Tegnap este kezdődött Purim ünnepe, holnap Susán Purim (a fallal körülvett városokban, ahol egy nappal később teljesítik az összes purimi micvát)! Ma az öröm óráit éljük és holnap hittestvéreinkkel együtt örülünk a megmenekülésnek, éljenek akár Jeruzsálemben vagy bárhol máshol városfalak között!

Tegnap hajnaltól-napnyugtáig böjtöltünk, részt vettünk a Megilla felolvasásán, a „kötelező” lakomán is ettünk, ittunk, mulattunk! Jól elzavartuk a gonosz Hámánt a rásánnal, és biztos volt olyan ismerősünk, aki olyan jól választott jelmezt, hogy nem ismertük fel elsőre, de talán másodjára sem, nem feledkeztünk meg a cedákáról sem!  Sláchmóneszt küldtünk, amibe finomabbnál finomabb süteményeket és bort csomagoltunk, majd jószívvel küldtük tovább. Távol álljon tőlem, hogy bárkiben felmerüljön a gondolat, vagy akárcsak olybá tűnjön, mintha várnám, vagy siettetném az ünnep kimenetelét! Egyáltalán nem erről van szó! De lassan, finoman, ám egyre határozottabban kúszik bele a gondolataimba, hogy Purim elmúltával ideje lesz megtervezni a pészáchi előkészületeket, lassan elkezdeni a nagytakarítást, átpakolni a konyhaszekrényeket, külön helyet csinálni a pészáchi edényeknek, hogy legyen jól előkészített helye majd az ünnepre vásárolt élelmiszereknek. Sőt lassan ideje átgondolni, kitalálni a menüt, megrendelni, beszerezni a maceszt, listát írni, hogy megkönnyítsük a vásárlást, hogy elkerüljük a felesleges kiadásokat! Pészách ünnepét niszán hónap tizenötödikétől huszonharmadikáig ünnepeljük, az első és az utolsó két nap főünnep, a közte levő négy nap félünnep, hol hámoéd vagy halemajd. Izraelben, huszonkettedikéig tart, és „csak” az első és az utolsó nap főünnep. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság és szolgaság után több, mint 3000 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból.

A kivonulás történetét, amely Mózes küldetését, a fáraó kérlel­he­tet­len­sé­gét, az Ö-rökkévaló rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el, Mózes második könyvének első tizenöt fejezete írja le.

Az ünnepnek több elnevezése is ismert.

A legelterjedtebb – legközismertebb neve: hág hápészách, az elkerülés ünnepe. Az elnevezés a Tórából ered, mert: „a halál angyala elkerülte Izrael fiainak házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat megmentette…” (Mózes II. 12,27). Azokra a történésekre találunk utalást a szövegben, hogy a kivonulást megelőzően az Ö-rökkévaló csapásokkal sújtotta Egyiptomot, szám szerint tízzel. A tizedik csapás, mely az elsőszülöttek halála volt, a halál angyala elkerülte a zsidók házait, míg az egyiptomiakét nem. A pészách szót másképp pontozva, lehet piszéách-nak is olvasni, ami sántát jelent. Ez minden bizonnyal utalás a halál angyalára, aki átugrotta (pászách), átlépte a zsidók házait. A szabadság ünnepe, hág háhérut, mert ekkor következett be a hosszú rabság után a szabadság. A rabszolgákból szabad nép lett és elindultak a Kánaánba vezető úton.

A kovásztalan kenyér ünnepe, hág hámácot.

Szintén a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet. „És a tizenötödik napján a hónapnak (niszán hónap) van a kovásztalan kenyerek ünnepe az Ö-rökkévalónak, hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek…” (Mózes III.23,6). A kovásztalan kenyér, más néven mácá, pászka vagy laska, a szegények és a rabszolgák kenyere volt, valamint emlékeztet bennünket a sietségre, mivel őseinknek olyan gyorsan kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy a tésztájuknak nem volt ideje megkelni. Bölcseink magyarázata szerint a kovásztalan kenyér emlékeztet bennünket az egyiptomi rabszolgaélet nyomorúságára.

Hág hááviv a tavasz ünnepe. „Mert a tavasz hónapjában jöttél ki Egyiptom országából” (Mózes II. 23,15).

Éled a természet, nyílnak a virágok, Izraelben a termés érlelődni kezd. Kevésbé ismert elnevezése Pészáchnak, az ítélet napja, mivel a Misna tanúsága szerint az Ö-rökkévaló ezen a napon mond ítéletet a föld termése felett. Purim és Pészách között pontosan harminc nap van.

Soknak, hosszú időnek tűnik, de tapasztalt háziasszonyok bizony tudják, hogy ez nagyon rövid idő. Miképpen Elul hónapja az őszi nagyünnepekre való felkészülés jegyében telik el, úgy niszán hónapja a Pészáchra való készülődés ideje. Pészách ünnepnapjainak igen sok előírása, szabálya van, ezért szokás már az ünnep előtt harminc nappal, de legkésőbb niszán hónap elejétől megkezdeni az előkészületeket, áttanulmányozni az előírásokat, szabályokat. Mi a cháméc? Má nistáná? Mit tegyek a szédertálra? Mit kell tudnom a széderestéről? Mit főzzek? Nem tudsz egy jó maceszgombóc receptet? Kérdésből kérdés lesz! A következő hetekben sok témát érintve, megpróbálunk a lehető legalaposabban felkészülni Pészáchra! Részletesen foglalkozunk majd az ünnep történeti hátterével, az előkészületekkel, készítünk maceszgombócot és macesztortát, de különböző recepteket is megosztok majd veletek!