143 évvel ezelőtt született Albert Einstein (1879. március 14.)
Minden idők legnagyobb elméleti fizikusát néhány forrás egyszerűen csak németként említi, pedig életének egy részében igencsak meghatározó volt zsidó származása. Amellett, hogy azonosult a zsidó nép sorsával, többször nyilatkozott a zsidó nemzeti tudat, az antiszemitizmus vagy a cionizmus kérdésében, a jeruzsálemi Héber Egyetem létrehozásában is tevékeny részt vállalt.
1952-ben Dávid Ben-Gurionhoz írt levelében sajnálattal visszautasította az ajánlatot, hogy Izrael második államelnöke legyen. Ebben a levélben többek között a következőket írta: „A zsidó néppel fennálló kapcsolatom, mióta tudatában vagyok a nemzetek közötti veszélyes helyzetünknek, a legerősebb emberi kötődésemmé vált”. Ez a kötődés 1919-ben jutott leginkább kifejezésre, amikor Chaim Weizmann, a Cionista Világszövetség elnöke (később Izrael első államelnöke) kérésére Einstein támogatásáról biztosította a német cionista mozgalom vezetőit. Ugyanebben az évben történt, hogy brit csillagászok Arthur Stanley Eddington által vezetett kutatócsoportja megerősítette az általános relativitáselmélet egyik legfontosabb tételét, miszerint a távoli csillagok hozzánk érkező fénysugarai a Nap gravitációs terén áthaladva elhajlanak. Ez az elismerés hozta meg Einstein számára a valódi világhírt, amely különös hangsúlyt adott a cionista mozgalom melletti kiállásának. Cionista vezetőkkel a mozgalom jellegéről és céljairól folytatott visszatérő vitái és politikájuk bírálata ellenére élete végéig támogatta az eszmét és később Izrael Államát. Élete utolsó hetében azon a beszédén dolgozott, amelyet Izrael hetedik Függetlenségi Napján akart elmondani.
Csatlakozása a cionista mozgalomhoz eredményezte, hogy támogatta a Héber Egyetem létrehozását. Weizmannal együtt elsőrangú kutatóintézetnek gondolták el az egyetemet, amely majd a legkiválóbb fiatal zsidó kutatókat vonzza Jeruzsálembe, tiszteletet ébresztve ezáltal irántuk és egyben az egész zsidó világ iránt. 1921-ben Einstein csatlakozott egy Amerikába induló cionista küldöttséghez, hogy segítsen az egyetem létrehozásához szükséges anyagi források megteremtésében. A tudós fizikus már az utazás kezdetén meg akart róla győződni, vajon Weizmann, aki elismert vegyész volt, de a fizika távol állt tőle, érti-e néhány évvel azelőtt megjelent relativitáselméletét. Úgy tűnik, nem volt elégedett az eredménnyel, legalábbis ez derül ki Weizmann elbeszéléséből: „Minden áldott nap elmagyarázta az elméletét. Mire elértük az úticélunkat, meg voltam róla győződve, hogy legalább ő maga valóban érti…” Megérkezésük után Einstein a sajtó képviselőinek többek között a következőket nyilatkozta:
„A tanulást és a tudás kiszélesítését nemzedékeken át, nehéz körülmények között is gyakorló zsidó hagyomány fényében fájdalmas és sajnálatos látni, hogy napjainkban a zsidó nép tehetséges gyermekei hiába kopogtatnak Közép- és Kelet-Európa egyetemeinek kapuin.”
Ez az utazás és a találkozások az amerikai zsidó közösségekkel megerősítették Einstein zsidó identitását. 1922 novemberében egy előadókörútra szóló meghívásnak eleget téve Japánba utazott. Az időzítésben közrejátszott Walther Rathenau zsidó származású német külügyminiszter öt hónappal azelőtti meggyilkolása, amely saját sorsa iránti aggodalommal töltötte el a tudóst és barátait. Útban úticélja felé, Szingapúrban találkozott a helyi közösség képviselőivel, akik előtt hangsúlyozta a Héber Egyetem létrehozásának fontosságát. A Távol-Keletről visszatérve, 1923 februárjában 12 napos látogatásra utazott Erec Israelbe, kiváltva ezzel a zsidó lakosság őszinte lelkesedését. Nemzeti hősként és világzseniként ünnepelték, a sajtó minden lépéséről beszámolt. Oktatási intézményekbe, üzemekbe és mezőgazdasági településekre látogatott el. Jeruzsálemben Herbert Samuel brit főkormányzó palotájában vendégeskedett, Tel-Avivban Meir Dizengoff polgármestertől díszpolgári címet kapott. A már akkor is életteli város mély benyomást tett rá. Naplójában megjegyezte: „Hihetetlen, milyen elevenen élő nép a miénk!” A látogatás csúcspontja Jeruzsálemben, a Scopus hegyen tartott előadása volt. Ez volt az első tudományos előadás az egyetemen, két évvel ünnepélyes megnyitása előtt. Einstein néhány héber mondattal kezdte, majd elnézést kérve, amiért nyelvismeretéből csak ennyire futja, franciául tartotta meg az előadást.
A jeruzsálemi látogatás mély benyomást tett Einsteinre, aki a Héber Egyetem megnyitásakor kuratóriumi tag és az Akadémiai Tanács elnöke lett. A megnyitó alkalmából „Egyetemünk küldetése” címmel nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, amelyet a zsidó világ meghatottan fogadott. Emellett az egyetemnek ajándékozta az általános relativitáselméletről szóló, 1916-ban született kéziratát. Halála után az egyetemre maradt dokumentumainak archívuma. Három évvel ezelőtt, születésének 140. évfordulóján bemutatták a teljes gyűjteményt, amelyet a világ minden tájáról megvásárolt dokumentumokkal egészítettek ki, s amelyet hozzáférhetővé tettek a kutatók számára.
Dr. Hanoch Gutfreund írása nyomán
