A napi imáinkkal eleget teszünk abbéli kötelezettségünknek, hogy az egyiptomi kivonulásról életünk minden napján beszélnünk kell. Viszont magának az egyiptomi kivonulásnak a történetét Pészáchkor, a széder estén mondjuk el. „És beszéld el gyermekeidnek azon a napon, mondván: „Ez azért van, amit az Ö-rökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!” (II. Mózes 13,8)
A széder lényege, hogy az elbeszélést és a hagyományt továbbadjuk az utánunk következő nemzedék számára. Tudatosítanunk kell, hogy „minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból” olvashatjuk a hágádában. Mindannyiunknak meg kell élni a szabadság, a megszabadulás élményét, mint ahogy ezt őseink meg és átélték, mikor a szolgaság házából szabadultak. Elmondjuk, hogyan lettek a zsidók egy néppé, egy nemzetté. Mit is kell tennünk? Mi az, amire feltétlenül szükségünk lesz az este folyamán?
Niszán tizennegyedike délutánján előkészítjük a széderhez szükséges eszközöket!
- szédertál
- bor vagy kóser szőlőlé (legalább 3,5 dl/fő)
- mindenkinek egy pohár
- Élijáhu próféta serlege
- sós víz egy kis tálkában
- 3 darab macesz
- ünnepi gyertyák (minimum kettő)
- minden résztvevőnek egy Hágádá, ha nem jut mindenkinek, akkor készítsünk oda annyit, amennyi van.
A széder levezetőjének kicseréljük a székét és egy karosszéket, valamint egy párnát készítünk elő a számára. Ez szimbolizálja, hogy ezen az estén urak módjára fogyasztjuk el a vacsorát, támaszkodva, félig dőlve. Nézzük meg külön, hogy az egyes ételek, eszközök mit jelentenek, és miért kell, hogy felkerüljenek az ünnepi asztalra!
Szédertál
Anyagát tekintve nincsenek kikötések. Készülhet üvegből, fémből vagy papírból, de lehet egy porcelánból is. Díszítése az egyszerűtől a díszesebb gazdag mintázatúig, bármilyen lehet, ezt ízlésünk dönti el.
Mit és hová helyezzünk?
Balra felülre kerül egy főtt tojás, azaz a bécá. A tojás jelképezi a Szentélyben bemutatott ünnepi áldozatot, de a gyász jelképe is, azé a gyászé, melyet a Szentély lerombolása miatt érzünk és tartunk a mai napig is. Hátám Szófér szerint a tojás egy picit olyan, mint a zsidók, minél tovább főzik annál keményebb lesz. Bennünket is minél jobban gyötörnek, annál inkább ellenállóbbá válunk és kemények leszünk! Ezt a tojást nem esszük meg, mivel szimbolikus étel, emlékeztető jel.
Jobbra felfelé teszünk egy csirkenyakat vagy szárnyat, neve: zroá. A sült hús a Szentélyben bemutatott pészáchi bárányáldozatot jelképezi, melyet egészben kellett megsütni és nem lehetett benne törött csont. Az egyenes szárny jelképezi még a kinyújtott kart is. Mert „kivezetett az Ö-rökkévaló bennünket onnét hatalmas kézzel és kinyújtott karral”(V. Mózes 26,8). Ezt a darab húst, mely szintén szimbolikus étel, nem esszük meg, csak ránézünk és emlékezünk a szentélybeli áldozatbemutatásra.
A tojás és a sült hús alatt középen van a keserűfű, mely rendszerint reszelt torma, máror. Két darab macesz között fogjuk elfogyasztani a Szentély emlékére az áldásmondást követően.
Jobbra, a keserűfű alá teszünk chároszetet.
Alma, dió, fahéj és bor keveréke. Ez az anyag emlékeztet bennünket a vályogra, amit őseink Egyiptomban vetettek. Ebbe a keverékbe fogjuk belemártani a márort.
Balra a keserűfű alá valamilyen zöldséget teszünk, ennek a neve kárpász. A kárpász lehet zöldség, zeller, retek vagy főtt burgonya, melyek a tavaszra, az újjászületésre utalnak. Majd sós vízbe fogjuk evés előtt mártani.
Legalul középen ismét keserűfű, mely általában torma vagy saláta. Ez a keserűfű jelképezi az egyiptomi élet keserűségeit. Legalább egy olajbogyónyi mennyiséget kell majd a chároszetbe mártani.
A szédertál mellé egy kis tálkába sós vizet teszünk, mely azokat a könnyeket és a verítéket szimbolizálja, amiket őseink Egyiptomban hullajtottak.
A szédertál alá vagy mellé három egész lap maceszt, úgynevezett mácát micvát teszünk. A három macesz jelképezheti a három ősapát, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot vagy a zsidóság három összetevőjét, a kohanitákat, a levitákat és a többieket.
Bor vagy kóser szőlőlé
Köteles az ember négy pohár bort meginni a széderen, mégpedig egyet az ünnep megszentelésére, aztán Hágádá elmondására, majd étkezési imához és végül a zsoltárok befejezésekor. Másik magyarázat szerint azért, mert négy kifejezéssel említi a Tóra az egyiptomi kivonulást!
Ezek pedig a következők:
- megszabadítalak – hocéti,
- megmentelek – hicálti,
- megváltalak – gáálti
- népemmé fogadlak – lákáhti. (II.Mózes 6,6-7).
Értelemszerűen mindenkinek teszünk egy poharat, melyből az este folyamán inni fog.
Élijáhu serlege
Egy nagyobb és díszesebb poharat vagy serleget is teszünk az asztalra, és ezt Élijáhu serlegének nevezzük. „És beviszlek benneteket a földre, és nektek adom azt” (II. Mózes 6,8). A hagyomány szerint ez a vers a végső megváltásra utal, amelynek hírnöke Élijáhu próféta, s amely még nem jött el.
Hágádá
A szédereste fő micvája a kivonulás elbeszélése. Ez a mondat a hágádában is olvasható: „És beszéld el fiadnak azon a napon. Ez azért van, amit az Örökkévaló cselekedett velem, amikor kiszabadultam Egyiptomból.” (II. Mózes 13,8) Maga a széder szó azt jelenti, hogy rend, hiszen az este egy meghatározott rend szerint zajlik! A szédereste micvájából, azaz a kivonulás történetének elbeszéléséből egyetlen zsidó sem maradhat ki, számukra helyet kell biztosítanunk a széder asztalunknál. „Minden éhező jöjjön és egyék”. A hágádá szövegrészei egy tizennégy lépésből álló folyamattá állnak össze, melynek bizonyos pontjainál eszünk és iszunk.
Lássuk röviden a folyamatot:
Kádés, az ünnep megszentelése borral.
Urhác, a széder rendezője, aki általában a házigazda, kezet mos, áldás nélkül.
Kárpász, sós vízbe mártott zöldség fogyasztása.
Jáchác, a középső macesz elfelezése, a nagyobb darab lesz az áfikomán. Az áfikománt elrejtjük, azt majd a gyerekeknek kell megkeresniük, aki megtalálja, kis ajándékot kap!
Mágid, ez a széder központi eleme, maga az elbeszélés.
Ráchcá, kézmosás a pászka evése előtt.
Moci mácá, áldást mondunk a maceszra és megesszük.
Máror, keserűfüvet és tormát, chároszetbe mártjuk és elfogyasztjuk.
Korech, tormából és maceszből készült „szendvics”.
Sulchán oréch, terített asztal, vagyis a vacsora.
Cáfun, megesszük az áfikománt.
Bárech, étkezés utáni áldás, asztali áldás.
Hálél, a hálel ima elmondása.
Nircá, zsoltárok és befejező dalok.
Má nistáná há lájlá háze?
Miután kitöltjük a második pohár bort, a legfiatalabb gyermek feltesz négy kérdést.
Miben különbözik ez az este minden más estétől?
- Más estéken ehetünk kovászost vagy kovásztalant, ma este kizárólag kovásztalant.
- Más estéken mindenféle zöldséget eszünk, ma este csak keserűt.
- Más estéken nem kell mártanunk egyszer sem, ma este kétszer is mártunk.
- Más estéken egyenesen ülünk az asztalnál, ma este csak támaszkodva.
A négy kérdés, négy fiút szimbolizál. Ők pedig az okos, a rossz az együgyű, illetve aki még kérdezni sem tud.
Itt tudjátok meghallgatni a dalt.
A következő dal szintén a Hágádában található, bevallom, a kedvencem. Az Ö-rökkévalónak Izraellel szemben tanúsított sok jóságát sorolja fel a költemény. Minden jótétemény fölemlítése a „dájénu” szóval végződik, ami annyit jelent, hogy már csak ez is elég volna.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe
Következő írásomban már a konyhában találkozunk, sütünk és főzünk!