünnepekből, stb. és az eltávolítási folyamat adott esetben további háláchikus tilalmakba is ütközhet, vagyis az a legjobb, hogy ami már megvan, megmarad, de újabb tetkót már nem varratunk magunkra. Hiszen lehet, hogy valaki később tér be a zsidó vallásba, vagy később derül ki számára, hogy zsidó, mint ahogyan esetleg a tetoválásai elkészültek. A tilalomba természetesen nem tartoznak bele azok a tetoválások, melyeket egy-egy életmentő műtéthez készítenek a beteg testén, hiszen az élet védelme, a pikuách nefes szinte minden parancsolatot felülír. Példaként szeretném megemlíteni, hogy a daganatos betegek gyógyításában rendkívül fontos, hogy mindig pontosan ugyanoda kapják a sugárkezeléseket, ezért megjelölik ezeket a pontokat. Tetovált pöttyöket szokás alkalmazni annak érdekében, hogy ne mosódjon el a jelölés.
Érdekes kérdéseket vetnek fel a sminktetoválások. Mivel ez nem marad a bőrben örökre, hanem idővel elhalványodik, így kérdéses, hogy egyáltalán tetoválásnak számít-e háláchikus szempontból, és egyáltalán vonatkozik-e rá a tilalom. Hiszen a sminktetoválás nem ábra, de nem is szöveg, így legfeljebb rabbinikus tiltás alá eshet. Ovádjá Joszéf rabbi (1920–2013) aki kezdetben ellenezte a sminktetoválást, ám a későbbiekben alaposan újra megvizsgálta a kérdést. Döntése alapján a sminktetoválás nem számít tetoválásnak, így engedélyezett. Magyarázata nagyon érdekes! Mivel a szépség és magabiztosság fokozása érdekében készíttetik a hölgyek, azért, hogy még szebbek legyenek férjük szemében. Ezzel is a házasságuk és a férjükkel való kapcsolatuk elmélyítését hivatott elősegíteni, ezért megengedett! De, ha kérdés merülne fel bennünk, ez esetben (is) nyugodtan kérjük ki rabbink véleményét, tanácsát!
Egy érdekesség a végére! Hallottál már, Ami Jamesről? Tudod, hogy ki ő?
Ami James az egyiptomi Sharm El Sheikh városában született 1972. április 6-án. Amerikai születésű édesapja három évvel Izraelbe költözése előtt tért be a zsidó vallásba. Izraelben csatlakozott az izraeli hadsereghez, és találkozott James anyjával, aki Romániából vándorolt ki Izraelbe. Ami James gyermekként Izraelben és Egyiptomban is élt, de négy éves volt, amikor apja elhagyta családjukat. 11 éves kora körül az Egyesült Államokba apai nagyszüleihez, majd 12 évesen Miamiba költözik. 15 évesen kapta meg első tetoválását, ekkor határozta el, hogy ő maga is tetoválóművész lesz. Bevallása szerint fiatal kora óta vonzotta a művészet és a tetoválás. Kamaszkorában James visszaköltözött Izraelbe, és katonai szolgálatra jelentkezett az IDF-be, azaz Izraeli Védelmi Erőkbe, gyalogsági mesterlövészként. 1992-ben megkezdte tanulóidejét Lou tetoválóművésznél a Tattoos By Lounál. Társtulajdonosa a floridai Miami Beach tetoválószalonnak, a Love Hate Tattoosnak. A TLC amerikai televíziós csatorna sorozatot indított vele, műsorának a címe: Miami Ink. A műsor hatalmas ismertséget és népszerűséget hozott neki!
Ötletesnél ötletesebb jelmezeket és nagyon jó szórakozást kívánok!
Chág Purim száméách!