A szeretet szavával köszöntöm minden Kedves Hitsorsosomat Sábosz Zóchajr szombatjára készülve! A tanítás szóljon a sajnálatosan szünni nem akaró ámáléki szellemről!
“Számon tartom, hogy hogyan bánt Ámálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Ámálékot, és írts ki mindent amije van! Ne kíméld, hanem öld meg.” (1Smuél:15,2-3)
Purim előtti szombaton, Sábosz Zóchajr, az emlékezés szombatján – az imént idézett sorral kezdődő – Smuél prófétánktól vett háftorót olvassuk. Azonban a Smueltól vett háftorónk nem kapcsolódik a hetiszakaszunkhoz. Kapcsolódik viszont, azokhoz a Misné Torá – ból vett versekhez, amelyeket a mai szombaton, az emlékezés szombatján máftír gyanánt olvasunk:
“Emlékezzél meg arról, amit Ámálék tett veled az úton, midőn kivonultatok Egyiptomból: hogy rád támadt az úton és levágta közüled mindazokat, akik gyengülten elmaradtak mögötted, midőn te bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félte I – tent.” (5M:25,17-18)
Az emlékezés parancsa mellett egyértelmű, hogy mire és miért kell emlékeznünk Sábosz Zóchajr napján.
“…midőn nyugalmat szerez néked Ö – való, … töröld ki Ámálék emlékét az ég alól. Ne felejts!” (5M: 25,19)
Tudjuk azt is, hogy miért kell emlékeznünk: Tapasztalati tudásunk tárházából tanulhatunk.
Például a hurbánok okozóiról, a követendő magatartásunk alternatíváiról, a túlélés tudományáról és arról, mikor kell megalkuvás nélkül tennünk vagy nem tennünk, mert nem létezik – évezredes tapasztalataink szerint – más, elfogadható alternatíva. A mentális, a spirituális tudást pedig lelkünk, szellemiségünk erősítésére, feltöltésére közvetlenül is felhasználhatjuk. Erre, erre is vonatkozik a “Ne felejts!”.
“És szólott Ö – való Mózeshez: Írd fel emlékezetül egy könyvbe és helyezd Józsua fülébe is, hogy el fogom törölni Ámálék emlékét az ég alól.” (2M: 17,14)
Nos, megtörtént; az emlékezetül való Írás elkészült, hétről – hétre tanulmányozzuk. Mindez ott, a Hóreb – hegyen még közvetlen élmény, konkrét megoldandó feladat volt. Józsué volt az, akinek majd beteljesedik a rendeltetése, hogy Izráel fiait bevezesse a Szentföldre. Neki kell majd harcolnia Erecért a különféle, ellenséges kánaánita királyokkal.
Ezért kell Mózes Mesterünknek az amálékiták támadását és a levonható tanulságokat megtanítania külön is Józsuénak.
Ámálék az Egyiptomból való kivonulás idejében és a bírák korában sőt, még Smuél prófétánk idejében is valóságos nép, harcias törzs volt. A későbbi korokban az ámáléki szellem volt az, amely úgy tűnt, mintha soha nem akarna kimúlni.
Ezért is szól a tanítás az emlékezés szombatján Ámálékról, az embertelen antiszemita archetípusáról.
“Emlékezzél az ősidőkre,Gondolj annyi nemzedék éveire,Kérdezd atyádat és ő elmondja neked,Véneidet és ők elbeszélik neked.” (5M: 32,7)
Mózes búcsúénekének 7. pószukját idéztük. Emlékezz a nemzet születésének történetére! Kérdezd a vallási hagyomány letéteményeseit; atyádat, véneidet, mert ők tudják elmondani neked! Mózes Mesterünk hagyta Izráel fiaira örökül az emlékezés kötelezettségét: azzal, hogy amire emlékezünk, abból tanulhatunk. Amire emlékezünk, abból tanulnunk kell! Ezért emlékezünk! Izráelt – találóan – az emlékezés népének nevezik. Purim előtti szombaton, Sábosz Zóchajr, az emlékezés szombatján, a Megmenekülés ünnepe előtt, Hámán tervéről kell szót ejtenünk, amely nem kevesebbet célzott meg, mint a teljes perzsiai zsidóság kiirtását. És a perzsa udvarban törtető Hámán Ágágtól, Ámálék egykori királyától, vagy környezetétől származott.
“Számon tartom, hogy mit tett Ámálék Izráellel…” (1Smuél: 15,2-3)
Buzdította így Sámuel prófétánk első fölkentjét, Izráel első királyát, Sault, aki legyőzte Ágágot, Ámálék királyát.
“Megkönyörült Saul és a nép Ágágon és a nyáj java részén.” (1Smuél: 15,9)
A Midrás szerint, ezért származhatott Hámán Ámáléktól, mert Saul király Smuél prófétánk kifejezett parancsa ellenére életben hagyta Ámálék királyát, Ágágot. A Misné Tórá egyértelmű magyarázatát adja Smuél próféta későbbi a Szentírást olvasók számára szokatlanul határozott parancsának Ámálék királyát illetően. A sivatagban menekülők utócsapatát; a betegeket, az öregeket, a gyermekeket, a legyengülteket, a menetelésben elfáradtakat gyilkolta – fosztogatta Ámálék népe, akikben nem volt szánalom és emberség. Amíg Izráelnek az igazságosság és a testvéri szeretet volt a vezérlő szabálya, addig Ámálék aljas indokból, gyáva módon hátulról intézett orvtámadást az Egyiptomból kivonuló zsidók elesett, gyenge utócsapata ellen. Izráel a támadásra semmi okot nem szolgáltatott.
A Misné Torá szerint az ilyen népben, amely megtámadja, kifosztja és legyilkolja a fegyvertelen embereket nincs természetes vallásosság, nincs emberiesség, ezért nem érdemelnek könyörületet. Bösálách heti szidrában részletesen olvastunk a történeti Ámálék első orvtámadásáról. A rabszolgaságból szabaduló nép a Sás – tengeren átérve hála – és győzelmi dalt énekelt. Refidim közelében, azonban már szemrehányásokkal illették vezetőiket:
“Miért hoztatok fel bennünket Egyiptomból, hogy megöljenek engem és fiaimat és jószágaimat szomjúságban?” (2M:17,3)
A Civakodás Vizénél történt zúgolódásnak meg lett a hatása.
“Ekkor jött Ámálék és hadakozott Izráellel Refidimben.” (2M: 17,8)
A Midrás szerint mindenkor, amikor a zsidó nép egyenetlenségben, széthúzásban, egymás gyűlöletében folytatja életét, akkor megjelenik Ámálék és úrrá lesz Izráelen.
“Józsué megtörte Ámáléket és annak hadát fegyverrel.” (2M: 17,13)
Józsué meggyengítette, de nem győzte le véglegesen Ámáléket, ezért időről időre orvtámadásaitól lehetett tartani.
“Mózes szólt: mivel kart emelt Ámálék Ö – való trónja ellen, háborúja lesz az Ö – valónak Ámálék ellen nemzedékről nemzedékre!” (2M: 17,16)
Ö – való harcában Ámálék ellen, – azaz a szellem küzdelmében, amelyet mi vívunk Ámálék szellemisége ellen, – eredményes fegyver a bátorság, a meggyőződés, a hűség és az igazság lehet.
Szeretett Hitsorsosaim!
Sábosz Zóchajr, az emlékezés szombatján Ámosz prófétánk feddő szavai emlékeztessenek bennünket Purim ünnepének jelentőségére!
“A zsidóság fennmarad, ha a hit által meghatározott élet alapját a helyes út, a törvény képezi.”
Erre mondjuk, hogy omén! Úgy legyen!
Gut Sábesz!