Pészach ünnepének „nyitánya” a széder este, ami egy meghatározott rend szerint zajlik, mint ahogy erre a szó jelentése is utal (széder = rend). Az est kelléke a szédertál, melyre 6 féle ételt helyezünk el, amelyeknek különböző szimbolikus jelentésük van. A tál anyaga, formája és mérete nincs megszabva, de minél mívesebb és díszesebb, annál inkább emeli az este ünnepélyességét.
Hazánkban a Herendi Porcelánmanufaktúra büszkélkedhet a legfinomabban megmunkált tálakkal. A zsidó származású Fischer Mór által 1840-ben alapított porcelángyár világhírnévre tett szert, és számos csodás, kézzel készített és egyedi díszítésű judaika tárggyal ajándékozta meg a nagyközönséget. Az alábbiakban vessünk pár pillantást a szemet gyönyörködtető, nagy szakértelemmel, gondossággal és precizitással megalkotott herendi szédertálak közül néhányra! Egy XIX. század végén készült tál közepén a hágádából való idézet, a „HaLachma anja” rész olvasható, melyben először hangzik el, hogy a macesz a „sanyarúság kenyere”, ami a szolgaságra, majd a kivonulásra, és végül a szabadságra emlékeztet:
„Ez a sanyarúság kenyere, amit őseink ettek Egyiptom országában. Mindenki, aki éhes, jöjjön és egyen velünk, minden nélkülöző jöjjön és töltse velünk a peszáchot. Az idén még itt, jövőre Izrael országában. Az idén még rabok, jövőre, mint szabad emberek.”
A szöveget a herendi porcelánok közkedvelt virágmotívuma veszi körül. A tál középső, kék alapon lévő körében feltűnik 8 ovális ornamentum, melyekben a széder este 14 egységből álló sorrendjének elnevezéseit olvashatjuk.
Az egyetlen évszámmal jelölt herendi szédertál 1873-ban készült. A tál közepén elhelyezkedő festményen egy nagypolgári család életképe látható. A szöveges részekben a hágádából vett idézeteket olvashatunk: a felső részben a „sanyarúság kenyeréről”, az alsó részben a „Má nistáná?” kezdetű énekből, melyet az est során a család legfiatalabb tagja énekel. A tál középső körében végigfut a széder este 14 elemből álló megnevezése.
A német Moritz Daniel Oppenheim (1800–1882) volt az első zsidó művész, aki zsidóként lett elfogadott és elismert, ellentétben sok XIX. századi művészkortársával, akik az érvényesülés céljából a kikeresztelkedés útját választották. Ugyanakkor Oppenheim volt az első, aki zsidóként részesült akadémiai képzésben, és végig megőrizte zsidó identitását. Számos bibliai témájú alkotása született, de legkiemelkedőbb mégis A zsidó családi élet jelenetei című sorozata volt, amelyben bemutatja azokat a polgári erényeket, melyek a zsidóság számára is követendőek voltak: a családi értékek tiszteletét, az erényes életet, a tanulás, képzés fontosságát, a tiszteletreméltó életmódot. Ezek az értékek mind megfeleltek adott kor társadalmi normáinak, Oppenheim pedig pontosan ezt kívánta prezentálni: a zsidóság ugyanazon értékek mentén éli életét, mint a német polgári társadalom. Sorozatának egyik festménye megörökíti a széder estét is. Egy jól szituált család üli körül az asztalt, akikről a mértékletesség, a nyugalom és kiegyensúlyozottság mellett a kényelem és biztonság érzete is sugárzik. Az estet levezető családfőn megjelenik a fehér kitli, az asztalon ott a hágádá, a szédertál és a bor. A háttérben pedig ott a kinyílt ajtó, Elijáhu prófétát várva. E festménye olyan közkedvelt lett, hogy ennek adaptációja jelenik meg az alábbi herendi szédertál közepén is, mely a XIX. század végén készült. A kék alapú tálon középen jól kiemelkedik a kép, a tál szélein pedig ismét feltűnik a széder este 14 egységének felsorolása.
Egy másik festményadaptáció figyelhető meg a következő tálon, ahol a képen az 1609-ben Velencében megjelent egyik első illusztrált, nyomtatott hágádá fametszetének mintája látható. A velencei hágádá ábrázolásai a később kiadott hágádákban is megjelentek, és Bécsben és Pesten egyaránt népszerűségre tettek szert. A lágy, finom rózsaszín hátterű tálat élénkzöld szegély veszi körül, melyen ismét felbukkan a széder este 14 pontjának megnevezése.
A herendi motívum jellegzetes növényi ornamentikái fedezhetők fel az alábbi szédertálon, ahol a tálra kerülő 6 étel számára külön kis tányérok lettek kialakítva. Kifinomult formák, lágy díszítőelemek, szelíd elegancia jellemzi. Igazi viktoriánus darab.
Az állatornamentikák tekintetében gyakorta megjelenik a herendi porcelánokon a pillangó- és madárábrázolás. A könnyedség, a lebegés, a szabadság jelképévé váló állatfigurák a pészach üzenetét is magukon hordozzák: az egyiptomi szolgaságból való szabadulás örömének jelképei lettek. A fehér alapú háttér jól kiemeli a térben szabadon mozgó lepkéket, miközben a tál közepén a 3 madár elhelyezése teszi szimmetrikussá az összképet. A tál szélén ismét körbefut a széder este 14 részből álló motívuma.
Letisztult formavilág jellemzi „galériánk” utolsó tálát. Az arannyal kiemelt szöveg a tál közepén, a tál szélső részén körbefutó 6 étel neve már egy visszafogottabb, ám egyben modernebb stílust tükröz, mégis egyszerűségével válik kecses és előkelő darabbá.
Forrás: