„Mózes szólította Izrael bölcseit és azt mondta nekik: Húzzátok és vegyetek magatoknak családonként egy bárányt, és vágjátok le a Peszáchot.”
(I1.M. 12/21)
Smot Rábá 16:2-ben olvassuk, mit jelent:
„Húzzátok és vegyetek? Húzzátok el a kezeteket a bálványimádástól, és vegyetek magatoknak bárányt peszáchi áldozat bemutatására!”
Az utasítás: „magatoknak” személyessé teszi az egyébként közösségi ünnepet. Az utasítás a személyes érintettség okán, nemzedékek hosszú során át szólít meg mindenkit: a peszáchi áldozattal a zsidók zárkózzanak el az egyiptomi idők és napjaink annyi technikai, reklám- és médiakihívásának „bálványaitól”,… és Istent szolgálják. A rabszolgaság több évszázadot felölelő évei alatt a zsidó nép Egyiptomban a spirituális tisztátlanság negyvenkilencedik szintjét tapasztalta meg. Olyan tisztátalansági szinten volt Egyiptom, aminél mélyebbre már nem is süllyedhetett.
A „tisztátalanság” (héberül „tume”) fogalmát Árizál (Jichák Luria Askenázi XVI. századi kabbalista rabbi) a „spirituális zártsággal” (timtum) rokonítja. Bár a zsidók Egyiptomban a tisztátalanság mélységében éltek, spirituális zártságot teremtettek és mutattak a környezetükkel szemben, elzárkózásuk tette alkalmassá őket és tette lehetővé szabadulásukat. Isten négy szinten szabadította meg népét: „Kivezetlek benneteket Egyiptom szenvedései alól”, „Megmentelek titeket rabszolgaságukból”, „Megváltalak titeket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel”, illetve „Magamhoz fogadlak benneteket népül”. Miért ez a négyszintű szabadítás?
A zsidó nép tisztátalan „tume” környezetben élt Egyiptomban. Elzárkóztak ugyan Egyiptom tisztátlanságától, de egyúttal elvesztették fogékonyságukat is a pozitív spirituális erők befogadására. A Zsidó hagyományban a „tume” tisztátalan állapotát a halott tisztátlanságával hozza összefüggésbe.
„Nem a halottak dicsőítik az Örökkévalót, és nem akik leszállnak a csendbe (értsd itt: a tisztátalanság negyvenkilencedik szintjére).” (115. Zsolt. 17)
A zsidó nép Egyiptomban tehát a spirituális halál állapotában élt. Aki spirituálisan halott […], az nem tudja dicsérni a Teremtőt. Isten négy szinten emeli ki népét a tisztátalanság negyven kilencedik mélységfokból!
A Tóra megfogalmazza a szabadulás okát is: „Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek” (II.M. 6/7)
Ahogy a zaszowi Moshe Lőb rabbi tanította:
„Isten azt akarta, hogy szabadok legyünk. Miután szabadok lettünk, azt akarja, hogy szabadon választhassunk. Egyiptomban volt botütés és halálbüntetés is, emiatt nem volt szabadság. Azután Izraelben is büntető rendelkezéseket hoztak, és emiatt ott se volt szabadság. Ma azonban már mindenki szégyentelenül és nyilvánosan vétkezhet, és még jó sorsa is van. Ezért aki ma azt választja, hogy igaz ember módjára él, azt Isten megőrzi, és a többiek megváltása rajta múlik…”
„ De mi áldjuk az Örökkévalót, –mostantól kezdve mindörökké. Halleluja!” (115. Zsolt. 18.)