Összetevők: 1 zsidó, 12 német, 50 ml emlékezet-kultúra, 30 ml sztereotípia, 2 teáskanál hazafiság, 1 teáskanál Izrael, 1 falafel, 5 kőakadály, egy csipetnyi antiszemitizmus. 100% kóser – lehetne akár a zsidó filmek Long Island ice teájának a szinte tökéletes receptje is ez a keverék. Tömény, velős, üt, de kettőnél többet egyszerre ne igyunk belőle, mert másnap macskajaj lesz a vége.
Érezted már magad úgy kedves olvasó, hogy bemosnál valakinek, mert a hitedet szidta? Amiért az őseid szenvedéseivel poénkodik? Mikor igyekszel tartani magad, de ott az a pici szikra, ami pattog és pattog, és ha lángra kap, akkor ott bizony robbanás lesz! Valami hasonlót érezhetett Dimi, az HBO legújabb rövidfilmjének főhőse. A középiskolás srác igazából egy rendes, szorgalmas, a néhai Szovjetunió területéről származó zsidó fiú, akinek a szülei és nagyapja ahhoz a körülbelül 200.000 menekülthöz tartoznak, akik az egykori unió területéről vándoroltak Németországba, pontosabban a Ruhr-vidék környékére, hogy – a karaktert idézve – Németország enyhítse a Holokauszt okozta károkat. De vissza Dimihez…
A srác a laza, mérsékelten vallásos zsidó fiatalok életét éli, miközben a még mindig létező, mindennapi antiszemitizmus áldozata; férfiként rendszeresen megkapja a nemi szervére vonatkozó ízléstelen poénokat, a kipa gáz, és sorolhatnám. A történet elején azonban Diminél elpattan a szikra, és az egyik, durván antiszemita megjegyzésekkel „poénkodó” társa végül közelebbről megismerkedik a porcelán örökkévalóval, és a randevút az orra bánja.
Dimi az incidens után a szülei kérésére elindul az egy hét közmunkára ítélt osztálytársához, hogy elnézést kérjen az ütésért. Az útja azonban nem várt meglepetéseket tartogat, tökéletesen bemutatva, hogy több mint 80 évvel a nácik rémuralma után hogyan kezelik a zsidókérdést Németországban. Dimi „kordokumentumfilmje” néhol pimasz és pikírt, görbe tükröt mutatva a helyiek képmutatásának; „Nem tudtuk, mi zajlik a háború alatt”, „Szerintem tök menő, hogy zsidó vagy”, „Nekem volt egy rokonom, akinek az egyik ismerőse bújtatott valakit a háború alatt”, „Jövő héten a Soáról tanulunk, esetleg mesélhetnél valamit”, „Te biztos Izraelből jöttél” …ismerősek ezek a mondatok? A Dimi fejében lévő képzeletbeli vulkán ezektől a mondatokról egyre jobban telik meg forró, robbanásra kész lávával: a tizenéves srác csupán egy zsidó fiú szeretne lenni a sok közül, aki nyugodtan eszi meg a hummuszát, és nem emlékeztetik minden sarkon arra, hogy ő amúgy zsidó, és emiatt nagyon rosszul kellene magát éreznie, hiszen mindenki antiszemita, kivéve, akivel éppen beszél.
A Mazel Tov Koktél néhányaknak sértő lehet, akad, akinek görbe tükör tart, és bizony sokakat a kőkemény mindennapjaira fog emlékeztetni. Néha kicsit idegesítő, neveletlen, merész, picit túltolja… Szóval olyan mint egy rendes kamaszgyerek.