Purim ünnepének egyik kulcsfontosságú része a Megillat Eszter, vagyis Eszter tekercsének a felolvasása. A megilla anyaga pergamen, de írását és megjelenését nem rögzítik olyan szigorú szabályok, mint a tóratekercsét. Ezért a legkülönfélébb művészi kivitelezésekben készültek és készülnek el napjainkban is. A legdíszesebben illusztrált tekercseink lettek, melyek sajátos ábrázolásaikkal adják vissza Eszter könyvének történetét. Az egyik legrégebbről fennmaradt megilla 1616-ból való, az itáliai Ferrarából. Moshe ben Avraham Peshkarol írta és illusztrálta, több mint 4 méter hosszú és 27 centiméter magas. A benne található életrajzi adatok szerint Mordecháj ben Elijahu Halévi számára íródott Brescellóból, egy észak itáliai kisvárosból. Jelenleg az Izraeli Nemzeti Könyvtár gyűjteményének része. A megilla a korszak jellegzetes stílusirányzatának, a manierizmusnak a díszítőelemeit viseli magán. E stílus átmenetet képez a reneszánsz és a barokk között. Lapos figurákat jelenít meg, formái hosszúkásak, jellemző rá a körvonalas, rajzos ábrázolásmód és a túlzott aprólékosság. Ezt látjuk a ferrarai megillán is: a kék, díszes oszlopokban – melyek részekre bontják a szöveget – hosszanti virágformák jelennek meg. Alattuk különféle állatfigurák. Felettük mindig egy férfi alakja. A szövegek felett az adott szakaszhoz tartozó jelenet illusztrációja található. Ábrázolását tekintve a kortárs itáliai hagyományok jelennek meg: korhű ruhák, ottani ételek, a korszak által használt építészeti stílus, az adott kor lakásainak, használati tárgyainak ábrázolása látható. Mintha minden éppen akkor és ott, a XVII. századi Itáliában történne…
Szintén XVII. századi, de német területről maradt fent egy méretét tekintve kisebb megilla. A miniatúra minden aspektusát hűen mutatja be Eszter könyvének, ahol a szöveg mellé mesebeli figurákat ábrázoltak: hősök és haramiák harcát, ahol a jó diadalmaskodik a gonosz felett. Bár a kézirat keletkezésének pontos dátuma és helye rejtély, a tekercs elején az egyik illusztráció fölött latin betűkkel írt „Statt Shusonn” szavak megerősítik a kézirat német eredetét. Ez a megilla még egy érdekesség miatt is egyedülálló: 18 elkülönített szöveges rész található benne. A 18-as szám a héber „cháj”, vagyis az „élet” jelentése, utalva ezzel purim üzenetére is: az élet győz a halál felett. A megilla az 1920-as évek végén Bécsbe került (az alábbi kép róla a Menorah című 1928-as, Bécsben megjelent folyóiratban található), és 1950 körül került Eliahu Sachar, az első ausztriai izraeli nagykövet gyűjteményébe. Végül Izraelbe vitték, ma a Gross Family Collection tulajdonában van.
A XVIII. század elejéről maradt fent holland területről az alábbi képen látható megilla, melyből egy erős dinamikus mozgás, egyfajta nyughatatlanság érződik. A kör belsejében olvasható a szöveg, a körön kívül pedig mozgásban lévő vadállat figurák jelennek meg. Az emberi alakok ábrázolásában is a mozgás vehető ki, mely szintén a manierizmus ábrázolásának egyik jellegzetessége. Megjelenik emellett a kontrasztos színek használata: a piros/narancs és a zöld/kék ellensúlya fokozza az események dinamikáját. Jól kivehető itt is a korszakra jellemző épületek, lakásberendezések, ruhák stílusának ábrázolása.
A XVIII. század végéről maradt fent egy észak itáliai megilla, mely már kifejezetten a barokk korszak stílusjegyeit hordozza magán. A korszak jellegzetes ún. copf-stílusú oszlopai osztják részekre a szöveget, ahol az oszlopok tetején megjelennek a kis puttó alakok. A szövegek alatti ábrákon az adott rész történetét láthatjuk, itt is a korszakra jellemző ruhákban, az adott tájra jellemző környezeti háttérrel. A szöveg feletti ábrák mindig az adott rész erkölcsi mondanivalóját jelenítik meg: hűséget, tisztaságot, áldozathozatalt, stb. Az ábrázolásokon érezhető a nagy, telt formák használata, melyet a szabadon áramló, lendületes vonalvezetés jellemez.
Európa után végül jöjjön Ázsia, az események eredeti helyszíne. Egy XIX. századból megmaradt megilla, melynek sajátossága, hogy az elején címet és egyfajta bevezetőt írtak a megillához, ami egyébként nem szokás. Ezzel a szöveggel indul a megilla az első oldalon: „Megillat Eszter HaMalcha uMordecháj HaJehudi” – vagyis: „Eszter királynő és a zsidó Márdokeus tekercse”. Míg általában a megillákban Eszter tette és szerepe válik fontossá, addig ebben a megillában Eszter mellett éppolyan hangsúlyos lesz a zsidó Mordecháj központi szerepe is. Méghozzá olyan hangsúlyos, hogy a teljes megillán a szöveg felett nagy, kiemelt díszes betűkkel végigvezeti Mordecháj genealógiáját, egészen Ábrahámig. Emellett megjelenik Hámán családfája, mintegy ellenpontként, hangsúlyozva a jó és a rossz, az erkölcsös és az erkölcstelen harcát. A második oldalon tovább folytatódik a bevezető szöveg, melyben továbbra is Mordecháj személyének kihangsúlyozása válik fontossá. Így hangzik: „Is jehudi haja beSusan Habirah uSmo Mordecháj ben Jair ben Simi ben Kis” –vagyis: „egy zsidó élt Susánban, a neve Mordecháj, Jáir fia, aki Simei, Kis fia.” A megilla díszítésében fellelhető virágmotívumok, az élénk világos, narancs, piros, sárga és zöld színek használata jellegzetesen a keleti stílus elemeit hordozzák magukon, ízelítőt adva arról a világról, abból a korból, ahol a purimi történet a zsidóság identitásának megerősítésére szolgált.
