Izrael Állam megalakulása után a fiatal ország kereste, miként tudna méltó módon megemlékezni a holokauszt zsidó áldozatairól. Az egyik megoldás végül a Jad Vasem intézet felállítása lett, a másik pedig egy emléknap kijelölése. Jelen írásunkban utóbbit, a Jom Hasoah nap létrejöttét tárgyaljuk.

Mint említettük, az lényegében a kezdetektől eldöntött kérdés volt, hogy legyen emléknapja a holokauszt áldozatainak. Az első kneszetben mintegy két évig tartó vita volt azonban arról, hogy pontosan mikor, melyik napon emlékezzenek meg a holokausztról Izraelben. Az egykori varsói gettóban harcolók számára egyértelmű volt, hogy ennek a napnak a varsói gettó felkeléséhez kell kötődnie. Így az ő javaslatuk niszan hó 14–15-e volt, amikor is kitört a felkelés, s elkezdődtek a fegyveres harcok a gettólakó zsidók és a különböző náci alakulatok között. Azonban az ortodox, illetve erősen vallásos csoportok ezt nem támogatták, hiszen így a peszach előestéjére, illetve első napjára esett volna a megemlékezés. Az is kérdés volt, hogy vajon a szabadulás ünnepén lehet-e a holokausztra, annak ártatlan áldozataira, vagyis a pusztításra, a pusztulásra emlékezni?

A másik dátum, amellyel még a gettóharcosok kiegyeztek volna, május 16-a volt, amikor is a németek leverték a gettólázadást. Mint látható, az emléknap idejének kijelöléséről szóló vitának volt egy erős vallási jellege. Nevezetesen, hogy az ne pészáchra essen, és ne szegjék meg a niszán hónap örömteliségével kapcsolatos szabályokat sem, bár tény, hogy az ómerszámlálás részlegesen gyászidő szak is.

A nem vallásos zsidók azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a holokauszt emléknapja előzze meg az ijár ötödikére eső izraeli függetlenségi napot, a jom háácmáutot. Ugyanakkor elfogadták azt, hogy az emléknap a peszách utáni időszakban legyen. Végül az a kompromisszum született, hogy Jom Hasoah niszán hónap 27-ére essen. Ugyanakkor azt is szabályozták, hogyha ha ez a nap péntekre vagy szombatra esik, akkor az emléknapot eltolják, és csak a következő vasárnap tartják meg a megemlékezéseket.

A Kneszet végül 1951 áprilisában fogadta el a törvényt, amely niszán hó 27-ét a holokauszt és a hősiesség emléknapjává emelte.

Érdemes megjegyezni, hogy a rabbik deklarálták, hogy minden zsidó, akit a soában öltek meg, függetlenül attól, hogy vallásos volt-e, vagy sem, vagy éppen kikeresztelkedett, ál kidus Hásem (קידוש השם ) halt meg.