„Bárki, ha egyetlen emberi életet elpusztít, ugyanazt teszi, mintha elpusztítaná az egész világot.” (Szánhedrin IV,5)
Emlékezés
Származásuk volt a bűnük, és hogy éltek,
Hős viselői megkülönböztetés bélyegének,
Mellükre tűzve tündöklő, sárga csillag,
Létükért fájdalmas csatát vívtak.
Ahogy vonultak végtelen, hosszú sorba,
Várva egy emberi, megmentő szóra,
Mely nem hangzott el, de helyette,
Volt a gázkamra, mely testüket temette.
Arcukra gyász könnye festett bánatot,
Gyermek, kit szülője utoljára láthatott,
Kinyújtott kezek a semmit markolva,
Egymástól, emberi méltóságtól megfosztva.
Férfiak, nők, gyerekek és öregek,
Fájdalomtól megtört, elgyengült tömegek,
Hatmillió ártatlan halálba űzve,
Mellükre egy őrült bélyege tűzve.
Kiszolgáltatva tébolyult elmének,
Ember hús szagát ontották kémények,
Ezen a napon rájuk emlékezzünk,
Fájdalmas örökség, nem szabad felednünk.
Vétkükért nyerjenek irgalmat, kegyelmet,
Azok, kik e népírtásért felelnek,
Kiknek milliók jaj szava égett lelkébe,
Emlékezzen a világ szégyenteljes tettére!
Ne ismétlődjön soha ily gazság,
Vezéreljen minket emberség, igazság,
Hogy enyhülni tudjon a fájdalom végre,
Váljon egy egységgé a Föld nemzetsége.
És kik életük kockáztatásával védték őket,
Az ártatlanul halálba menetelőket,
Áldasson nevük, míg ember él e Földön,
Hogy ez a borzalom meg ne ismétlődjön!
A jom hásoá vehágvurá szavak jelentése: a Holokauszt és a hősiesség napja. Niszán hónap 27-ét Izrael Parlamentje, a Kneszet jelölte ki 1950-ben, ugyanis 1943. április 19-én, amely nap Pészách előestéje volt, a varsói gettóban megkezdődött és közel egy hónapig tartott a fegyveres harc Mordecháj Anielewicz vezetésével a német csapatok ellen. A felkelés elbukott, de a zsidók megmutatták hősiességüket, mint az a történelmünk során már oly sokszor megtörtént, és a fegyverrel a kezükben haltak hősi halált. Az áldozatok mellett erre a hősiességre is emlékeztet bennünket ez a nap. Ekkor emlékezünk a zsidóság hatmillió áldozatára, kiket kegyetlenül elpusztítottak, kiket megöltek a zsidóságuk miatt. Kiknek nem volt választásuk, kiknek az esélyt sem adták meg az életre.
Ezen a napon szokás emlékmécseseket gyújtani, többen böjtöt tartanak és gyászimákat mondanak. Izraelben az állami zászlót félárbocra engedik, és a Jád Vásémben fáklyákat gyújtanak. A hat fáklyát hat holokauszttúlélő gyújtja meg, így szimbolizálva a hatmillió áldozatot. Másnap délelőtt pontosan 10 órakor szólalnak meg a szirénák. A sziréna zúgása emlékeztet mindenkit a tragédiára, a soha el nem múló fájdalomra! Ekkor két percre megáll az élet, a járművek megállnak az utakon, az emberek pedig mellettük állva fejüket lehajtva emlékeznek.
A sziréna hangját és a nap pár pillanatát itt találjátok!
A Jom Hásoá nem munkaszüneti nap, bár az iskolákban és sok munkahelyen megemlékezéseket tartanak. Filmeket néznek, színielőadásokat tartanak, holokauszttúlélők mesélnek az átélt borzalmakról. Auschwitzról, Birkenauról, Dachauról és a többi halál- és munkatábor pokláról.
Én Auschwitzról írok. Arról a helyről, ahol nagyon sok családtagomat pusztították el. Ahová én képtelen vagyok elmenni… Auschwitz, lengyelül Oświęcim, a náci Németország legnagyobb megsemmisítő és munkatábora volt. Auschwitz valójában három tábor volt egyben. Az Auschwitz I. tábort 1940 májusában, Auschwitz II-t, más néven Auschwitz-Birkenaut 1942 elején, Auschwitz III-at, vagy Auschwitz-Monowitzot pedig 1942 októberében hozták létre. Fogoly-, megsemmisítő és munkatábor. Auschwitz a „végső megoldás” jelképévé és színhelyévé vált. Az itt elpusztított áldozatok száma egymillió és másfélmillió közé tehető, 90 százalékuk zsidó volt. Auschwitzot valószínűleg azért választották, mert egy 44 párhuzamos vágányt magában foglaló vasúti csomópontnál helyezkedett el. Olyan vasútvonalakkal, amelyekkel egész Európából tudták ide szállítani a zsidókat. Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezető 1940. április 27-én rendelte el az első fogolytábor felállítását, a munkálatok 1940 májusában kezdődtek el egy elhagyatott lengyel tüzérségi laktanyában, amely a város külterületén helyezkedett el, és június 14-én már meg is érkezett az első lengyel politikai fogolytranszport. Sok koncentrációs táborhoz hasonlóan Auschwitz I-ben is működött gázkamra és krematórium.
Az SS mérnökei eredetileg egy ideiglenes gázkamrát hoztak létre a 11-es börtönblokk pincéjében, majd később egy nagyobb, végleges gázkamrát alakítottak ki a krematórium részeként egy külön épületben, amely a fogolytáboron kívül állt.
Auschwitz I. kórházában, a 10-es barakkban (blokkban) orvosi kísérleteket folytattak. Áltudományos kutatásokat végeztek csecsemőkön, ikreken és törpenövésű embereken, a felnőtteket pedig erőszakkal sterilizálták és kasztrálták. Az auschwitzi orvosok közül a legismertebb Dr. Josef Mengele SS-százados volt.
Az újonnan érkezett foglyokat a haláltáborába a Selektion néven ismert folyamat során osztották fel. A fiatalokat és a munkaképes embereket munkára vitték, az időseket és a betegeket, a kisgyermekeket általában édesanyjukkal együtt, közvetlenül a gázkamrákba küldték. Foglyok ezreit választotta ki a tábor orvosa az orvosi kísérletekhez. Az auschwitzi orvosok sterilizálási módszereket teszteltek a foglyokon, hatalmas dózisú sugárzással, méhinjekcióval és más barbár eljárásokkal. Az ikrek megölésével járó kísérletek révén, akiken utána boncolást végeztek, olyan információkhoz próbáltak jutni, amelyek állítólag az „árja faj ” gyors terjeszkedéséhez vezethettek volna. A krematórium és az orvosi kísérletek barakkja között állt a „fekete fal”, ahol az SS-őrök több ezer foglyot végeztek ki. 1941 októberében a közeli Brzezinka falu mellett megkezdődtek Auschwitz-Birkenau munkálatai. Az SS egy hatalmas koncentrációs és megsemmisítő tábort épített ki, amely mintegy 300 barakkot tartalmazott. Itt tartották fogva a legtöbb rabot. Tíz körletre volt felosztva, amelyeket magasfeszültségű szögesdrótkerítéssel választottak el egymástól, és Auschwitz I-hez hasonlóan SS-őrök őrizték, akik között 1942-től kutyás őrök is voltak. A Badeanstaltenekben, a „fürdőhelységekben”, gázosították el a foglyokat Ciklon-B gázzal, a holtesteket pedig a Leichenkellerekben, a „holttestpincékben” tárolták addig, amíg az Einäscherungsöfenekben, a „hamvasztó kemencékben” el nem égették őket.
A bunai vagy monowitzi néven is ismert harmadik auschwitzi tábort 1942 októberében alapították azon foglyok számára, akiket a Monowitz lengyel város külvárosában fekvő Buna vegyi és szintetikusgumi-gyárába osztottak be kényszermunkára. Az auschwitzi táborok parancsnoka SS-Hauptsturmführer (százados), majd végül SS-Obersturmbannführer (alezredes) Rudolf Franz Hoess (Höss) volt. Ahogy a szovjet csapatok 1944-ben és 1945 elején előrenyomultak, Auschwitzot fokozatosan elhagyták.
1945. január 18-án mintegy 60 000 foglyot állítottak menetbe és vonultattak Wodzisław Śląski-ba. Akik nem bírták a menetelést, azokat az út szélén lőtték agyon. Akik túlélték a menetét, azokat tehervonatokra rakták, sokakat nyitott kocsikba, és a fronttól távolabb lévő németországi koncentrációs táborokba, főleg Buchenwaldba és Dachauba szállították. Minden negyedik fogoly meghalt útközben, éhezés, megfázás, a kimerültség és a kétségbeesés miatt. Sokukat útközben lelőtték. A megmaradt 7650 beteg vagy éhező foglyot az érkező szovjet csapatok találták meg 1945. január 27-én. Nincs olyan zsidó család, akit ne érintene a Holokauszt borzalma. Akiknél ne lenne áldozata a borzalomnak. Ahol ne imádkoznának mindennap azért, hogy ez a szörnyűség ne történjen, ne történhessen meg újra! Féltjük és óvjuk azokat, akik még köztünk vannak és mesélnek. Féltjük és óvjuk azokat, akik mesélnek a gyermekeinknek.
Emlékezünk és emlékeztetünk.
Még ha fáj, nagyon fáj is.