Lőwy Izsáknak, Újpest névadójának április 8-án van halálozási évfordulója, ebben az írásban emlékezetét elevenítem fel.

 

Az 1793-as nagysurányi születésű Lőwyt vallásos szülei már gyermekkorában a Talmudra tanították. Dunaszerdahelyen, Pozsonyban és Třebíčben járt vallási iskolákba, ez utóbbi helyen világi tudományokkal is foglalkozott. 1823-ban vette át az apja által alapított talpbőrgyár vezetését szülővárosában. Mivel zsidósága miatt a termékeinek fő piacát jelentő szomszédos Érsekújvárott folyamatosan zaklatták, úgy döntött, vállalatát áttelepíti Pestre. A történet másik szála egy szőlőbérlő, Mildenberger Márton (más forrásokban Mihály) nevéhez köthető. Mildenberger a vendéglátóiparban tevékenykedett, Szentendrén volt sörfőzdéje. Ő szemelt ki magának egy élénk forgalmú helyet, ahol a váci országút elérte Pestet. A pesti oldalon álló határkocsma kedvelt kirándulóhelynek számított, így Mildenberger joggal számított arra, hogy mellette jól megélne ezen az újmegyeri részen felállítandó sörháza is. Tervének még a szőlőtelepítés évében megnyerte a hellyel rendelkezni jogosult Károlyi István grófot, aki átengedte neki az italmérési jogot. Mildenberger jól menő üzlete minden bizonnyal hozzájárult, hogy újabb élelmes vállalkozók figyeljenek fel a hely „piaci értékére”.

Ezen élelmes vállalkozók egyike volt Lőwy Izsák, akinek miután gróf Károlyi István elfogadta letelepedési kérelmét, 1835-ben földterületet szerzett a megyeri pusztán, hogy ott Joachim testvérével és Bernát nevű ikertestvérével – első telepesként – házat, illetve bőrgyártó üzemet építsen. Új-Megyeren Lőwyék az uradalom védőszárnyai alatt élvezhették Pest közvetlen szomszédságának, a Duna közelségének, a Gyáli-pataknak és a forgalmas útkereszteződésnek minden előnyét. A káposztásmegyeri pusztán marhalegeltetést folytató uradalom számára is kedvező volt, hogy a bőröket szinte „házon belül” értékesíthette. A Lőwy családot több zsidó család is követte, az akkor még Új-Megyernek nevezett telepre, hogy ott egy egészen új, modern várost alapítsanak, teljes önkormányzatra, vallási egyenlőségre és a céhektől független iparszabadságra építve.

Történetünk főhősét, Lőwy Izsákot 1838-ban a 13 családból megalakult zsidó hitközség vezetőjévé választották. A napi istentisztelet a saját házában kialakított nyilvános imaházban tartották, amíg az első zsinagóga fel nem épült 1839-ben, a Bocskai utcában, egy Károlyi gróf által adományozott telken. A formálódó települést Lőwy nevezte először Új-Pestnek magánleveleiben. Példátlan jótékonyságáért, belátásáért és népszerűségéért felekezeti hovatartozás nélkül annyira tisztelték, hogy az 1840-ben hivatalosan is önálló községgé vált Újpest első elöljárójává, törvénybírájává választották. 1847 elején bőrgyára csődbe ment, nem sokkal rá Lőwy Izsák is elhunyt, emlékét Újpesten utcanév is őrzi. Az újpesti zsidó közösség az 1930-as népszámlálási adatok szerint kerekítéssel 11.000 fő volt, történetükre még vissza-vissza fogok térni.

 

Források:

• Magyar Zsidó Lexikon
• Wikipédia
• DOKUMENTUMOK ÚJPEST TÖRTÉNETÉHEZ 1840-1949
• Dr. Szilágyi-Windt László: Az újpesti zsidóság története