Az 1938 és 1943 között a különböző minisztériumok több mint 100 zsidóellenes rendeletet adtak ki, amelyek döntő része a megjelent zsidótörvényekhez kapcsolódott, azokat egészítették ki, illetve magyarázták. Amikor a német megszállás után, 1944. március 22-én hivatalba lépett a Sztójay Döme vezette kormány, a rendeleti úton való kormányzás mindennapossá vált, hiszen immár sem idő, sem pedig mód és akarat sem volt országgyűlési vitákkal „húzni” a kormányzati akarat érvényesülését.
Az 1944 márciusa utáni magyar kormányok összesen mintegy 127 kifejezetten zsidóellenes, a zsidóságot hátrányosan érintő rendeletet adtak ki. Ezek az élet szinte valamennyi területét érintették, de a kiadott rendeletek garmadájából érdemes néhányat külön is kiemelni, amelyek
- megtiltották zsidó háztartásban nem-zsidók alkalmazását (1.200/1944. M. E. sz. r.),
- megszüntették a zsidók sajtó-, színművészeti, filmművészeti és ügyvédi kamarai tagságát (1.220/1944.M. E. sz. r., ill. 1.210/1944.M. E. sz. r.),
- bejelentési kötelezettséget írtak elő a telefonokra, a gépkocsikra és a rádiókészülékekre (1.140/1944.M.E., 1.230/1944.M.E. ill. 1.300/1944. M. E. sz. r.), amit hamarosan ezek beszolgáltatása követett (217.300/ 1944. K. K. M. sz. r.),
- elrendelték a sárga csillag viselését (1.240/1944. M. E. sz. r.),
- korlátozták a zsidók utazását (1.270/1944.M. E. sz. r.),
- bezáratták a zsidó kereskedéseket (50.500/1944.K. K. M. sz. r.) ,
- rendeletet alkottak a magyar szellemi élet zsidóktól való megóvására (10.800/1944. M. E. sz. r.),
- elrendelték a zsidók vagyonának bejelentését és zár alá vételét (1.600/1944. M. E. sz. r.), illetve
- kényszerlakhelyet jelöltek ki számukra (1.610/1944. M. E. sz. r.).
Érdemes feltenni a kérdést, hogy e rendeleteket a magyar hatóságok valójában mennyire tartották be. Nem vitás, hogy a lehető legszigorúbban: például a sárga csillag viselését, különösen a kisebb közösségekben könnyen ellenőrizte a hatóság, amelynek munkáját mindenhol segítette a helyi lakosság…
A felsorolt rendeletek közül az utolsó a zsidók kényszerlakhelyének kijelöléséről, vagyis a gettók létrehozásáról rendelkezett.
A rendelet a Budapesti Közlöny 1944. április 28-i számában jelent meg.
Talán voltak, akik azt gondolták, hogy a gettók csak e dátum után fognak létrejönni. Azonban sokan tudták, így például a korabeli belügyi vezetés is, hogy a gettósítás már majdnem két héttel korábban elkezdődött. 1944. április 16-án ugyanis Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon már megkezdték a gettók felállítását, pontosabban fogalmazva a zsidók kényszerlakhelyének kijelölését. A helyi közigazgatás vezetői nyilván tudtak a készülő rendeletről, s talán arról is voltak már információik, hogy mi a célja a gettósításnak, mi fog történni a zsidó lakossággal és a zsidó vagyonnal…
Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án azt a javaslatot tette, hogy az iskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokauszt magyarországi áldozatairól.
2001. április 16-a óta, vagyis 21 éve minden évben ezen a napon emlékezünk a vészkorszak idején elpusztított zsidó honfitársainkra.
