A II. világháború után látható volt, hogy új világrend fog kialakulni. Túl azon, hogy a szuperhatalommá vált Szovjetunió és USA fogja dominálni a nemzetközi viszonyokat, megrendült Nagy-Britannia és Franciaország nagyhatalmi szerepe. Ennek jele volt, hogy mindkét ország számára egyre nagyobb kihívást jelentett nem jelentéktelen gyarmatbirodalmának meg-, avagy fenntartása. Az új, frissen létrejött Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) immár a világ valamennyi országát kívánta képviselni, hangsúlyozva az országok és a területek egyenjogúságát. Így például a különböző protektorátusok és mandátumterületek kérdését is rendezni kívánta (volna). Az egyik ilyen terület épp a britek uralta Palesztina volt.

Mindezek mellett immár elodázhatatlan és megkerülhetetlen kérdéssé vált az önálló zsidó állam létrehozása. A holokauszt traumája és borzalmai a zsidók jelentős részében megerősítették az igényt a zsidó államra, számos nagyhatalom és európai ország pedig egyfajta kárpótlásként tekintett rá és/vagy vezeklésnek gondolta. 1947. november 29-én elfogadott határozatával az ENSZ kimondta: a brit mandátum lejártával (1948. május 15.) meg fog alakulni Izrael Állam. Az újjászületett zsidó állam leendő miniszterelnöke, David ben-Gurion 1948. május 14-én, a hagyományos héber naptár szerint Ijar hó 5-én Tel–Avivban kiáltotta ki a modern zsidó államot, Eretz Izraelt. A függetlenségi nyilatkozatban így fogalmaztak:

„Más népekhez hasonlóan, a zsidó népnek is természetes joga, hogy független államában sorsát önállóan irányítsa. EZÉRT MI, a Nemzeti Tanács tagjai, mint Izráel országának zsidó lakosságának, valamint a Cionista Mozgalomnak képviselői, összegyűltünk az angol Palesztina-mandátum lejáratának napján, és természetes történelmi jogunk, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatának alapján, ezennel elhatározzuk zsidó állam felállítását Izráel országában; Ez az állam, IZRÁEL ÁLLAMA.

KIMONDJUK, hogy a mandátum lejártának pillanatától, azaz 5708 ijár hó 6., 1948. május 15. szombatra virradó éjszaka éjféltől kezdve az állam szabályosan megválasztott szervezeteinek felállításáig, melynek a választott Nemzetgyűlés által elfogadandó alkotmány alapján legkésőbb 1948 október elsejéig kell megtörténnie, a jelen Nemzeti Tanács mint Ideiglenes Államtanács, végrehajtó szerve pedig a Nemzeti Bizottság, mint a Zsidó Állam ideiglenes kormánya fog működni; továbbá kimondjuk, hogy az állam neve: IZRÁEL.

KEZÜNKET BÉKÉRE és jó szomszédság megteremtésére nyújtjuk a környező államok és népek felé. Felhívjuk őket, hogy a kölcsönös segítség elve alapján működjenek együtt az országában függetlenné vált zsidó néppel. Izráel állama kész szerepet vállalni az egész Közel-Kelet haladásáért folytatandó közös erőfeszítésekben.

FELHÍVÁSSAL FORDULUNK a zsidó nép bárhol élő fiaihoz, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a bevándorlás és országépítés támogatására, álljanak mellénk ebben a nagyszerű igyekezetben, melynek célja az évezredes reménynek, Izráel életrekeltésének megvalósítása.

BÍZVA IZRÁEL SZIRTJÉBEN, ezennel aláírásunkkal látjuk el jelen nyilatkozatot az Ideiglenes Államtanács hazai földön, Tel-Avivban megtartott ülésén.”

Talán illik felsorolni az „alapító atyákat”, aki aláírták a nyilatkozatot:

• David Ben Gurion

• Daniel Auster

• Mordekhai Bentov

• Yitzchak Ben Zvi

• Eliyahu Berligne

• Fritz Bernstein

• Rabbi Wolf Gold

• Meir Grabovsky

• Yitzchak Gruenbaum

• Dr. Abraham Granovsky

• Eliyahu Dobkin

• Meir Wilner-Kovner

• Zerach Wahrhaftig

• Herzl Vardi

• Rachel Cohen

• Rabbi Kalman Kahana

• Saadia Kobashi

• Rabbi Yitzchak

• Meir Levin

• Meir David Loewenstein

• Zvi Luria

• Golda Myerson

• Nachum Nir

• Zvi Segal

• Rabbi Yehuda Leib

• Hacohen Fishman

• David Zvi Pinkas

• Aharon Zisling

• Moshe Kolodny

• Eliezer Kaplan

• Abraham Katznelson

• Felix Rosenblueth

• David Remez

• Berl Repetur

• Mordekhai Shattner

• Ben Zion Sternberg

• Bekhor Shitreet

• Moshe Shapira

• Moshe Shertok

Másnap a szomszédos arab államok megtámadták a fiatal államot, elkezdődött a függetlenségi háború.

Ma már ez az egyik legfontosabb ünnep Izraelben: nem csak ünnepségek sora zajlik a nap folyamán, de a kisebb-nagyobb baráti és családi összejövetelek is gyakoriak az immár munkaszüneti napnak számító napon. Az izraeli főrabbinátus már 1950-ben olyan ünnepnappá nyilvánította jom háácmáutot, amelyen hálélt kell mondani, felolvasnak Jesájá próféta könyvéből. A központi állami ünnepséget erev jom hácmáutkor, este tartják a jeruzsálemi Herzl-hegyen. Ekkor először felvonják az előző nap leeresztett izraeli zászlót, majd a beszédek után tizenkét kiválasztott ember meggyújtja az Izrael törzseit szimbolizáló tizenkét fáklyát.