Kiskunhalas Város Képviselő Testülete Pro Urbe díjaz adományozott Raáb Andrásnak, a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnökének, aki a Közép-Magyarországi Területi Csoport egyik alapító tagja, munkájában azóta is részt vesz. Ilyen magas városi kitüntetésben a halasi Zsidó Hitközség tagjai közül még senki sem részesült. Így ismét van valaki, akire büszkék lehetünk!

1952. október 6-án születtem Kiskunhalason. Édesapám Raáb Gábor kereskedő és lakatos volt, édesanyám Berger Jolán háztartásbeli volt, öt gyereket nevelt, mindig volt munkája velünk. Édesapám nagyon korán bekövetkezett halála után, a család fenntartása is rá hárult, szakácsként helyezkedett el, és onnan is ment nyugdíjba. Édesapám nagyon fiatalon 56 évesen szívbetegségben hunyt el. Öten voltunk testvérek, mára sajnos már csak ketten maradtunk Tibor öcsémmel. Gyermekéveimet Kiskunhalason töltöttem, itt végeztem az iskoláimat is. A szüleim megbecsült polgárai voltak a városnak. A családunk, tehát a szüleimmel és testvéreimmel együtt itt laktunk a hitközségben, a rabbilakásban. Mi ebben az udvarban nőttünk fel, minden gyermeki csíny, bújócska, fogócska és fára mászás ideköt.

• Említette az iskoláséveit, ha jól tudom komolyan sportolt. Milyen eredményeket ért el?

Általános iskolai éveim alatt versenyszerűen úsztam, vidéki bajnokságokon indultam-indultunk, egyéniben és csapatban is, ezeken a versenyeken szinte mindig dobogós helyen végeztem, végeztünk. Az unokáknak szívesen mutatom meg az érmeket és az okleveleket. A hét unokából négyen rendszeresen sportolnak, komoly sikereket értek el a kézilabda terén! Ez nagy büszkeséggel tölt el!

• Az általános iskola után hogy alakult az élete?

A nyolcadik osztály elvégzése után az Ipari Szakmunkásképző Iskolába iratkoztam be, és ott géplakatos szakmában szereztem képesítést 1967 és 1970 között.

Aztán 1970-től 1973-ig az egykori NDK-ban dolgoztam, a szakmámban, géplakatosként. Német nyelvtudásomat is ott szereztem, melynek a ma napig hasznát veszem, mások szerint is kiválóan alkalmazom. Hazatérésem után vonultam be katonának Bajára, a Műszaki Alakulathoz, ahol 1974-től 1976-ig a katonai szolgálatomat töltöttem. Majd pár évvel később, rám is rám talált a szerelem és feleségül vettem Sugár Szonja Zsuzsannát.

• Elnök úr, szavaiból érződik, hogy mennyire fontos Önnek a család. Az unokákról már hallhattunk. Kérem, meséljen még a családjáról!

Mint már említettem öten voltunk testvérek. Aranka, Judit, Zoltán, András és Tibor. A nővéreimet és a bátyámat különböző betegségek következtében veszítettem el, nagyon hiányoznak. Tiborral ez még inkább összehozott bennünket, jobban aggódunk egymásért, de jobban oda is figyelünk egymásra! Zsuzsikával kötött házasságunkból 1986. május 27-én született Gábor fiunk. Aki operaénekes, tanár, de ha kell, akkor a kántori feladatok ellátásának is maradéktalanul eleget tesz. Feleségem előző házasságából született gyermekeinek, akik hárman vannak, Név szerint Zsolt, Nándor és Roland, igyekeztem gondos nevelőapjuk, unokáimnak pedig szeretett nagyapjuk lenni. Feleségem sajnos szívbetegség következtében 1999-ben elhunyt, a helyi zsidó temetőben helyeztük örök nyugalomra. Elvesztése pótolhatatlan veszteség mindannyiunk számára.

• Bárki, akit megkérdezünk, szinte mindenki kereskedőként azonosítja Önt. Mi ennek a magyarázata?

A leszerelésem után Kiskunhalason Glück Józsefné szaküzletében helyezkedtem el, mint kereskedő-eladó, itt 1976-tól 1979-ig dolgoztam. Mariska nénitől nagyon sokat tanultam, nagyon szerettem és tiszteltem őt! Sőt önállóvá válásomat is kölcsönnel segítette, így aztán az 1980-as évek elejétől magánkereskedő lettem, amit sikeresen és becsülettel folytattam, folytattunk feleségemmel, majd később a gyerekekkel. Piacra és vásárokba jártunk. Főleg alsó és felsőruházatot árultunk. A sok gyönyörű emlék, a többi árus barátsága, az önzetlen segítség egymással szemben, ez mind feledteti az emberrel a hajnali keléseket, a sok pakolást, a nyári forróságot és a téli hidegeket is. Közel harmincöt év után hagytam abba a munkát és mentem nyugdíjba.

• Elnök úr, ha jól tudom, egy különleges szenvedélynek hódol Ön is, és a testvére is. Mi ez a hobbi?

Igen, ma már nyugdíjasként, a szabadidőmet kihasználva kedvemre hódolhatok szenvedélyemnek, a cukorzacskó gyűjtésnek. Ezek egész pontosan azok a kis zacskó cukrok, amiket a kávék mellé szolgálnak fel. Nem is képzelik, hogy hány fajta zacskót és főleg, hogy hány fajta formájú cukrot szolgálnak fel! Oszlopos tagja vagyok a HUNniai CUkorzacskó-gyűjtők Társaságának, azaz a HUNCUT-nak! – mondja huncut mosollyal a bajsza alatt!

• Mekkora a gyűjtemény? Különleges zacskók is vannak köztük?

Már hatalmas a gyűjteményem! Közel 70 országból, 50-60 ezer különböző fajta zacskó, melyek különböző formájúak. De vannak kocka, téglalap, masni és szív formájú cukraim is. De Tibor öcsém készített süvegcukrokat különböző méretekben. Hogy mekkora a gyűjteményem? Körülbelül harmincezer darab zacskó, amiben cukor is van, ez könnyen kiszámítható, hogy súlyban mennyit nyom. Egy zacskóban 5 gramm cukor van, az így kapott mennyiség közel másfél mázsa.

• Nekem már volt szerencsém látni a gyűjtemény egy részét. Kétszer már kiállítást is rendezett belőlük. Mely zacskók a kedvencei? Értékes vagy különleges darabok is vannak köztük?

Mindegyik a kedvencem, ezeket a zacskókat nem hiszem, hogy valaha fel fogom bontani, vagy leakasztom a kockacukor gyűjteményt és a kávéba rakok belőle, hiszen számomra nagy értéket képviselnek. A legtöbbet a sorozatok érnek, ugyanúgy, mint a bélyeggyűjtőknél. Vannak sorozatok a zsinagógákról, virágokról, Nobel díjasokról, a Halasi Csipkéről, de különlegesnek számít például a dugóhúzókról készült sorozat is vagy a puzzle-ként ki és összerakható sorozat! De van olyan gyűjtőtársam, aki már csak a kiválasztott témájában gyűjt.

• Rendeznek Magyarországon találkozókat, netán külföldre is járnak?

Igen, vannak találkozóink! Összeszokott kis csapat vagyunk már! De járunk külföldre is, főleg Olaszországba és Németországba, de áprilisban megyünk egy franciaországi találkozóra. Repülővel nagyon ritkán megyünk, mert a kiállítandó és cserélhető cukor súlya jelentős, így leginkább közösen bérelt kisbusszal, vagy saját autókkal megyünk.

• Elnök úr, ebben az évben betölti a hetvenedik életévét, közel 25 éve elnöke a halasi hitközségnek. Ez több kerek évforduló, mely külön-külön is elgondolkoztatja az embert, mint egy számvetésre készteti. Hogyan jellemezné az elért eredményeket, mire a legbüszkébb?

A Kiskunhalasi Zsidó Hitközség 1985-ben választott elöljárósági taggá, majd 1998-ban elnökévé, ezt a tisztséget a mai napig betöltöm. Elnökségem alatt arra törekedtem, hogy a Zsidó Hitközség fejlődjön, gyarapodjon. Ebben segítségre és támogatásra volt szükségem, melyet a közösségtől meg is kaptam, az elért eredmények így közösnek mondhatók. Központi és meghatározó szerepet kellett vállalnunk Bács-Kiskun megye egyetlen működő zsinagógájaként az aktív hitélet fellendítésében, annak folyamatos szervezésében és lebonyolításában. Az eddig zárt hitközséget meg kellett nyitni, rendezvényeket szerveztünk, ezzel is betekintést engedve a zsidó mindennapok és ünnepek világába. Ezzel az idegenforgalom és a turizmus terén is lehetőséget adva arra, hogy ne csak a hitközségünk, hanem Kiskunhalas város jóhírét is tovább vigyék látogatóink. Nagyon népszerű a közösen megálmodott Kiskunhalasi Zsidó Fesztivál illetve a Kiskunhalasi Zsidó Tábor létrehozása. Idén immár a XVIII. Zsidó Fesztivál kerül megrendezésre. Az eddigi tizenhét év alatt számos országosan elismert művész, előadó, nagy sikerű koncertek, és neves professzor tett látogatást hitközségünkben. A teljesség igénye nélkül említést érdemel: Popper Péter, Sass József, Koltai Róbert, Röhrig Géza, a Pannónia Klezmer Band, a Budapest Klezmer Band. Fő programeleme fesztiváljainknak a Zsidó-Keresztény párbeszéd. Ez is mutatja, hogy milyen fontos a társegyházakkal a jó kapcsolat kialakítása és annak fenntartása is. De nagyon büszke vagyok arra, hogy Izrael Állam Magyarországra akkreditált nagykövetei is látogatást tettek a Hitközségben. David Admon nagykövet úr a Csipkeházzal közös kiállítást is szervezett, melynek lebonyolításában segédkeztünk. A Kiskunhalasi Zsidó Hitközség zsinagógája és közösségi épületei sorra megújultak. Új tetőt kapott a zsinagóga, közösségi helyiségek kerültek ki és átalakításra, vendégeinket az ötven fő elszállásolására kialakított vendégházban tudjuk elhelyezni. De legnagyobb büszkeséggel mégiscsak a Kiskunhalasi Zsidó Tábor tölt el. Szervezésünk, tárgyalásaink eredménye az, hogy a táborban nem csak gyermekek, hanem családok tudnak kellemes környezetben eltölteni egy hetet, minél jobban megismerni a zsidó vallás alapjait. Hiszen valamennyien tudjuk, a család mindennek az alapja! Izraelbe szervezek társasutakat, hogy minél többen megismerhessék az ország keresztény és zsidó emlékhelyeit, kultúráját, mindennapjait. A hitközségben minden ünnepet megtartunk, péntekenként összejövünk, kalácsot süttetünk, együtt vagyunk.

• Elnök úr, csodálatos eredményeket látunk, folyamatos fejlesztések, és a kis létszám ellenére is hagyományaihoz hű közösséget találunk itt. Ha előre nézünk, mit tervez, mik a céljai?

A következő generációban látom a jövőt, a gyerekeinkben és az ő gyerekeikben, nekik kell majd a stafétabotot átadni! A gyerekekben látom a jövőt, melyet most építünk nekik!