Mikor kell elkezdeni a peszachi nagytakarítást? Szigorúan vallásos körökben 30 nappal az ünnep előtt. A háziasszonyok általában felhasználják az alkalmat a tavaszi nagytakarítására és a lakás teljes rendbetételére, beleértve az esedékes festést. Bizonyára vannak, akik túlzásba esnek, ezért néhány rabbi külön figyelmezteti a férjeket: meg ne szólják igyekezetükért a ház asszonyát, sőt, inkább segítsenek neki. Vegyék tudomásul, hogy a konyha már kitakarított és kovászostól gondosan megtisztított részeit kerülni kell, és nem ajánlatos olyan helyre tenni pékárut, ahová máskor nem szoktak, nehogy véletlenül ott maradjon néhány morzsa. Ahol külön peszachi edényeket és evőeszközöket tartanak, ott egész éven át gondosan vigyáznak, hogy ne keverjék össze a többivel. Természetesen a konyha a ház legkényesebb területe, de – különösen, ahol gyerekek vannak – a szobákban is rejtőzhetnek például kekszdarabkák. Sőt, az autókat is ki kell takarítani, az utasteret és a csomagtartót egyaránt! A lakás takarítását gyakorlott háziasszonyok két szakaszban végzik el: először helyiségről helyiségre járva sorra veszik az általános munkákat, majd közvetlenül az ünnep előtt kezdik a haméc felkutatását és eltávolítását, illetve elégetését.
Izraelben viszonylag egyszerű a dolga annak, aki be akarja tartani az előírásokat, mert az áruházakban külön polcokra hordják össze és letakarják a peszachkor nem fogyasztható élelmiszereket. Ugyancsak izraeli szokás, hogy a széder estét vagy akár mind a hét napot szállodában tölti a család. Izraelben ugyanis az ünnep hét, Izraelen kívül mindenhol nyolcnapos. Amellett, hogy nem kell foglalatoskodni a főzéssel (ilyenkor az árban benne van a széder esti vacsora), egyedülállók számára is ideális megoldás, mert családias hangulatban ünnepelhetnek. Ugyancsak harminc nappal peszach előtt kezdenek adományt gyűjteni a szegények javára, hogy ők is méltón meg tudják ülni az ünnepet.
A következő történetnek több változata ismert, de a poén ugyanaz. Igazán az érzi át, akinek volt része legalább szemlélőként részt venni a peszachi előkészületekben. Történt, hogy egy fiatal házaspár a nagyvárosból egy kisvárosba költözött, ahol rajtuk kívül nem éltek zsidók. A férj előzőleg bankban dolgozott, s mivel az új lakóhelyükön is volt egy bank, kézenfekvőnek tűnt, hogy ott próbáljon szerencsét. Jó volt az időzítés, éppen tisztviselőt kerestek. Kiválóan megfelelt a felvételi vizsgán, szép fizetést is ajánlottak neki, de az igazgatónak volt egy nem mindennapi feltétele. Amint látja – mondta a jelöltnek –, mi mind egytől egyig hívő keresztények vagyunk. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát köztünk, sem azt, hogy a többiek ferde szemmel nézzenek magára, ezért csak akkor kapja meg az állást, ha megkeresztelkedik, mégpedig a feleségével együtt. A férfi hazament és elmondta a feleségének, mi történt. Kezdetben egyikük sem akart hallani róla, hogy elhagyják őseik hitét, de más munkalehetőség nem kínálkozott, a házvásárlásra felvett kölcsönt törleszteni kellett, úgyhogy hamarosan rájöttek, nem maradt más választásuk. Megkeresztelkedtek annak rendje s módja szerint. A férj elkezdett dolgozni. Munkatársai úgy-ahogy elfogadták volna, de számára szörnyű idegen volt az új élet. Hiányzott neki a péntek esti megszokott szertartás, szombaton pedig, mikor dolgozni kellett, kifejezetten rosszul érezte magát. Panaszkodott is gyakran a feleségének, aki hasonló módon érzett. Telt-múlt az idő, egyszer aztán az igazgató magához hívatta. Fiatalember – mondta –, látom én, hogy nem megy ez magának és nagyon sajnálom, hogy ilyen lépésre kényszerítettem. Megbeszéltem a többiekkel és úgy döntöttünk, nem bánjuk, térjen vissza a zsidósághoz. Dolgozhat velünk tovább, bizonyította, hogy jó munkaerő; s hogy ilyen erős a hite, hogy képtelen elfeledni a múltját, azzal bizony csak még nagyobb megbecsülést szerzett magának. A férfi köszönte szépen, és alig várta, hogy vége legyen a munkaidőnek. Rohant haza és lelkendezve mesélte feleségének, mi történt. Az asszony hitetlenkedve fogadta a hírt és furcsa mód nem örült úgy, mint ahogy a férje várta. Mi történt veled? Megszoktad az új életet, nem akarsz visszatérni a hitünkhöz? – értetlenkedett a férj. Már hogyne akarnék – bizonygatta az asszony –, de hát éppen most, amikor már csak alig két hét van hátra peszachig?
