Rabbi, nyelvész, irodalomtörténész, a nyelvtudományok doktora (1983), a budapesti Rabbiképző Intézet (a mai OR-ZSE) egykori igazgatója (1950-1985), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitestületének egykori elnöke, a neológ zsidóság kiemelkedő alakja.
Közéleti és kulturális tevékenysége
A soá utáni magyar zsidó élet legkiválóbb alakjaként Scheiber kimagasló tevékenységet folytatott az irodalomtörténet, történettudomány és folklorisztika területén is. Széles ismeretsége révén számos alkalommal látta vendégül a nemzetközi tudományos és kulturális élet kiemelkedő személyeit. A zsidó tudományos élet szervezőjeként Grünwald Fülöppel megindította a Magyar Zsidó Oklevéltárat és kiadta az évkönyv nyolc vaskos kötetét, amely az egyetemes magyar művelődés- és gazdaságtörténet fontos forráskiadványa. 1949-ben „egyetemi magántanárként” jegyezte Mikszáth Kálmán és a keleti folklore című könyvét. Hirtelen azonban visszavonták a szegedi egyetemre szóló professzori kinevezését. Nem volt marxista. Soha nem gyógyult be a seb, amit akkor ejtettek önérzetén. A keserű tapasztalatok, a sérelmek elől a munkába menekült. Nem elvonult, hanem menekült.
Koncepciós per
1976-ban Scheibert hónapokon át hetente beidézték a rendőrségre kihallgatásra. Beidézték a rabbi-növendékeket is. Scheiberrel úgy bántak és beszéltek, mint egy bűnözővel. Az akkori idők egyik leghíresebb ügyvédje – egynapos gondolkodási idő után – nem vállalta el Scheiber védelmét. A zsidó hitközség vezetősége elhárította Scheiber feleségének, Lilinek kérését, hogy tegyenek valamit, különben a férje belehal ebbe az ügybe. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) szintén hárított, arra hivatkozva, hogy másik tárca ügyében nem illetékesek. Lili – baráti segítséggel – felvetette férjét a budapesti János Kórház sebészeti osztályára fekvőbetegnek, mert a folyamatos megaláztatástól Scheibernek egyre sűrűbben voltak éjszakai eperohamai, és a kihallgatást vezető rendőrtiszt azzal fenyegetőzött, hogy eperoham ide, eperoham oda, Scheibert elővezetteti. Lili – egyik kolléganője családtagja rendőrségi kapcsolatai révén – megtudta, hogy férje ellen koncepciós pert készítettek elő, és ez ellen nem tehetnek semmit. Lili egymaga szembefordult a rendszerrel. Levelet írt, amelyben megfenyegette a hatóságot, hogy az egész ügyet eljuttatja a nemzetközi sajtóhoz és világbotrányt csinál. A történetbe, a hónapokon át tartó megaláztatásba Scheiber lelkileg majdnem belerokkant. Szünet nélkül vadászott rá a belügy. Besúgókat küldtek rá, lehallgatták, ahol csak tudták, gyötörték. Soha nem tört meg, nem hagyta el a hazáját, a végén rákja lett, és meghalt.
A tudós
Heller Bernát tanítványa volt. Világszerte elismertté vált a magyar zsidó tudós, akit 1938-ban avattak rabbivá, s emellett doktori címet szerzett sémi filológiából. Ezt követően Angliában végzett kutatómunkát (Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben) héber kéziratokat tanulmányozva (ún. geniza-kutatás), melyek későbbi tudományos munkájának alapjait adták és vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő dokumentumok teljes feldolgozására. Heller professzor rábeszélésére és oxfordi professzorok meghívására 1939-ben Angliába ment egyéves tanulmányútra, ahova felnőttként többször visszatért. Londoni tartózkodása alatt írta meg a Bábel tornya első változatát. A tudós Moses Gaster temetése ihlette a Sófár a gyászszertartáson című tanulmányát. Ekkor kezdte geniza kutatását is. Tudta, hogy Pesten Kaufmann Dávid könyvtárának geniza anyaga feldolgozásra vár. A háborút követően rendületlenül folytatta tudományos munkásságát. A nyelvtudományok doktoraként nemzetközi elismertségre tett szert. A Cincinnati Hebrew Union College és a New York-i Jewish Theological Seminary is díszdoktorrá választotta, a jeruzsálemi Héber Egyetem a címzetes egyetemi tanári címet adományozta neki. Több alkalommal is felajánlottak számára külföldi egyetemeken tanári állást, de ezeket visszautasította, ahogyan a Héber Egyetem könyvtárának igazgatói tisztét is. Izraelbe a hazai politikai helyzet miatt csak élete végén jutott el. Magyarországon a debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktori címmel tüntette ki, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szegedi József Attila Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki.
Scheiber filológiai munkássága a zsidó tudományokra, a magyar és a zsidó irodalomra, a nyelvészetre, a folklórra, a történelemre, az orientalisztikára, a klasszika filológiára, a művészettörténetre, a könyvtörténetre, a régészetre és a művelődéstörténetre terjedt ki, valamint nagy hangsúlyt fektetett a forráskiadásokra és kritikai kiadásokra is. Dolgozószobája legendás könyvtárrá vált: egyrészt a hebraisztika-judaisztika-orientalisztika, másrészt az irodalomtörténet-nyelvészet-néprajz témakörben oszlott meg. Tudományos munkásságát csaknem 1600 cikk, publikáció, tanulmány, könyv őrzi. Tudományos érdemeket szerzett a zsidó néprajz, a hiedelemkutatás, a nyelv- és irodalomtudomány, a filozófia és az egyetemes művelődéstörténet terén. Jelentős tanulmányokat írt a zsidó ünnepkörök szakrális néprajzáról, és a magyar irodalom zsidó vonatkozású motívumkincseiről. Összehasonlító irodalmi és tárgytörténeti munkáival módszertani iskolát teremtett. Tudományos munkássága elismeréseképpen számos nemzetközi díszdoktori cím és tudományos rang birtokosa volt. 1983-ban, halála előtt két évvel életművéért megkapta New Yorkban a (nyelv)tudományok doktora címet (1.) 1947-ben kiadta a Löw Immánuel Emlékkönyvet, Löw Immánuel befejezetlenül maradt kéziratos munkáját a Biblia állatvilágáról és ásványairól, illetve németül teljes egészében, magyarul pedig rövidített változatban Goldziher Ignác naplóját. Scheiber nevéhez fűződik a Magyar – Zsidó Oklevéltár 18 kötete is. Arany- és Mikszáth-tanulmányaival gazdagította a magyar irodalomtörténeti kutatásokat, a Folklór és tárgytörténet címet viselő három kötete pedig az irodalomtörténet, a folklór és a zsidó vallástudomány területén végzett kutatásainak remekműve, hatalmas értékű összefoglalása.
Családi háttér
Édesapját, Scheiber Lajost 1901-ben avatták rabbivá, a pesti hitközség vallástanára, majd a Nagyfuvaros utcai körzet rabbija lett. Édesanyja Adler Mária, a paksi hitközség főrabbijának, Adler Sándornak leánya volt, tőle tanulta a könyvek szeretetét. A környék akkor a vallásos zsidók lakhelye volt, sok ortodox imaházzal, Pestre menekült galíciai zsidók lakták, köztük a belzi csodarabbi, s innen rövid sétára volt a Rabbiképző. Scheiber Sándor anyai és apai ágon egyaránt rabbi családból származott, és ifjú korától kezdve következetesen készült rabbi hivatására.
Szüleiről így beszélt:
“Édesapámtól tanultam a tudomány és a tudós tiszteletét. Édesanyámtól az irodalomért való lelkesedését. Mártírhalálát máig sem hevertem ki. Álmaimban gyakran látom. Ilyenkor bizonygatom neki, milyen jó fia vagyok, és hogy vittem valamire. Gyermek- és ifjúkoromat megkeserítette, hogy öcsémet jobban szerette. Ma már megértem, hiszen magamnál én is jobban szeretem őt és családom mindnégy tagját. József Attila azt írja Curriculum vitaejében, hogy ő nem volt zseni, csak árvagyerek.”
Kutatóorvos akart lenni, de édesapja rabbinak szánta. Két testvére – Noémi és Lipót – közül Scheiber Lipót urológus sebész lett, később anyagilag is tudta segíteni fivére kutatásait. Nagybátyja, Adler Illés, a Rumbach utcai zsinagóga főrabbija a jövő nagy rabbiját látta benne. A Zsidó Tanítóképző gyakorlóiskolájába járt, majd a Rabbiképző ötosztályos alsó tagozatába nyert felvételt, ott is eminens diák volt. A valláshoz való viszonyát így fogalmazta meg: „A zsidóság azért maradt fenn, mert van vallása.” Osztálytársával – a későbbi ókortörténész Hahn Istvánnal – országos tanulmányi versenyen indultak. Scheiber magyar nyelv és irodalomból, Hahn történelemből lett első, és felvették őket a Pázmány egyetem bölcsészkarára. Mindketten rabbiképzőt is végeztek. Scheiber diákkönyvtáros volt a Rabbiképzőben, és a Goldziher Ignác Teológiai Egyesület vezetője. Legkedvesebb professzora, Heller Bernát a fiaként szerette. Az ő hatására kezdett folklórral és tárgytörténettel foglalkozni. A budapesti Rabbiképző Intézet mellett párhuzamosan végezte sémi filológiai tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, sémi nyelvészetből doktorált. Akkoriban a világi tudományos – leginkább bölcsész – diploma és doktorátus megszerzése kötelező volt a rabbik számára is. 1937-ben Balatonszárszón ismerte meg Bernáth Miklós zuglói főrabbi leányát, Bernáth Líviát (Lili) (1921-2007), akit 1942 kora tavaszán vett feleségül és akivel visszamentek Dunaföldvárra.
Gyermekeik: Scheiber Mária, Scheiber Tamás, Scheiber Anikó.
1939 szeptemberében jött volna ismét Magyarországra, de Párizsból a világháború kitörése miatt Anglia felé fordult vissza. Londonban nagyünnepi kántorként gyűjtött pénzt, hogy hazajöhessen, ami októberben sikerült is. Heller Bernát 70. születésnapjára ünnepséget szervezett, és gazdag tartalmú emlékkönyvet szerkesztett. 1941-ben Dunaföldvár rabbijává választotta, s az akkori kis községben nagy erővel látott neki a közösség felvirágoztatásának. Megírta a Folklór és tárgytörténet című tanulmányát. Löw Immánuel neki küldte el megjelenés előtt álló tanulmányait, és ő szorgalmazta, hogy Scheiber Budapesten kapjon állást. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, de felesége kimentette a gyűjtőtáborból. A német megszállás után a dunaföldvári zsidó közösség sem kerülte el a bántalmazásokat, de Scheiber eljárt hozzájuk, temetett, vigasztalt, beszélt, és ő avatta később a mohácsi halálszázad első mártírjainak emléktábláját a temetőben. 1943. februárjában meghalt Heller Bernát. 1944 márciusában a pécsi rabbi, Wallenstein Zoltán temetésére hajón Budapestre hajózott. 1944. március 19-én, – Magyarország német megszállásának napján – mestere, Heller Bernát sírkövét avatták. Benoschofszky Imre főrabbi Scheibert kérte, hogy vegyen részt az eseményen. Hívta Heller családját és dr. Szemere Samuékat, hogy csatlakozzanak hozzá, mert ott nyugalom lesz – de Pestet már nem tudták elhagyni. A dunaföldvári zsidók Birkenauba kerültek, onnan senki nem jött vissza. Scheiber 1944-ben a Zsidó Múzeumban dolgozott, katalogizált, látogatta a 90 éves Löw Immánuelt, és segített elhelyezni a Wesselényi utcai zsidó szükségkórházban – néhány nap múlva ő temette. A nyilas hatalomátvétel után, mint rabbit Pécel környékre hurcolják, ahol a kivégzetteket vele temettetik el. Úgy beszélt a legyilkoltak ártatlanságáról, hogy az még a nyilasokból is tiszteletet váltott ki. Kabdebó nevű tiszt viszi a Vadász utcai, svájci védettség alatt álló Üvegházba. Oda behozatta feleségét, apósát, sógornőjét, szülei akkor a Wesselényi utcai szükségkórházban voltak. Hogy feledtesse a borzalmakat, az Üvegházban művelődéstörténeti előadásokat tartott csaknem kétezer, ott összezsúfolódott embernek. Édesapja december 28-án halt meg, édesanyját akkor behozatta az Üvegházba. A pincébe részeg nyilasok törtek be, lövöldöztek, és édesanyja belehalt a tüdejét érő lövésbe. Ettől a lelki tehertől, hogy ő hozatta édesanyját a halálos helyzetbe, soha nem tudott szabadulni. A felszabadulás után öccsével, Lipóttal járták be a Kerepesi temetőt, hogy megkeressék szüleiket. Először a Kerepesi úton temették el őket, majd pár hónap múlva Rákoskeresztúron, szemben Adler Illés sírjával. Az ő sírjuk mellett jelölte ki sajátjának helyét is. 1945 februárjában újra indult a Rabbiképző, egyetlen tanulóval. A könyvtárat találat érte, a polcokkal fűtöttek. Lassan visszatértek a tanítványok. Scheiber egy rózsadombi villa romjai alatt megtalálja és kiásatja a Guttmann-könyvtár egy részét, áttelepíti a Rabbiképzőbe, és július 8-án megnyílhatott az intézmény könyvtára. Kun utcai lakásukat (Kun utca 12.), a ház csillagos ház volt a háború alatt, kifosztották, Scheiber a munkába menekült, 1946-ban 41 tudományos írása jelent meg. Könyvekért a Teleki térre járt, mert fontosnak tartotta egy-egy értékes könyv megvásárlását, újrakötését. 1947-ben visszatért Angliába kéziratokat tanulmányozni, majd 1949 tavaszán Bálint Sándor meghívására magántanári székfoglalót tartott Szegeden, az egyetem néprajzi tanszékén. 1950-ben a régi barát, Löwinger Sámuel Izraelbe ment, és Scheibernek adta át igazgatói székét, de a hitközség Róth Ernőt akarta, ezért évente váltották egymást 1956-ig, Róth Ernő disszidálásáig. Akkor Scheiber lett az igazgató, haláláig. Péntek esténként kiddust tartott, s a szombatköszöntés a zsidó társas élet központja lett. Sokszori és csillogó csábítással szemben itthon maradt. Marasztalta a magyar nyelv és irodalom szeretete, hivatástudata, hogy a helyben található anyag feldolgozása az egyetemes zsidó tudomány érdeke. Nem lett az Akadémia tagja, nem volt autója, sem hétvégi háza, és élete abban a Kun utcai lakásban telt, ahol 1913. július 9-én megszületett.
Vallási szemlélete
A Theológiai Szemlének (2.) ezt nyilatkozta:
„Mi a Magyar-Zsidó Oklevéltárban egy külön kötetet tartunk fenn azoknak a héber szövegeknek, amelyek a magyarországi zsidósággal foglalkoznak. Ezeket már kezdte gyűjteni Kohn Sámuel és 1981-ben kiadott egy kötetet. Ez a kötet azonban csak magyar fordítást tartalmaz. Mi a héber szövegek kritikai kiadását is kívánjuk nyújtani. Időközben – tehát kereken 100 év óta – rengeteg ismeretlen szöveg került elő. A mi Oklevéltárunk, amelynek most készítjük elő a XIX. kötetét, téglákat gyűjtött a magyar zsidóság teljes történetének megírásához. Ezt fontos és sürgős feladatunknak tartjuk.”
“Érdekes volna még két témával foglalkozni: a zsidó alakja a felszabadulás utáni magyar irodalomban és a vészkorszak tükröződése a magyar irodalomban. Mindkettőre igen sok anyag van, hasonlíthatatlanul több mint Kelet-Európa többi irodalmában. Mi már 1958-ban közzétettünk egy bibliográfiát a második témára. Külön kis kötetet tett ki. A bibliográfiát folytatni kívánjuk.”
“Úgy látom, hogy azok a nagy ellentétek, amelyek a különböző vallásokat elválasztották a múltban, a mi korunkban egyre jobban eliminálódnak és hiszem, hogy a vallások egymással karöltve keresik az emberiség jövőjének boldogabbá-tételét.”
Scheiber és Löw
Scheiber Sándor számára a magyar-zsidó személyiségek közül Löw Immánuel volt a legfontosabb, ő volt, akihez mérte magát. A kilencvenéves Löwöt két publikációban köszöntötte, és őt bízták meg (főként Heller Bernát) a Löw-emlékkönyv szerkesztésével. 1944 nyarán találkozott a Kasztner-féle mentőakció révén a deportálásból kimentett Löwvel. Még ebben az évben Budapesten találkozott a deportált idős rabbival, s ő búcsúztatta 1944. július 21-én a Farkasréti temetőben, majd pedig szegedi újratemetésekor, 1947. április 23-án. Fenntartotta a Löw-kultuszt, ezzel megőrizte a zsidó kultúrát Szegeden. Rekonstruálta és összefogva, egy kötetben kiadta Löw utolsó – de már meg nem jelent – két könyvét (Fauna und Mineralien der Juden). A Mineralien kézirat-anyagának nagy része megsemmisült, amikor a nácik Löw kéziratait kidobták szegedi lakása ablakán, és az udvaron áztatta őket az eső és betemette a hó. Otthoni dolgozószobája bejáratához függesztette Löw általa megfestetett olajképét. Beszédei is, különösen a rabbiképzői évnyitók, Löw hatásáról tanúskodnak.
A fotó a Rabbiképző zsinagógájában készült 1982-ben. Kárpáti Józsefet köszönti 80. születésnapján.
Emlékezete
„A hebraicát és a judaicát bevittem a magyar tudomány diszciplínái közé; munkatársakat neveltem; zsidó érdeklődést ébresztettem a felnőttek és az ifjúság körében; megőríztem Főiskolánk hírnevét; tanítványaim katedrákon viszik tovább; Magyarországot és Budapestet megtartottam a zsidó szellemi élet centrumai között. Ez az én munkám és nem is kevés.”
Scheiber Sándor-díj: 1996 óta Scheiber Sándor-díjjal jutalmazzák azokat a magyar állampolgárokat illetve határon túl élő magyarokat, akik kiemelkedőt alkottak a hebraisztika, a judaisztika, a zsidó vallás-, művelődéstörténet és az oktatás, valamint a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd és tolerancia előmozdításának területén. Az elismerést évente egyszer, Prof. Dr. Scheiber Sándor főrabbi halálának évfordulóján, március 3-án adja át a kulturális miniszter. Scheiber Sándor-díj kuratóriumi elnöke Szécsi József, aki egyben a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára. A kitüntetéssel emlékplakett és az adományozást igazoló okirat jár. Ő a névadója a Scheiber Sándor Gimnázium, Általános iskola és Kollégiumnak.
Díjazottak a teljesség igénye nélkül:
2011: Perczel Anna építész; Pavle Sosberger építész, művelődéstörténész; Erdélyi Lajos fotóművész
2019: Róna Tamás főrabbi, a ZSIMA elnöke.
2020: Lebovics Ábrahám, kárpátaljai rabbi
2021: Villányi András fotóművész
Scheiber Sándor utca
Születésének 100. évfordulója alkalmából 2013-ban Scheiber Sándorról nevezték el a Bérkocsis utcának a Palotanegyedre eső szakaszát. Az egykori Rabbiképző Intézet újraindításának vezéralakjáról, a nyelvész, irodalomtörténész Scheiber Sándorról nevezték el a Bérkocsis utca Gutenberg tér és József körút közötti útszakaszt. Születésének 100. évfordulóján számos tudományos kiadvány, emlékeztető kötet, dokumentum jelent meg. Villányi András fotóművész, aki évtizedeken át követte kamerájával, is tisztelgett a magyar zsidó tudományosság egyik legjelentősebb XX. századi tudósának emléke előtt.
Róla szóló írások
Oláh János közreműködésével kiadták a 100 éve született Scheiber Sándor Emlékkötetet. Kertész Péter szerkesztette az emlékkötet második kiadását: A könyvek hídja, Emlékfüzér a 100 éve született Scheiber Sándorról.
Barna Gábor írása: Adatok egy barátság történetéhez: Bálint Sándor (3.) és Scheiber Sándor egymáshoz írt levelei 1948-1978 (In: Hagyományláncolat és modernitás 11. pp. 13-51., 2014)
Scheiber Sándor halála után röviddel Voigt Vilmos és Péter László professzorok felvetették egy kibővített teljes bibliográfia összeállítását. Raj Tamás a Folklór és tárgytörténet reprint kiadásánál szintén ezt szorgalmazta. Barabás Györgyi bibliográfus, Scheiber özvegye, Bernáth Lívia támogatásával kezdett dolgozni a Dán-féle (4.) Scheiber bibliográfia teljessé tételén. A munkába bekapcsolódott Tamar Nelson, magyar származású oxfordi klasszika-filológus is. Scheiberné Lili halála visszavetette ezt a munkát. Scheiber naplója alkotja a kiadatlan anyag egyik részét. Levelek százairól van szó, amelyeket Scheiber New Yorkban élt öccsének, Lipótnak írt azért, hogy dokumentálja az életét, de vannak még kiadatlan Scheiber-beszédek is. A Magyar Tudományos Akadémia Scheiber-könyvtárában található Scheiber tudományos levelezése, amely szintén kiadatlan. A rabbiképzői péntek estéken Scheiber előadásokat tartott. Budapesten a szocializmus évtizedei alatt ezek a tanítások őrizték a zsidó öntudatot. Tudunk arról, hogy e péntek esti tanítások egy részét rejtve – értékmentési céllal – hangszalagra rögzítették. Az elveszett munkásság egyik részét náci lovak taposták szét, amikor 1944-ben a németek lóistállónak használták a dunaföldvári rabbilak dolgozószobáját. Scheiber teljes magánkönyvtára, valamint kéziratai, köztük az angliai tanulmányútján írott jegyzetei és cédulái megsemmisültek. A Scheiber centenáriumi évre tervezték a Scheiber-bibliográfiát az OR-ZSE kiadásában megjelentetni.
Scheiber Sándor sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Jegyzetek
(1.) Jewish Theological Seminary of America díszdoktori (Doctor of Hebrew Letters, honoris causa) oklevele
(2.) Theológiai Szemle – A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának folyóirata (1983, XXVI. Tenke Sándor cikkének címe: „Újra felfedezném magamnak a Bibliát” – interjú Scheiber Sándor professzorral)
(3.) Dr. Bálint Sándor: egyetemi c. ny. rk. tanár, nemzetgyűlési képviselő (Szeged, Tömörkény u. 2/b alatti lakos), akinek tanszékén sokszor megfordult magántanárként Scheiber Sándor. Mindketten rajongtak Löw szegedi rabbiért. Az ő barátságuk Löw Immánuel és Kálmány Lajos barátságát idézte. A közismerten hitvalló katolikus Bálint Sándor és a zsidó főrabbi szívbéli kapcsolata példás volt. 1956-ban Bálint Sándor több adatot szolgáltat Scheibernek Arany Jánosról, a bolygó zsidóról, és ponyvákat küld neki tanulmányozásra. Bálint Sándor 1980. május 10-én autóbaleset következtében Budapesten hunyt el. Alsóvárosi temetése 1980 tavaszán a polgári értékrend melletti és a szocialista diktatúra elleni néma tüntetés volt. Scheiber Sándor ott volt temetésén. Bálint Sándor váratlan halálakor, 1980-ban, Scheiber Sándor az Élet és Irodalomban megjelent rövid nekrológjában arra utal, hogy reméli, nemsoká állni fog Bálint Sándor szegedi szobra.
(4.) Róbert Dán, Occident and Orient. A Tribute to the Memory of Alexander Scheiber (Budapest, 1988); István Hahn, “Scheiber Sándor tudományos munkássága,” MIOK Évkönyv (1984): 3–12;